Amikor a Jake Adelstein önéletrajzi kötete alapján készült Tokyo Vice sorozatot 2022-ben bemutatták, többen vádolták azzal, hogy bár sok helyütt igaz történetként beszélnek róla, Adelstein sztorijának akadnak zavaros, nehezen magyarázható elemei. Az író/újságíró azzal vált híressé, hogy megírta: több japán jakuza-vezér az Egyesült Államokba repülhetett májtranszplantációra, ráadásul mindez az amerikai kormány tudomásával és hozzájárulásával történt. A szervezett bűnözés vezetői ezért cserébe bennfentes információkat ígértek a szervezetekről, csakhogy utólag kiderült, hogy valójában semmi igazán hasznosat nem mondtak, viszont soron kívül jutottak hozzá az életmentő beavatkozásokhoz.
A cikkei nyomán Adelstein hírnévre tett szert, amit csak tetőzött azzal, hogy a Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában címmel regényben írta meg a saját történetét. Évekkel később ebből született meg az HBO Max sikersorozata, ami most februárban a második évaddal folytatódik. Adelstein állítása szerint a könyvben történet szintjén ragaszkodott az igazsághoz, csak a neveket és helyszíneket változtatta meg, de sokan – főképp Japánban – hívták fel a figyelmet arra, hogy az író minimum kiszínezte a történéseket, rendkívül pozitív képet festve önmagáról és a saját képességeiről.
Ansel Elgort Adelstein szerepében, a Tokyo Vice-ban (Fotó: HBO Max)
Welcome to Tokyo
Adelstein sztorija persze kiszínezés nélkül is izgalmas. Jake még a kilencvenes években költözött Japánba, hogy egy ottani egyetemen tanuljon, és ő volt az első nyugati ember, aki újságíróként tudott elhelyezkedni egy vezető japán lapnál. És az is kétségtelenül igaz, hogy a Japánban töltött éveiben számos kapcsolatra tett szert a japán szervezett bűnözés, a jakuzák világában. Adelsteinnel ellentétben azonban a sorozat alkotói meg sem próbálják valóságként eladni a történetüket.
J.T. Rogers showrunner, aki Adelstein régi gimis évfolyamtársa a kérdésemre elmondja, hogy ők kizárólag inspirációként használták Jake könyvét, az író áldásával bármikor és bármiben eltérhettek tőle, és ők éltek is a lehetőséggel. Vagyis szerinte a Tokyo Vice-t nézve nem egy igaz történetet látunk, csak egy sztorit, amit a valóság inspirált, de ettől még törekedtek arra, hogy a lehető leghitelesebben mutassák be nekünk Tokió és a jakuzák különleges világát.
„Akad némi múltam Japánban, folyékonyan beszélek japánul, csináltam korábban is filmeket arrafelé, de a Tokyo Vice más volt. Ez volt az első olyan amerikai produkció, ami teljes egészében Tokióban és a környékén forgott. Az elődjeink – inkább nem nevesíteném őket – többnyire olyan filmeket készítettek, melyek vonzók voltak a nemzetközi közönségnek, ugyanakkor a japán közönség számára élvezhetetlen voltak, mert hamisan mutatták be az országot és a kultúrát. Az első évadot a covid csúcsidőszakában forgattuk, Japán nagyrészt le volt zárva, és nekünk is sok szigorú szabályt kellett betartanunk, például a szeretteink a forgatás során nem jöhettek el meglátogatni minket.
Úgy tekintettek ránk, mint egy rakás külföldire, aki idejön és sorozatot akar készíteni a jakuzáról. Nem hittek abban, hogy hiteles képet akarunk mutatni erről a világról, ezért erős szkepticizmussal álltak hozzánk.
Nehezen kaptunk engedélyt a helyszínek használatára, nehéz volt meggyőznünk az embereket arról, hogy csatlakozzanak hozzánk és segítsenek abban, hogy hiteles képet mutassunk Tokióról.
