Tegyük fel, hogy imádod a narancsot, de ritkán eszel, mert utálod meghámozni. Nem arról van szó, hogy ne lennél képes rá, hanem szimplán csak túl macerásnak tartod a feladatot. Ezért inkább megkéred a párod, hogy hámozza meg neked a narancsot. A TikTokot hónapok óta uraló kapcsolati teszt szerint a partnered válasza nagyban meghatározza, milyen is valójában kettőtök viszonya. Ha nem reagál legalább egy lelkes igennel, akkor a szakítás közelebb van, mint gondolnád.
Ez az orange peel theory, azaz a narancshéj-elmélet, mely hashtag alatti videók a cikk írásának pillanatában több mint 210 millió megtekintésnél járnak. A mögöttes elképzelés pedig az, hogy ha a párod meghámozza neked a narancsot, azaz pozitív attitűddel áll hozzád és a kapcsolatotokhoz, akkor az nemcsak azt jelzi, hogy elköteleződött melletted, hanem azt is, hogy számíthatsz rá, amikor igazán szükséged lesz rá.
Fotó: nlc illusztráció
A TikTok elmélete szerint, ha azonban elutasítja a kérésed, az óriási red flag. Hiszen azáltal, hogy egy ennyire elhanyagolható dolgot, mint a narancspucolás, sem képes megtenni, akkor a nagyobb feladatokban sem lesz segítségedre, sőt: könyörögnöd kell majd mindenért. De valóban ennyire rossz a helyzet, ha a szerelmed elbukik a narancshéj-elméleten?
Dan Cole, a hosszan tartó párkapcsolatok titkát kutató Gottman Intézet terapeutája és klinikai koordinátora bár aranyosnak tartja a teóriát, nem gondolja jó ötletnek, hogy tesztelés alá kéne vetni a partnerünket. „Negatívnak és helytelennek érződik ez, hiszen a sikeres házasságok lényege, hogy nem akarjuk eleve kudarcra ítélni a másikat” – magyarázta a New York Timesnak. Vizsgáztatás helyett, ha azt szeretnénk, hogy a párunk meghámozza a narancsot, mondjuk inkább ezt: „Annyira jól esik, amikor meglepsz néhány narancsszelettel”. Ezt a Gottman Intézet emocionális ajánlatnak nevezi, mely – a narancshéj-elmélet lakmusztesztje helyett – a párkapcsolat jövőjének egyfajta prognózisaként szolgálhat.
Elfogadod az ajánlatot?
De mi is az az emocionális ajánlat? Amikor a TikTokerek a narancshéj-teóriát alkalmazzák, olyankor valójában egy válaszreakciót várnak a másiktól – az érdeklődés vagy a támogatás jelét – annak reményében, hogy kötődjenek egymáshoz, akár néhány pillanatra is. Ezután a háromféle válasz érkezhet (és igen, mindegyiket konkrét videókból idézzük):
- Feléd fordul: elfogadja az ajánlatot és felismeri, illetve validálja, hogy számodra fontos a téma, legalább annyira, hogy felhozd a beszélgetésben. Mondhat valami ilyesmit: „Azonnal csinálom. Biztos lehetsz benne, hogy nem hagyom, hogy tönkretedd a frissen manikűrözött körmeidet”.
@kyleandjade_ He’s a walking green flag 🥹 #fyp #orangepeeltheory
- Elfordul tőled: ignorálja vagy észre sem veszi az ajánlatot. Azaz – a narancsoknál maradva – a vége az lesz, hogy neked kell meghámoznod a gyümölcsöt.
- Ellened fordul: vitás vagy harcias módon elutasítja az ajánlatot. Ez pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik: „Nem vagy ennyire különleges, fogd már fel. Hámozd meg magad, ha annyira akarod!”.
@shelbyywilfong failed attempt. #fyp
Az ilyen ajánlattétel alapjaiban határozza meg a kapcsolat kimenetelét. A partner felé fordulás tendenciája ugyanis leteszi a bizalom, az érzelmi kapocs, a szenvedély és a kielégítő szexuális élet báziskövét.
