Egyes állatok látásukkal, mások alacsony frekvenciájú hanghullámokkal, vagy a Föld mágneses terének segítségével tájékozódnak térben. A házikedvencként tartott macska csodás hazatalálásairól sok szívszorító történet kering, de azt a viselkedés kutató szakemberek sem tudják pontosan, hogy
minek alapján tájékozódnak ezek a kisragadozók.
A macskák hazatalálásáról már évszázaddal ezelőtt is írtak tanulmányt. Frances Herrick azt kutatta és – dolgozta fel, hogy az anyamacska kölykeitől való elválasztása után képes-e megtalálni a kicsinyeit. Az anyaállatot hét alkalommal vitték el különféle távolságokra kölykeitől, az pedig mindannyiszor visszatalált – írja a Házipatika.
(Illusztráció: Pexels.com)
Német kutatók 1954-ben több házimacskát engedtek be
egy több kijárattal ellátott labirintusba, a macskák pedig leggyakrabban az otthonukhoz legközelebb eső kijáraton távoztak. Az a kérdés azonban még mindig nyitott, miért és hogyan sikerül ez nekik. A feltételezések a mágneses mezőkön érzékelésétől a szaglásig terjednek. A macskák territóriumukat – amit a napszakok felosztással egyszerre több példány is birtokolhat – vizeletükkel és a pofájukon található
szagmirigyekkel jelölik ki lakóhelyükön.
Kifinomult szaglásuk pedig bizonyos távolságon belül a jelölt helyekhez vezetik őket. Leginkább a folyamatosan lakásban tartott házimacskával eshet meg, hogy onnan kijutva megijed az ismeretlen ingerektől, elveszítve tájékozódási képességét is. A vadvilág védelme mellett tehát saját biztonsága miatt is fontos tehát a gondozásunkba került cicát legalább egy-két hétig mindenképpen a házon belül tartani. Miután kialakult benne a kötődés új lakóhelyéhez (és a biztos táplálékforráshoz) később, esetleges elcsavargása után is vissza fog térni hozzánk.