Fotó: HBO Max
Sokat szenvedtünk ezzel, de ahogy visszatértünk forgatni a második évadot, minden megváltozott. Hirtelen VIP-nek számítottunk, mivel az első évad nagy sikernek örvendett Japánban. Értékelték, hogy időt és energiát fektettünk abba, hogy megfelelően ábrázoljuk a kultúrájukat. Még az Egyesült Államok új japán nagykövete is tartott egy fogadást a tiszteletünkre, de nagy örömmel és nyitottsággal fogadtak minket a hatóságok is, akik mindent megtettek azért, hogy akadálytalanul forgathassunk szerte a városban. Ez rengeteg lehetőséget nyitott meg előttünk. Persze ez még mindig ugyanaz a sorozat, de úgy hiszem, látszik rajta, hogy rengeteg nagyszabású akciójelenetet forgattunk városszerte. Végig lakókocsikban laktunk, egyik helyszínről költöztünk a másikra.”
A Fekete eső után
Alan Poul rendező, aki az első évad záró epizódját és az új évad nyitányát jegyzi régi motoros Japánban. Folyékonyan beszéli a nyelvet, és már a nyolcvanas évek végén az országban forgatta Ridley Scott akciófilmjét, a Michael Douglas főszereplésével készült Fekete esőt. Elmondása szerint a két forgatási élmény ég és föld volt. A Fekete eső idején nem szabályozták jogszabályok a közterületi forgatásokat, és nem volt semmilyen filmekkel foglalkozó bizottság vagy hivatal, akikhez segítségért fordulhattak volna. A hatóságok sorra passzolták le őket, borzasztó nehéz volt elérniük, hogy utcákat zárjanak le a kedvükért, sőt voltak olyan helyszínek, ahonnan szabályosan elzavarták őket.
A Fekete esőben szerzett negatív tapasztalatok hatására Hollywoodban elterjedt, hogy Tokió forgatási szempontból az egyik legrosszabb város a világon.
Ansel Elgort és Ken Watanabe a Tokyo Vice-ban (Fotó: HBO Max)
A város a világban szerzett rossz hírük hatására később összekapta magát, felálltak a szükséges bizottságok: ma már egy jól szervezett gépezet biztosította a zökkenőmentes forgatást a Tokyo Vice stábjának. Ettől még bőven voltak dolgok, amikre figyelniük kellett: például arra, hogy nem állhattak szóba jakuzákkal.
A japán törvények nagyon világosan fogalmaznak: semmilyen kapcsolat vagy kommunikáció nem engedélyezett a szervezett bűnözéssel. Ha szóba állunk a jakuzákkal, kitiltanak bennünket az országból. Ezt nem kockáztathattuk meg. Képzeld, Japánban hivatalos igazolást állítanak ki a hatóságok azoknak az egykori jakuzáknak, akiknek ma már nincs kapcsolatuk a szervezett bűnözéssel: aki ilyen igazolással rendelkezett, szabadon dolgozhatott velünk. Végül két ex-jakuza dolgozott velünk technikai szakértőként és konzultánsként a forgatókönyvírás fázisában, majd később a forgatáson
– meséli J.T. Rogers showrunner.
A hostess klubok csábító világa
Ha a jakuzáktól való információszerzési lehetőségeiket erősen korlátozta is a törvényi tiltás, más területeken sokat dolgoztak azon, hogy minél hitelesebb képet fessenek Tokióról. A sorozat egyik fontos karaktere a Rachel Keller által játszott Samantha, aki nem a valóság, hanem az alkotói fantázia szüleménye. A karaktert Jake könyvének több szereplőjéből és az általuk végzett kutatások során megismert lányokból gyúrták össze, és arra használták fel, hogy általa bevezessék a nyugati nézőket a tokiói hostess klubok izgalmas világába.
A hostess klubok a japán éjszakai élet fontos pillérei, olyan helyek, ahol a pénzes vendéget csinos és ügyesen társalgó hostesslányok szórakoztatják, és bár sokszor illegálisan, ezek a klubok előszeretettel foglalkoztatnak nyugatról érkezett fiatal lányokat. A közhiedelemmel ellentétben a hostessek nem prostituáltak, ezekben a klubokban tilos a meztelenkedés, a tánc és hozzáérni sem szabad a lányokhoz úgy.