Az elutasított ajánlatok folyamatosan gyűlnek az agyunkban és tudat alatt számon tartjuk, hányszor fordultak el és hányszor felénk. És ha a másik állandóan visszautasítja vagy ignorálja az ajánlatainkat, az egyre frusztráltabbá tesz. Ettől kritikusabbá válhatunk, amitől a párunk úgy érzi, folyton védekeznie kell, ami pedig veszekedésbe torkollhat. A Gottman Intézet alapító-pszichológusa, John Gottman kimutatta, hogy a szakítások nagy hányada valójában nem óriási veszekedés vagy hűtlenség eredménye, hanem az azt megelőző harag és a két fél között, az elfordulás következében kialakult távolságé.
Ellenben, amikor elfogadod a másik ajánlatát, ő azt hallja, hogy
- „Érdekel, amit mondasz.”
- „Meghallgatlak.”
- „Megértelek (legalábbis szeretnélek).”
- „A te oldaladon állok.”
- „Szeretnék segíteni neked (ha tudok, ha nem).”
- „Szeretnék veled lenni (ha tudok, ha nem).”
- „Elfogadlak (még akkor is, ha nem minden viselkedésedet).”
Mester vs. katasztrófa
Gottman több mint 40 éve kutatja, mitől tarthat tényleg örökkön-örökké egy kapcsolat. Robert Levinson kollégájával a Washington Egyetemen végeztek megfigyeléseket az azóta Szerelemlabornak keresztelt intézetben, ahol párokat kértek meg arra, meséljék el, hogyan találkoztak, illetve egy nemrégiben történt veszekedésüket. Sőt, néhányukat – az engedélyükkel persze – megfigyelt egy héten át a lakásukba felszerelt kamerákon keresztül, hogy lássa, hogyan viselkednek egymással a mindennapokban.
Hat évvel később újra felkeresték a vizsgálatban részt vevő párokat, ezután pedig két csoportra osztották őket: a mesterekre, akik azóta is boldog házasok voltak, és a katasztrófákra, akik időközben szakítottak vagy boldogtalanul, de együtt vannak.
Amikor Gottman visszanézte mindkét tábor tagjainak videóit, a párok beszélgetéseit figyelte meg alaposabban. „Rájöttem, hogy talán nem a párbeszédek intimitásának mélysége számít. Talán az sem, hogy a párok egyetértenek-e vagy sem. Talán a legfontosabb az, hogy figyelnek-e egymásra, mindegy, miről beszélnek vagy mit csinálnak pontosan” – írta Gottman a Relationship Cure című könyvében. Tehát: a boldog párok figyelmesek és meghallgatják egymást. A Szerelemlaborban a mester párok az esetek 86%-ában fordultak egymás felé és fogadták el egymás emocionális ajánlatát. A katasztrófák esetében ez a szám radikálisan kisebb, csupán 33%.
Fotó: Getty Images
Tanulható tulajdonság
A másik felé fordulás tehát elsősorban a kedvességet és a figyelmességet jelenti. Erről gondolkozhatsz úgy, mint egy fixált tulajdonságra: vagy kedves vagy, vagy nem. Vagy elképzelheted úgy is, mint egy izmot. Mindenkiben megvan, csak valakinek erősebb, valakinek gyengébb, de gyakorlással fejleszthető. Nyilván ezek után nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a mesterek izomként gondolnak a kedvességre. Tudják, hogy gyakran kell használniuk ahhoz, hogy formában legyenek. Más szóval: tisztában vannak vele, hogy egy kapcsolat kitartó munkát, egyszersmind kedvességet igényel. Igen, még veszekedés közben is.
„A kedvesség nem azt jelenti, hogy nem fejezhetjük ki a dühünket, hanem azt határozza meg, hogyan tesszük mindezt – magyarázta Julie Gottman egy interjúban. – Dobálhatsz lándzsákat a partneredre, de el is magyarázhatod neki, miért vagy mérges, és ez a kedvesebb út.”
Tehát, ahogy Gottman elmagyarázza, a katasztrófák azt mondják egy vita során: „Megint késtél. Mi a bajod? Pont olyan vagy, mint az anyád.” A mesterek viszont valahogy így fogalmaznának: „Rosszul esik, hogy megint piszkállak a késésed miatt, és tudom, hogy nem a te hibád, de nagyon zavaró, hogy megint nem voltál pontos.”
A mindennapokban tehát bármely szituációban gyakorolhatod a kedvességet: mutass empátiát, együttérzést, gondolkozz el a dolgokon és kérdezz nyitottan. Ezzel pedig rá is léptél a tényleg boldog happy end felé vezető útra.
(Forrás: The Gottman Institute, The Atlantic)
