Igen, persze, én is észrevettem már, hogy egyeseknek jobban áll a szőke haj, mint másoknak, a pirosból nem mindegyik passzol hozzám ugyanúgy, bézs színeket pedig hiába nézek irigykedve olykor máson, kész öngyilkosság lenne magamra vennem. De hogy tél vagy tavasz…, ezek legfeljebb évszakok voltak a fejemben, semmiképp nem emberek, még akkor is, ha körülöttem már nem egyszer társalogtak ilyesmiről mások magabiztosan.
Talán teljes tévedésben vagyunk?
Mindketten semleges színekben érkezünk, mert annyit már tudunk, hogy az arcunk alá illesztett kendők mondják majd el az igazságot. Így aztán amikor Benkovics Eszter színtanácsadó elképesztő csinosan, királykék-fehér ruhában és pink rúzsban pompázva ajtót nyit nekünk, olyan láthatatlannak érzem magam, mint ritkán az életben. Nem véletlen a ruha és smink összhangja, Eszter eredeti végzettsége sminkes. „Nagyon sokszor volt olyan vendégem, aki leült ide és azt mondta: ‘rád bízom magam’. Nehéz volt, hogy nem ismerem az adott hölgyet, nem ismerem az ízlését, hogy mit szeret és mit nem. Jól jött volna valami kapaszkodó, egy támpont, hogy milyen színekhez nyúljak. Így jutottam el a színtanácsadásig” – meséli, miközben kávézunk. És mindjárt játszunk is egy játékot. Arra kér bennünket, hogy válasszunk a 12 kártya közül egyet-egyet, melynek a színvilága, a hangulata tetszik nekünk.
Gabi a két leglágyabb lapra bök, én a tavasz legélénkebb változatára, kíváncsian várjuk, vajon eltaláltuk-e, állítólag erről viszonylag vegyesek a tapasztalatok. „Van, aki rögtön ráérez arra, ami a tényleges színtípusa, viszont van, aki egyáltalán nem – mondja Eszter. – Sok minden befolyásolhatja ezt. Az is, hogy mennyire látja valaki reálisan magát, vagy mennyire szeretne megfelelni a divatnak vagy éppen mások elvárásának. Óvatosan kell bánni például a dicséretekkel. Ha valaki jó szándékkal megdicsér rajtunk egy színt vagy egy ruhát, azt könnyen úgy érthetjük, hogy jól is áll nekünk. Holott lehet, hogy az illető csak az adott színt dicsérte meg, mert az tetszett neki, és nem pedig mi a színben”.
Fotó: Bognár Péter
Számtalan csapdába léphetünk ezeken túl is. Ősszel például sokan a természet barnás, rozsdás színeihez nyúlnak, a fast fashion üzletekből ömlik ránk, hogy pontosan mely színek jelentik a fellebbezhetetlen divatot, nekünk pedig ezek között kellene megtalálnunk, mi az, ami illik hozzánk. Mint kiderül, egyetlen igazi jolly joker van: a tengerészkék kivétel nélkül mindenkinek jól áll. De azért jó hír, hogy szinte minden színből választhatunk mindannyian: a kulcs abban rejlik, hogy a megfelelő árnyalatot kell megtalálnunk. Nincs olyan, hogy valakinek ne állna jól például a tavasszal és nyáron nagyot futó zöld. Ha a jó tónushoz nyúl, akkor tényleg remekül fog kinézni benne. Más kérdés, hogy már a beszélgetésnek ezen a pontján megdőlni látszik a “kis fekete” szabálya, amelynek elvileg minden nő szekrényében ott kellene lapulnia. A fekete ugyanis a tél típuson kívül sajnos szinte mindenkit öregít a szakértő elmondása alapján.
Azért nem kell minden ruhánkat lecserélni
„A fekete talán azért is szerepel sok nőnek a ruhatárában, mert azt gondoljuk, hogy slankít. Én ezt hallgattam fél életemben, és túlsúlyos voltam, úgyhogy nyilván a ruháim háromnegyede fekete. Nálam a rejtőzködés színe is: ha felébredek egy önbizalomhiányos reggelen, akkor ehhez nyúlok” – veti fel Gabi, el is kezdünk aggódni kicsit. Mi van, ha kiderül, hogy mindvégig teljesen el voltunk tájolva? Le kell cserélni az egész ruhatárunkat. Hál’ istennek azért nem ennyire vészes a helyzet: arra kell figyelni, hogy az általunk kedvelt, de számunkra kevésbé előnyös szín minél távolabb kerüljön az arcunktól, illetve szerencsére a meglévő darabjainkat áthangolhatjuk kicsit, lehet ezeket korrigálni egy-egy passzoló árnyalatú kendővel, rúzzsal vagy akár ékszerrel. Mert igen, az ékszerek is számítanak, sőt azon belül még az ezüst vagy éppen az arany árnyalatai is.
Fotó: Bognár Péter
Az üzletek veszélyesek
Könnyű persze árnyalatokról beszélni egy világos, napfényes asztal körül ülve, annál nehezebb eligazodni rajtuk vásárlás közben. A drogériák nagy része mintha egyenesen küldetésének érezné, hogy a természetestől legjobban eltérő világítást építse a sminkszekcióhoz. És a ruhaboltok neonfényei is okoznak kihívást. A szakértő javaslata az, hogy helyezzük egymás mellé az azonos színű ruhákat, és az egymáshoz képest mutatott eltérésük segíteni fog eligazodni az árnyalatok között. Ha jártunk már tanácsadáson, akkor még jobb, ha a típusunkhoz kapott színskála is nálunk van ilyenkor: illesszük ehhez a kiválasztott blúzt, és máris látni fogjuk az egyezést vagy különbséget. Rúzzsal vagy alapozóval legjobb, ha úgy küzdünk meg, hogy kezünkre kenve kisétálunk az utcára, és ott ellenőrizzük a látványt. Sőt utóbbinál egyébként érdemes a kezünk helyett arcélünkön végezni a próbát, így kapunk leginkább valós eredményt.
