A legkülönbözőbb irányokból kaptam kritikát. Néhányan a keresztények közül úgy vélték, hogy aki hisz, és imádkozik, az nem lehet rosszul (tévedés). Mások azt mondták, hogy oldjam meg a problémáimat, ne traktáljam vele az embereket, nem szabad ilyesmiről beszélni. Én azonban pontosan tudtam, hogy számos kortársam és kollégám némán szenved hasonló mentális problémáktól, mint én.
- Kiégéstől,
- szorongástól,
- depressziótól.
Helyettük és értük is beszéltem. Miért van erre szükség? Mert minél láthatatlanabb egy probléma, minél némább egy szenvedés, annál kevesebb az esélye, hogy megoldódik, vagy legalább enyhül.
Rengeteg mindennek van emléknapja, és hónapja. Vannak ismertek és kevésbé ismertek. Azt például sokan tudják, hogy a június a Pride hónapja, de azt már kevesebben, hogy egyben a férfiak mentális egészségéé is. Miért olyan fontos ez? Talán meglepő, de a férfiak nagyobb veszélynek vannak kitéve ezen a területen.
Míg a nők evolúciósan könnyebben beszélnek az érzéseikről, hiszen ők sokkal inkább arra vannak szocializálva, hogy kiventilálják magukból a problémáikat, addig a férfiak gyakran csendben szenvednek,
miközben gyakrabban nyúlnak alkoholhoz vagy más szerekhez feszültségoldásként, és sokkal nagyobb eséllyel követnek el befejezett öngyilkosságot.
Milyen okok rejlenek a férfiak mentális egészségének problémái mögött?
Valószínűleg az elsődleges ok a társadalmi szocializáció és nemi szerepelvárások. A fiúkat már gyerekkoruktól kezdve gyakran arra tanítják – kimondva vagy kimondatlanul –, hogy
- „a fiúk nem sírnak”,
- „légy erős”,
- „ne mutasd ki a gyengeségedet”.
Ez a fajta nevelés elnyomja az érzelmek kifejezését, és felnőttkorra gyakran belsővé válik ez a hiedelem: ha kimutatják az érzéseiket, azzal gyengének, „nem férfiasnak” tűnhetnek. Egyes felmérések szerint a férfiak 40 %-a sohasem beszélt mentális kihívásairól, közülük 29 % szégyenli, és 20 %-uk negatív társadalmi megítéléstől tart, miközben
a statisztikák azt mutatják, hogy háromszor annyi férfi hal meg öngyilkosság következtében, mint nő.
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
A férfiakra gyakran kimondatlanul nehezedik az elvárás: teljesíteni, erősnek lenni, felelősséget vállalni. A család feje, a közösség oszlopa, munkahelyén vezető beosztású. Sokan függenek tőle, nem lehet gyenge, nem botolhat meg, nem lehet kimerült vagy bizonytalan.
Az okok között ott lehetnek még a kommunikációs és problémamegoldási minták különbségei. A kutatások szerint a nők társas kapcsolatai gyakrabban épülnek érzelmi megosztásra, és általában verbálisan is jobban kifejezik az érzéseiket, míg a férfiak gyakran inkább cselekvésen vagy visszahúzódáson keresztül dolgozzák fel a nehézségeiket. Míg a nőknek a „panaszkodás” megnyugvást hoz, a férfiak gyengeségként élik meg, ha kiderül, hogy valamit nem tudnak megoldani.
Sokan arról számolnak be, hogy a férfiasság érzésének csökkenését tapasztalják, ha magukról kell beszélniük.
Munkám során pároknál gyakran tapasztalom, hogy a férfiak sokkal inkább megoldás-orientáltak, míg a nők számára sokszor elegendő, ha elmondhatták a problémáikat, máris csökken a bennük lévő feszültség. Ezzel szemben, ha egy férfi elmondja mi bántja, de nem látja rögtön a megoldást, a feszültség a párjával ellentétben éppen növekszik benne.
És sajnos a segítségkérés stigmatizálása sem segít. A férfiak körében gyakori a hiedelem, hogy segítséget kérni – akár baráttól, akár terapeutától – gyengeséget jelent. Emiatt sok férfi inkább elfojtja a problémáit, mintsem kockáztassa a „gyengeség” látszatát. Statisztikák is alátámasztják, hogy a férfiak sokkal ritkábban fordulnak pszichológushoz, mint a nők.
A férfiak mentális egészségének hónapja
Bár én coachként dolgozom, én is gyakran tapasztalom, hogy az első ülésen szinte szabadkozik a férfi kliens, hogy rabolja az időmet (miközben igazából nekem ez a munkám, ő meg fizet érte). Mintha szégyellné, hogy zavarnia kell. Ennek oka lehet az is, azokon túl, amiket fentebb írtam, hogy a mentális problémákat gyakran nem ismerik fel magukon, vagy nem tartják elég „komolynak” a segítségkéréshez.
Miért fontos tehát, hogy legyen férfiak mentális egészség hónapja? Mert minden eszközzel fel kell hívni a figyelmet a férfiak csendes szenvedésére. A mentális problémák nem a gyengeség jelei. Ahogy a testünk, úgy a pszichénk is megbetegedhet. Mindannyian emberek vagyunk, ki vagyunk téve a mentális egészségünket támadó tényezőknek, bármikor kerülhetünk nehéz helyzetbe, nincs ebben semmi szégyellni való.
A lelki egyensúly nem luxus. Nem „hiszti”. Nem „nőies dolog”.
Hanem emberi szükséglet. A férfiak is lehetnek szorongók, lehetnek kiégve, lehetnek depressziósak. És mindez nem teszi őket kevésbé férfivá. Sőt, az igazi bátorság az, ha valaki ki meri mondani: „nem vagyok jól”.
Fotó: Getty Images
Figyeljünk a férfiakra!
Figyeljünk tehát a férfiakra! Ne hagyjuk őket magukra a problémáikkal! Kérdezzük meg időnként, hogy vannak, de úgy igazán! Adjunk teret annak is, ha valaki gyengének érzi magát! Ne bagatellizáljuk el: „ugyan, ez semmi” – mert lehet, hogy neki épp ez a „semmi” a mindennapok pokla! Beszéltessük, és bátorítsuk őket: ha kell, kérjenek segítséget!
És ismerjük fel a jeleket! Azt is, ha nincs jel. Ha egy különösen nehéz munkahelyi szituációt, munkahelyváltást, vagy egy közeli rokon elvesztését valaki látszólag túl könnyen kezel. Nézzünk a maszkok mögé, lássuk meg a lélek mélységét. Sokszor a legvidámabb mosoly mögött is komoly küzdelmek húzódnak.
Ha férfiként ezt olvasod, tudd: nem kell egyedül cipelned mindent! Segítséget kérni nem gyengeség – hanem bátorság. Emberi jog. És ha nőként, barátként, testvérként, társként olvasod, ne félj kérdezni – és meghallgatni! Egy-egy őszinte beszélgetés szó szerint életeket menthet.
Törjük meg együtt a csendet! Mert nem csak a nőknek, a férfiaknak is joguk van gyengének lenni – és újra erőssé válni. Boldog férfi mentális egészség hónapot!
