A kutyák háziasítás során kialakult extrém barátságos viselkedését az ELTE etológusai és amerikai kutatók legújabb eredményei szerint egy gén kromoszómakörnyezetének térszerkezete is befolyásolja. A kutya sokkal barátságosabb az emberekkel, mint a farkas, ami a háziasítás során bekövetkező genetikai változások eredménye. Az ELTE csütörtöki közleménye szerint az emberek között is előfordul veleszületett extrém barátságosság, mégpedig a Williams-Beuren szindrómások között. A kutyák és a Williams-Beuren szindrómások genomjában pedig hasonló géndefektust sikerült azonosítani – írták.
A GTF2I gén az idegrendszer fejlődésének szabályozásában
vesz részt, főként a szorongással és a barátságossággal kapcsolatos idegpályákban fejti ki a hatását. A kutatók azt vizsgálták, hogy a gén különböző változatai eltérő kromatin térszerkezethez vezetnek-e.
A farkasok ugyanis eltérő változatot hordoznak, mint a legtöbb kutya. Ha a különböző génváltozatok megváltoztatják a kromatin térbeli szerveződését, az befolyásolhatja a gén aktivitását is – mondta Bridgett von Holdt, a Princeton Egyetem kutatója, a BMC Genomics című szakfolyóiratban megjelent publikáció vezető szerzője. A kutatók kutya agyszöveteket vizsgáltak,
az eredmények pedig igazolták a várakozásokat,
mert a GTF2I gén ősi és modern változatai eltérő kromatinszerveződéshez vezetnek. “A DNS-be gyakran beépülnek önsokszorozó, mobilis génszakaszok. A GTF2I gén ősi változatába is beépült egy ilyen szakasz, de a modern kutyagenomból kiszelektálódott. Felfedezték, hogy a retrotranszpozon jelenléte vagy a hiánya megváltoztatja a GTF2I gént magába foglaló kromatin háromdimenziós szerkezetét. Ha a szakasz hiányzik, a DNS összecsomagolódásakor nem alakul ki egy kromatinhurok. Ez megváltoztatja a génkifejeződést, ami részben magyarázatot adhat a kutyák és a farkasok viselkedése közti különbségre” – foglalta össze Dhriti Tandon, a tanulmány első szerzője. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a
kutyák és az emberek hiperszociális viselkedésének hasonló
a molekuláris háttere – állapították meg a kutatók. Az a felismerés, hogy a viselkedés kialakulásához nem csak a DNS bázissorendje, hanem a fehérjékkel összekapcsolódó térszerkezete is hozzájárulhat, új irányt adhat a kutyaevolúciós kutatásoknak.
