25 milliót összegyűjteni egy fedél nélkül élőnek pár nap alatt: ez még egy rutinos, ezreket megmozgatni képes civil szervezetnek is meredek, főleg, ha azt vesszük, hogy azok, akik szívesen adományoznak ma manapság hasonló ügyekre Magyarországon, általában nem a felső tízezerből kerülnek ki. Az pedig végképp példátlan, hogy
egy viszonylag kicsi szervezet, az Utcáról Lakásba! Egyesület a kitűzött 25 millió majdnem 10-szeresét, 219 millót gyűjtött össze.
Eredetileg a bicskei gyermekotthon pedofil vezetője egyik áldozatának szerettek volna lakást biztosítani, de mostanra természetesen újra kellett tervezni a célt: több rászorulónak is segítenek a pénzből, hogy kiknek és pontosan hogyan, azt most dolgozzák ki.
Emlékeztetőül: a múlt heti, influenszerek és hírességek által szervezett tüntetésen jelentették be, hogy az Utcáról Lakásba! adományt gyűjt egy bicskei áldozatnak, egy fiúnak, akit zaklatott az intézmény akkori vezetője, az azóta börtönben ülő Vásárhelyi János. (Az őt aktívan segítő és védő helyettesét engedték ki Novák Katalin kegyelmének hála.) Az Odakint most szörnyek járnak – kiállás az áldozatokért nevű tüntetésre többek közt Pottyondy Edina, Gulyás Márton, Osváth Zsolt, Azahriah és Tapasztó Orsi hívta el a követőit, a demonstrációra végül – becsléstől függően – ötven-százezer ember ment el. Gulyás és a többiek adományurnákkal járták a tömeget és készpénzt gyűjtöttek, ebből egy óra alatt összejött a 25 millió. Másnap reggel bejelentették, hogy az online adományokkal együtt 60 milliónál tartanak, ami sok lenne egy embernek, így minden további 25 millió egy-egy lakást jelent a rászorulóknak.
Azt is elmondták, hogy aznap éjfélig fogadják az adományokat, de olyan ütemben érkezett a pénz, hogy hagyták, hogy a határidőn túl is jöhessen. Most csütörtökön azonban tényleg lezárták, ekkorra jött össze az említett 219 millió. Azaz, ha minden igaz, kilenc ember juthat stabil lakáshoz a szervezet önkéntesei segítségével.
Az Utcáról Lakásba! működése során már több száz hajléktalan magyar embert költöztetett fedél alá. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy vesznek nekik egy ingatlant és odaadják a kulcsot: szociális munkások és önkéntesek tartják a kapcsolatot a hajléktalanságból és a mélyszegénységből kitörni igyekvőkkel (párokkal, családokkal is), és aki készen áll, annak igyekeznek lakást keríteni. Például úgy, hogy az üresen álló, gyakran lakhatatlan önkormányzati lakásokat újítják fel és adják ki, persze a hivatalok segítségével, hiszen ehhez az ő segítő hozzáállásuk is kell. (Jelenleg a lakásállomány 2 százaléka van önkormányzati kézen, ebből nagyon sok üresen áll.) Vagy a lakásügynökségükön keresztül – ennek lényege, hogy olyan magánszemélyektől bérlik, akik segítő szándékból jóval a piaci ár alatt hajlandóak kiadni kifejezetten rászorulóknak. Ha beköltöztek a lakók, akkor kezdődik az igazi munka: segíteni őket az integrációban, hogy meg is tarthassák a lakást.
Az, hogy valaki hajléktalan, az előítéletek ellenére nem azt jelenti, hogy az utcán, aluljárókban, kapualjakban alszik és él, esetleg – a többségi társadalom elvárásának megfelelően – szállóra megy. Hivatalosan annyit tesz, nincs állandó bejelentett lakcíme, gyakorlatilag pedig (többnyire) annyit, hogy saját készítésű vagy talált kunyhókban, sátrakban, kalyibákban húzzák meg magukat, többségük dolgozik, keres, párja, családja van és egyáltalán nem törvényszerű, hogy alkoholista és drogozik.
Nagyon sok hajléktalanról senki meg nem mondaná, hogy nincs hol laknia; a többség attól, hogy nem tudja megoldani a lakhatást, még igyekszik normális életet élni. Van, aki évekig jár be dolgozni az irodába egy erdei kunyhóból, a munkatársai nem is tudják, hogy fedél nélkül él.
„A helyzet az, hogy a világ lakosságának az ötöde él hajléktalanként; a magyar vagy nyugat-európai sztenderdek szerint informális lakhatásban, nem lakáscélú helyiségben, vagy saját otthon nélkül: utcán, kunyhóban, sátorban – magyarázta Kovács Vera, az Utcáról Lakásba vezetője egy korábbi interjúnkban. – Magyarországon azt mondja a szociális törvény: az hajléktalan, aki az éjszakáit nem lakáscélú helyiségben, közterületen vagy ellátó intézményben tölti.” Nem tudni, hányan vannak, az biztos, hogy pár éve legalább ötvenezren vették igénybe az ellátórendszert, és a lakás- és rezsiárakat, inflációt nézve ez az adat ma biztosan ennél is riasztóbb. Azt is tudjuk, hogy a magyar háztartások negyedének-ötödének gondot okoz a havi kiadások fedezése: ők azok, akiket közvetlenül fenyeget a hajléktalanság. „Ha valakinek hirtelen felmondják az albérletét, gyorsan elő kell teremtenie kéthavi kauciót, pénzt a költözésre; rögtön félmilliónál tartunk, ami csak arra kell, hogy lakást váltson” – mondja erre Kovács Vera. „Ezt kevesen tudják vállalni. Sokan ezért nem tudnak kiköltözni a munkásszállóról vagy más intézményből. Ha pedig valaki bekerül egy ilyen helyzetbe, benne is ragad.”