Rachel Keller a Tokyo Vice-ban (Fotó: HBO Max)
Ha a vendég ezt megsérti, távoznia kell. A klubok a vendégek fogyasztásából (a lányok italait is fizetik) és a borravalókból élnek. Jellemzően egy főnöknő, a mamasan viszi az ügymenetet, ami japán válasza a madame-okra. Bár a klubok figyelnek arra, hogy betartsák a szabályokat, így is sok probléma akad abból, hogy arra már nincs rálátásuk, hogy találkoznak-e a lányok a klubon kívül a vendégekkel, és abból is szokott probléma lenni, hogy sok hostess lány vált a munkája során alkoholfüggővé.
Alannel számos órát töltöttünk tokiói hostess klubokban, ahol több mamasannal beszélgettünk a munkájukról. Hogyan töltik folyton újra a vendégeik poharait, hogyan kezelik a nyomulósabb vendégeket… Rengeteg fiatal nyugati nő akad, aki azzal a szándékkal érkezik Japánba, hogy fél évre beáll pénzt keresni egy hostess klubba. Gyorsan rájön, hogy ezzel több pénzt keres, mint az életében valaha, ezért úgy dönt, hogy nem tér haza, és hosszú évekre ott marad. Amikor a nyolcvanas években Japánban tanultam, számos ilyen lányt megismertem: eljöttek az amerikai középnyugatról, és hirtelen ebben a pezsgő, csillogó világban találták magukat, ami teljesen beszippantotta őket. Samantha karakterében ezeknek a lányoknak a története ötvöződött.
Hiteles jakuzák
Amikor afelől érdeklődöm, milyen jakuza-filmek voltak hatással a Tokyo Vice-ra, a két alkotó felvilágosít, hogy a jakuza-mozik általában rendkívül stilizáltak, de ők pont az ellenkezőjére törekedtek. A csapatukban dolgozott például Kazuko Kurosawa jelmeztervező, a legendás Akira Kurosawa lánya, aki minden nagy japán rendezővel dolgozott már együtt, és számtalan jakuza-film stáblistáján láthatod a nevét. Ez a forgatás még számára is újdonságot jelentett, mert a japán filmekben inkább azt várták tőle, hogy a fantáziáját eleresztve látványosan öltöztesse fel a rosszfiúkat, míg a Tokyo Vice-nál inkább a kilencvenes évekbeli újságcikkek fotói jelentették a kiindulópontot.
Bár szinte bárhol forgathattak Tokióban, komoly problémát jelentett, hogy a város rengeteget változott az ezredforduló óta. „Míg Tokió esti fényei a digitális korban főképp fehérek, akkoriban inkább a sárga szín dominált. Ezt főképp Yokohamában találtuk meg, ahol az építészet is kevesebbet változott, mint Tokióban. De nem szerettük volna magunkat Yokohamára korlátozni, forgattunk Tokió legforgalmasabb negyedeiben, Sibujában és Sindzsukuban is, ahol komoly logisztikai kihívás volt a környezetet 25 évvel ezelőttinek álcázni”.
A Tokyo Vice forgatása (Fotó: HBO Max)
Michael Mann nélkül
A folytatásban Michael Mann már nem tartott velük, mivel a Ferrarit forgatta, de J.T. Rogers szerint a rendező már elvégezte a dolgát az első szezonban. Azt várták tőle, hogy erős vizuális alapokat teremtsen a sorozathoz, amit aztán követhetnek, és egy olyan nyitóepizódot rendezzen, ami magával ragadja a nézőket.
Az első évad rengeteg dicséretet kapott, viszont az már nem mindenki tetszését nyerte el, hogy egy nagy cliffhangerrel ért véget. J.T. Rogers szerint erre megvan a magyarázat: mivel már az első szezon forgatása során zöld utat kaptak a folytatásra, tudták, hogy biztosan lesz folytatás, így a befejezéshez is másképp álltak hozzá:
A második évad első epizódja valójában az első évad valódi utolsó epizódja. Befejezzük, amit ott elkezdtünk, majd előre ugrunk három hónapot az időben, és itt kezdődik igazán a második szezon története.
A második szezon forgatásakor senki sem adott zöld utat a harmadiknak, ezért most más elvet követtek. A második évad teljes értékű, lekerekített sztorival ér véget, de úgy, hogy adott esetben akár folytatni is lehet.
De ez már nem a mi döntésünk lesz. Mi mind nagyon élvezzük csinálni, és ha lehetőséget kapunk rá, biztosan örömmel belevágunk.
A Tokyo Vice második szezonjának első része már látható az HBO Max kínálatában.
