Mindenkinek van ismerőse, rokona, üzletfele, aki már átesett az kapuzárási pánikon, hirtelen karriert váltott 45 évesen, lelépett egy fiatalabb nővel/pasival, vagy „csak” az összes megtakarítását egy sportkocsira költötte. Nos, a pszichológusok szerint mindez nem kapuzárási pánik, ugyanis az csupán egy közkedvelt mítosz.
Úgy tűnik, szinte lehetetlen megváltoztatni a kapuzárási pánikról szóló narratívát Susan Krauss Whitbourne, Ph.D., a Massachusetts Amhersti Egyetem pszichológiai és agytudományok professzor emeritája szerint. „Ha rákeresünk a kapuzárási pánik kifejezésre a Google-ban, akkor ezernyi pontatlan definíciót találunk a témáról, és a lefolyásában, életkorban, hosszában sem egyeznek a leírások – írja a szakember. – Ezek a tanácsadó cikkek, bár segítségnek szánják őket, csak azt a téves elképzelést erősítik, hogy mindenkinek számolnia kell azzal, hogy az élete zűrzavaros lesz, amikor a naptár egy bizonyos életkort mutat.”
Középkorúak válságban?
A középkorúak érzelmi fejlődésével kapcsolatos legújabb adatok az Ulmi Egyetem munkatársai által végzett nagyszabású vizsgálatból származnak. A német kutatók a pozitív és negatív affektus skála (PANAS) nevű mérőeszközzel több mint 3300 felnőttet kérdeztek meg 18 és 99 éves kor között, hogy megpróbálják azonosítani a jóllét változásait a felnőttkorban. Kiindulópontjuk nem abból az elképzelésből indult ki, hogy a boldogság a középkorúaknál alábbhagy, hanem éppen ellenkezőleg: az emberek érzelmileg folyamatosan elégedettebbé válnak, ahogy elérik a későbbi életéveket.
Miért lennénk boldogabbak, ahogy haladunk előre a felnőttkorban? Az „U-alakú” boldogsággörbe (azaz a kapuzárási pánik) hívei azzal érvelnek, hogy az embereknek válságra van szükségük ahhoz, hogy elérjék az igazi beteljesülést. E logika szerint csak akkor érhetjük el a boldogságot az 50-es és 60-as éveinkben, ha útközben megtesszük ezt a kitérőt, megőrülünk, felrúgjuk az addigi életünket, vagy drasztikus változáson esünk át.
Ehelyett azonban a kutatók azt állítják, hogy egy lineáris folyamaton megyünk keresztül, amelynek során úgy választjuk ki céljainkat, hogy a boldogságunkat segítsék.
„Ez a felnőttkoron átívelő növekedési folyamat magától történik, miközben a felnőttek prioritássá teszik a konkrét, elérhető célokat, és egyre jobban képessé válnak arra, hogy szabályozzák a negatív érzelmeket – írja a pszichológiaprofesszor. – Bár a középkorúság számos kihívással jár, arra is lehetőséget ad, hogy az ember a jövő felé tekintve arra összpontosítson, ami igazán fontos számára.”
Részlet az Őrült, dilis, szerelem című filmből (Forrás: IMDb)
A mentális egészség és az öregedés
Az öregedéssel kapcsolatos kutatásra is igaz, hogy az eredményeket befolyásolhatja az a tény, hogy csak a túlélők állnak rendelkezésre egy ilyen hosszú távú vizsgálathoz. A pszichológiailag kevésbé egészséges egyének talán már nem is élnek, vagy esetleg nem hajlandóak a tesztelésre 70 éves korukban. Az azonban tény, hogy nem találtak a kutatók bizonyítékot arra, hogy a mentális egészség az élet közepén hanyatlásba kezdett volna az életkor miatt, ahogy azt a kapuzárási pánik miatt gondolnánk.
Az eredmények szerint tehát az életünk csak jobb lesz, ahogy menetelünk előre a felnőttkor évtizedein – legalábbis ami a hangulatunkat illeti, nem szükségszerű, hogy 40-50 éves korunk körül beüssön a pánik. A kutatás szerzői egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy a kapuzárási időszak nem a zűrzavar és káosz, hanem a fejlődés és növekedés lehetőségének időszaka:
A középkorúság gyakran olyan időszak, amikor az ember érettebbé és integráltabbá válik, és amikor a munkahelyi és családi sikerekből fejlődhet, ami a kiteljesedés érzéséhez és jobb mentális egészséghez vezet.
Fontos a szubjektív egészséget is figyelembe venni ennél az optimista megközelítésnél, mert minden életkorban, de különösen a későbbi években azok az emberek, akik rosszabbnak ítélték meg az egészségüket, alacsonyabb pszichológiai jóllétet is mutattak. Az általános tanács tehát az, hogy törődjünk a testünkkel és lelkünkkel együtt, hogy a kapuzárási pánik mítosza elkerüljön minket a későbbiekben, és boldogan öregedjünk tovább.