Fotó: Neményi Márton
A mostani gyűjtéssel azonban kifejezetten a bicskei áldozatokon szerettek volna segíteni; Kovács Vera elmondta, a szervezők keresték meg őket ezzel az ötlettel. A szakember most szűkszavúan nyilatkozott az nlc-nek; mint mondta, komoly feladat kezelni a hirtelen jött reflektorfényt, és „igyekeznek az előkészületekre és nem a további láthatóságra fókuszálni”. Azt azonban elmondta, hogy azon fiatalok köréből válogatnak most, „akik Vásárhelyi János mandátuma alatt Bicskén voltak”. Van, akiről már tudják, hogy részesül az adományból. Ami a lakásokat illeti: a tervek szerint vásárolnak is és önkormányzatokkal is tárgyalnak majd.
Aki nem látja át az ellátórendszer sajátosságait és buktatóit (tehát olvasóink nagy része), az jogosan teszi fel a kérdést:
Mi köze a hajléktalanságnak ahhoz, hogy szexuálisan zaklatták egy gyermekotthon lakóit?
Az Utcáról Lakásba! szerint nagyon is sok: konkrétan egyikből következik a másik. Az önmagában hatalmas rizikófaktor, hogy egy gyerek szociális háló nélkül intézménybe kerül, ahogy az is, ha zaklatják – ha pedig a kettőt egyszerre éli át kisgyerekként, kamaszként, az kis túlzással egyenes utat jelent a lakhatási szegénységbe, hajléktalanságba.
Azaz nem feltétlenül egyeneset: „általában nem közvetlenül, hanem változatos, nem hajléktalan periódusokat követően válnak hajléktalanná a volt állami gondozottak” – állítja a Menhely Alapítvány, aki pár éve kimerítő kutatást végzett a témában. Hétezer érintettet kérdeztek a múltjáról:
Kiderült, hogy minden ötödik hajléktalan ember részben vagy egészben állami gondozásban töltötte.
A KSH statisztikái szerint egyébként a rendszerből kikerülő gyerekek „mindössze” 4-5 százaléka érkezik otthontalanságba; a Menhely kutatása alapján azonban az arány sokkal riasztóbb. Ahogy az is, hogy hány gyereket érint mindez Magyarországon. „Törvény szerint a 12 éven aluli gyerekeknek nevelőszülőnél kellene élniük, ez azonban nem valósul meg” – mondta az Utcáról Lakásba vezetője, majd megosztott pár elszomorító adatot.
- 2022. végén 23 473 gyerek élt szakellátásban, azaz a családján kívül;
- 2010 óta 10 százalékkal nőtt az állami gondozásban élő gyerekek száma, azaz mára lehetnek 25 ezren is;
- Csak 2022-ben több mint 7000 gyerek került gondozásba, közülük 4000-en rögtön gyermekotthonba, és csak 3000-en nevelőszülőkhöz;
- Egy gyerek átlagosan 5 és fél évet tölt el állami gondozásban;
- A gondozott gyerekek tizede baba (két év alatti), ötöde öt év alatti, és tizedük értelmi sérült.
Képünk illusztráció (Fotó: Joe Raedle/Getty Images)
Még egyszer: 12 év alatti gyerekeket eleve kötelező lenne nevelőszülőkhöz adni, a rendszer azonban képtelen ezt biztosítani. A gyerekeknek – különösen a kisebbeknek és a sajátos nevelési igényűeknek – pedig semmilyen eszközük nincs, hogy megvédjék magukat, nem tesznek panaszt, nem írnak az ombudsmannak. Fel sem merül, hogy lenne választásuk, akkor sem, ha egy pedofil intézményvezető zaklatja őket.
„Az állam rosszul bánik a rábízott gyerekekkel, és a nevelőszülők járandóságai nemhogy bérre, de a rájuk bízott gyerekek ellátására is kevesek, így a helyzet nem fog érdemben változni – összegez Kovács Vera –, és a családjukból kikerülő gyerekek intézményekben lesznek, mindennél kiszolgáltatottabb helyzetben. Eközben az állami gondozottaknak célzott otthonteremtési támogatás egyre inkább elértéktelenedik, ma lakásvásárlás helyett a fővárosban másfél évnyi albérlet sem jön ki belőle, a maximálisan igénybe vehető összeg másfél millió forint körül alakul.”
Az, hogy most egyszerre segítenek 8-9 rendszerszintű visszaélések miatt hajléktalanná vált, traumatizált fiatalnak, természetesen hatalmas dolog, de a statisztikákat látva csepp a tengerben.
Százezres tüntetés, lemondó politikusok és diadalittas Facebook-posztok ide vagy oda, egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy ami velük történt, az ma és holnap is megtörténhet – és meg is történik – több ezer gyerekkel Magyarországon úgy, hogy soha nem tudja meg senki.
Végül pedig egy lazán kapcsolódó érdekesség: jövő héten döntenek arról, hogy feltételesen szabadon engedik-e a pedofil igazgatót a fegyházból.