Csalásra nincs esély
„Becsapható a saját színtípusunk egy más alapozóval, hajszínnel vagy akár barnulással? Tudok módosítani magamon, ha akarok? Lehet ilyesmiben csalni?” – merül fel bennem a kérdés a hallottak alapján. „A színtípusod azon múlik, hogy milyenek a természetes, veleszületett színeid: szemszín, bőrszín, hajszín” – vágja rá Eszter. Tehát ebben a témában is érdemes megbarátkozni önmagunkkal, mert elszaladhatunk ugyan a legközelebbi fodrászhoz és átfesthetjük a hajunkat vörösre vagy feketére, attól még az alapok nem fognak változni, legfeljebb sokkal kevésbé áll jól majd az új hajszín. Milyen kár, hogy a legtöbb fodrászatban még kevéssé ismeri ezt a rendszert. Sőt Eszter elmondása szerint még jórészt ruhaüzletekben sem. Pedig sok fölösleges kört megspórolhatnánk. Na meg persze pénzt is. Nem beszélve a rossz választással megtépázott önbizalomról.
Üdébb arc, látványosabb szemszín
„A megfelelő színnel még smink nélkül is sokkal üdébbnek látszik az arc, és a szemszín is ragyogni kezd” – magyarázza a szakértő. Nem is kérdés, hogy ezek után kíváncsian várjuk, mikor ragyog fel az arcunk, aminek viszonylag nehéz dolga van ilyesmit tenni smink nélkül, fehér hajkendőben és fehér lepellel a vállunkon. Fehérrel kezdünk. Több kendőt is kapunk egymás után, állítólag ennél a színnél látszik a legkevésbé a különbség. Gabi a sötét színek szerelmese, nekem pedig a fél ruhatáram fehérből áll. Egyikünknél sem történt átütő változás, és valószínű, hogy ezen nem segített világos bőrünk és világos szemünk sem, bár érzékelhető volt, hogy más és már hatást keltett például a törtfehér vagy a vajszín. Ez lehet az oka annak is, hogy mindkettőnkön komor hatást keltett az ezt követő fekete, amely még a ráncokat is durván hangsúlyozta.
Tényleg jobban látszanak a ráncok
Sorra haladtunk végig a színeken. A lilák és barackok párharcánál kiderült, hogy ez egy komoly vízválasztó: vagy az egyik vagy a másik szokott passzolni az emberhez. Ez mutatja meg, hogy inkább a hidegebb vagy inkább a melegebb árnyalatok illenek hozzánk jobban. Jöttek aztán a kékek, a zöldek, a sárgák, a pirosak és így tovább, mi pedig néztük, mikor sápadtabb és mikor élettelibb nyakunkon a bőr, mikor nőnek vagy csökkennek a karikák, árkok és ráncok, hogyan válik ködössé vagy éppen feltűnőbbé a szemünk. És furcsa módon a változások tényleg látszottak. Meglepő. Egyikünk sem gondolta volna. Ahogy sok minden mást sem.
Barack és papagájzöld a meglepetés
„A barackszín és a bézs alaposan meglepett, hogy az én színeim, mert ezt a kettőt eddig mindig elkerültem, valamiért az volt a fejemben, hogy ezek sápasztóak, de láttam én is most a tükörben, hogy határozottan jól álltak az arcomnak. A királykéket és mustársárgát nagyon sajnálom, hogy nem való nekem, mert ezt a két színt kifejezetten szerettem. És az is meglepett, hogy ilyen világos, pasztelles színek lettek a palettámon” – foglalta össze Gabi, akiről kiderült, hogy világos tavasz típus. Bár mindketten világos bőrűek, szőkék és világos szeműek vagyunk, pusztán a tavasz egyezett, azon belül nekem az élénk változat lett az eredmény, aminek nagyon örülök, mivel imádom az élénk színeket. Na, de hogy papagájzöld? Nem csak nem gondoltam volna, de még a létezéséről sem tudtam idáig. Örülök, hogy most már igen. És elgondolkozom azon a javaslaton is, hogy talán érdemes kissé vörösesebb hajszínre váltanom.
Nem marad nyomtalan
Ajándékként mindketten megkaptuk a saját típusunk kártyáját. Színskálával, fotókkal, ötletekkel felvértezve állhatunk most már reggelente a ruhásszekrény elé. „Nagyon tetszenek a színek, kellemes érzés ránézni a kártyára, bár egyelőre nehezen tudom elképzelni magam egy napsárga vagy barna pólóban. De barátkozunk egymással, meg kell tanulnom nekem is még, hogyan tudok játszani a saját stílusomon belül ezekkel” – válaszolta érdeklődésemre Gabi. De átlátok a szitán: hazafelé fotót küldött magáról, mert útközben vásárolt egy barna napszemüveget és lecserélte rá a feketét. Sőt szerkesztőségi értekezletre mintás felsőben érkezett. Én pedig egy élénk csíkosban. Jogos volt a kérdés a kollégáktól: “minden színt magadra vettél?“. Jelentem, igen.
