A konfliktusokkal nincs baj, minden emberi kapcsolatban előfordulnak, ám a szülő-gyerek kapcsolat egy fokkal speciálisabb ebből a szempontból is. Más konfliktusok adódnak egy kisgyerek és a szülei, illetve a felnőtt gyerek és szülei között. Az utóbbi kategória okozhat nagyobb fejtörést, mert senki sem akarja, hogy elmérgesedjen a viszony a saját szüleivel vagy gyerekével.
A HuffPost pszichoterapeutákat kérdezett arról, melyek a leggyakoribb vitás pontok a szülők és felnőtt gyerekek között, és mit lehet tenni a kialakult konfliktusokkal.
1. Beszélnünk kell a gyerekkorról
Brianne Billups Hughes családterapeuta szerint a szülő-felnőtt gyermek kapcsolatban a leggyakrabban akkor merül fel probléma, amikor a felnőtt gyerek beszélni akar egy nehéz élményéről vagy a gyermekkorának egy részéről, és megerősítést szeretne a szüleitől.
„Ennek oka lehet az a szerep, amit úgy éreztek, hogy a családban kellett játszaniuk gyerekként, vagy az, ahogy a szüleik kezelték a problémákat, vagy ahogyan velük vagy a testvéreikkel bántak. A szülők azonban elutasítóak, védekezőek lehetnek, vagy nem hajlandók részt venni ezekben a beszélgetésekben. Az eredmény az, hogy a felnőtt gyermek elszigetelten érzi magát, és eltávolodik a szülőtől, a szülő pedig nem látja a problémát” – nyilatkozta a szakember.
Hughes megértő a szülőkkel is, mert nehéz szembenézni a múltban elkövetett hibákkal és elismerni, hogy tetteik milyen negatív hatással voltak a gyerekre. „A szülői munka nagyon nehéz, és az igazság az, hogy lehetetlen teljesen jól csinálni – mondta Hughes.
Leggyakrabban a szülők még mindig a saját gyermekkorukból származó sebekkel küzdenek, és lehet, hogy nem vizsgálták meg, hogy ez hogyan hatott a szülői magatartásukra.
A szülők gyakran elismerést akarnak azért a sok áldozatért, amit a gyermekeikért hoztak, és saját bűntudatuk, tagadásuk vagy azon meggyőződésük miatt, hogy ezeket a problémákat a múltban kell hagyni, nehezen hallgatják meg, amit a gyerekeik mondani akarnak.”
2. Kellenek a határok
Ma már egyre több emberben alakul ki tudatosság az egészséges határokkal kapcsolatban. Gayane Aramyan családterapeuta szerint a határok felállítása a szülőkkel szemben azonban nehéz lehet a felnőtt gyerekek számára, ami könnyen szülhet komoly konfliktusokat. Gyakori, hogy a szülők a felnőtt gyerekek határait, igényeit ellenállással, vagy egyenesen megvetéssel fogadják, ami mérgező hatással van a szülő-gyerek kapcsolatra.
3. A szülői döntések
Amikor a felnőtt gyerekek saját gyerekeket vállalnak, konfliktus alakulhat ki a szüleikkel azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan nevelik a gyerekeiket. „A szülők kritizálhatják felnőtt gyermekeik szülői döntéseit, ami feszültséghez és frusztrációhoz vezet – mondta Hughes. – A nagyszülők pedig sokszor érzik kritikának azt, hogy a gyerekeik nem úgy nevelik az unokákat, ahogy ők csinálták anno.”
A szülők úgy gondolhatják, hogy az ő nevelési elveik voltak a helyesek, és elvárják, hogy a gyerekeik ugyanezt az utat kövessék, míg a felnőtt gyerekek új megközelítéseket tanulhatnak, amelyek az aktuális kutatásokon, személyes értékeken alapulnak. De az is lehet, hogy azért nevelik máshogy a gyereküket, mert tudatosan el akarnak kerülni valamit, ami nekik fájdalmas volt gyerekkorukban. Például, ha kukoricán térdepeltették a sarokban a gyereket, mert akkor az volt a szokás, akkor jó eséllyel nem akarja ezt megismételni a saját gyerekeivel 30 évvel később, mert ráébred időközben, hogy ez egyáltalán nem elfogadható büntetés. A szakember szerint a legjobb az, ha a szülők tiszteletben tartják a felnőtt gyerekeik nevelési döntéseit, még akkor is, ha nem értenek velük egyet.
4. A menyem és a vejem
Ha a szülők helytelenítik azt a személyt, akivel felnőtt gyermekük az életét tölti, az komoly törést okozhat a kapcsolatban. „Hallottam már olyan szülőkről, akik nem mentek el az esküvőre, mert nem tetszett nekik a partner, akivel a gyermekük összeházasodott – mondta Kurt Smith terapeuta, aki férfiak tanácsadására specializálódott.
Ez a nézeteltérés később veszekedéshez vezethet, mivel a szülők túlságosan kritikusak, gyorsan ítélkeznek és becsmérlőek lehetnek a gyermekük partnerével kapcsolatban.
A szakember szerint ebben a helyzetben hasonló módon érdemes eljárni, mint a gyereknevelési elvekkel kapcsolatban: elfogadni a felnőtt gyerek választottját, és nem beleavatkozni a párkapcsolatába (kivéve a családon belüli erőszakot természetesen, amikor fel kell emelni szülőként a hangunkat).
5. Nem lesz unoka
Egyre gyakoribb a tudatos szingliség és gyermektelenség, aminek ezer oka lehet. Többek között a szabadság, függetlenség, karrier, anyagiak, vagy akár a rossz kapcsolati példák, esetleg a klímaszorongás is állhat a háttérben. Ezek a döntések azonban gyakran megkérdőjelezik a szülők hitrendszerét és a társadalmi normákat – mondta Tracy Vadakumchery mentálhigiénés szakember.
„Pár szülő biztos akar lenni abban, hogy lesz valaki, aki gondoskodik a gyerekeiről, amikor idősebbek lesznek. A szülők esetleg aggódnak amiatt, hogy ki fog vigyázni a gyerekeikre, amikor ők már nem lesznek. Illetve azok számára, akik olyan kulturális közösségből származnak, a felnőtt gyerekek kiházasítása vagy teherbe esése közösségi esemény vagy dicsőség is lehet” – tette hozzá. Pedig a fiatalabb generációra ráerőltetni a saját normáinkat sosem jó ötlet, inkább hagyjuk őket élni a saját életüket.