Azt már régóta tudjuk, hogy a filmstúdiók ügyesek abban, hogy még a legígéretesebb ifjú alkotókat is bedarálják. Számtalanszor láttunk már példát arra, hogy egy filmfesztiválon felfedezett őstehetség a bemutatkozása után rögtön lehetőséget kapott egy nagy stúdiótól, akik azonban nem a tehetségéért és a látásmódjáért fogadták fel, hanem csak szükségük volt egy profi kivitelezőre a következő nagyiparban készült produkciójuk legyártásához. A kreatív szabadság ilyetén elfojtása miatt sok rendezői karrier dőlt idejekorán romba. Tim Burton példáján azonban azt is láthatjuk, hogy a rendszer a legnagyobb neveket sem kíméli.
A régi motoros Burton olyan nagy sikerű filmeket adott a stúdióknak, mint a Batman, az Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája vagy épp az egymilliárd dolláros bevételt elérő Alice Csodaországban. Már negyven éve része a rendszernek, de még őt is bedarálták. A Vándorsólyom kisasszony különös gyermekei vagy a Dumbo már érezhetően egy kiégett, a stúdiók belepofázásaiba belefáradt rendező filmjei voltak. Semmi jel nem utalt arra, hogy innen még van visszaút. Meglepetés! Pedig van. A Beetlejuice Beetlejuice az egyik legtimburtonösebb film, amit valaha készített, ami – húszfilmes pálya ide vagy oda – mégis frissnek hat. Egy igazi csoda.
Gyere, őrült!
A 2024-es Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmjeként bemutatott Beetlejuice Beetlejuice Tim Burton 1988-as filmjének folytatása. A Beetlejuice – Kísértethistória Amerikában jókora kultstátusznak örvend, hazánkban azonban egy kicsit kevésbé ismert: a magyarok inkább a Batmannel és az Ollókezű Edwarddal szálltak fel annak idején a Burton-vonatra. A 36 évvel ezelőtti Beetlejuice egy kifordított kísértetházas film volt, amiben nem az élők kértek segítséget a holt lelkek elkergetéséhez, hanem a halottak kértek segítséget ahhoz, hogy valahogyan elkergessék a házukba frissen beköltöző élő embereket, akik megzavarták a nyugalmukat a szellemvilágban.
Michael Keaton a Beetlejuice Beetlejuice c. filmben
Az élőűzéssel foglalkozó, Michael Keaton kellemesen kattant alakításában életre kelő Beetlejuice a Tim Burton-karakterek egyik legikonikusabbika, és az egész életmű talán legkattantabb figurája. Ezt a státuszt ráadásul úgy érte el, hogy az első filmben még a húsz percet sem érte el a játékidő, amiben szerepelhetett.
A Beetlejuice Beetlejuice azonban kiköszörüli a csorbát: ebben a filmben Michael Keaton tényleg az egyik főszereplő, és nem „csak” a címszereplő. Márpedig, ha a film legőrültebb karaktere több játékidőt kap, az rögtön magával hozza azt is, hogy maga a film is sokkal őrültebb lesz.
És ez nagyon jót tesz neki.
Burton, a bosszúálló
Burton a Beetlejuice Beetlejuice-ban visszahozza a legtöbb közönségkedvenc karaktert az első filmből, de azért nem mindenkit. A szellemmé váló Alec Baldwin–Geena Davis duó a folytatásban nem kapott helyet, ahogy a családfőt alakító Jeffrey Jones sem. Utóbbi lépés érthető, mivel a színész durva botrányba keveredett, és szexuális bűnelkövetőként tartják számon. A karaktere azért megmaradt: rögtön a film elején kiderül, hogy meghalt,
egy repülőgép-szerencsétlenség után egy cápa harapta ketté a tengerben, így a túlvilágon egy két lábon járó, középen kettéharapott emberi csonkként járkál.
Elég durva bosszú ez a színész botrányaiért, de nem mondhatjuk, hogy Jeffrey Jones nem érdemelte meg.
Monica Bellucci, Jenna Ortega, Winona Ryder és Justin Theroux a Beetlejuice Beetlejuice c. filmben
Egyébként Burtontől amúgy sem áll távol, hogy beszólogasson a sérelmeiért. A film egy pontján még a Disney is megkapja tőle a magáét, amivel előrevetíti, hogy a jövőben többé nem kíván együtt dolgozni Hollywood legnagyobb stúdiójával. A rendező egyébként biztosítékként magával hozta a Wednesday főhősét is a folytatásba.
Jenna Ortega azért jó választás, mert a film így nemcsak a régi film rajongóit érdekelheti, hanem egy egészen új tábort is megszólíthat: ha abból indulok ki, hogy hány fiatal ülte Velencében végig a napot a kánikulában, csakhogy vele találkozhasson, a döntés mindenképp jónak tűnik.
De a genyót élvezettel játszó Justin Theroux, a lélékszipolyozó démonként aktív Monica Bellucci és a túlvilági színész-nyomozót alakító Willem Dafoe is tökéletesen illeszkedik be Burton csodavilágába. Régi és új tökéletesen fonódik itt össze: a Beetlejuice Beetlejuice nyilván számos alkalommal utal vissza a nagy elődre, de szándékosan úgy csinálták meg, hogy annak hiányában is érthető és élvezhető legyen.
Erődemonstráció Tim Burton-módra
Nem tudom, hogy mi hozhatta vissza Burton alkotókedvét, de a Beetlejuice Beetlejuice-ban olyan lelkesedéssel veti bele magát az őrületbe, mint egy kisgyerek, aki álló nap csak arra várt, hogy megérkezzen a homokozóba. A kreativitásvonaton itt nincsen fék: bár akad néhány visszakacsintás a ’88-as filmre, Burtonnek esze ágában sincs a nosztalgiából megélni. Ezt jól mutatja, hogy a szereplőink sokkal-sokkal több időn töltenek el a túlvilágon, annak egészen új helyszíneit és teremtményeit bemutatva. A rendezőben imádnivaló, hogy még a legőrültebb, leghorrorosabb pillanataiban is van valami szeretet és meghittség. Amikor a túlvilági váróteremben egy lakásában meghalt, majd a saját macskái által félig megevett nőt mutat be, nála még abban is ott a kedvesség.
Michael Keaton és Tim Burton (Fotó: Profimedia)
A rendező most tényleg egészen kattant dolgokat enged meg magának. A Beetlejuice bébi születése például egyszerre idézi meg a Hullajót és a Roger nyúl a pácbant, és nála megható családi történetnek számít, amikor Winona Ryder elmondja, hogy annak idején épp akkor indult be nála a szülés, amikor a férjével egy Mario Bava-mozimaratonon voltak, ő pedig már a kilencedik hónapjában járt. Az olasz nyelvű flashback is zseniális, és arra sem gondoltam volna, hogy az első rész musicales jelenetére is rá tud majd kontrázni, de itt még ez is összejött: a Soul Train kifejezés a film után garantáltan új értelmet nyert.
Még véletlenül sem akarom itt felsorolni a Beetlejuice Beetlejuice összes őrült ötletét, ám valójában, ha akarnám se tudnám, mivel olyan sok van benne.
Egy ereje teljében lévő alkotó erődemonstrációja ez a film,
ami régimódi trükkökkel és sok-sok ragyogó ötlettel mutatja meg, milyen az igazi szórakoztatás, ha azt egy szabadjára engedett nagymester csinálja. Sokáig éljen Tim Burton és az ő zsenije!
A Beetlejuice Beetlejuice-t a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál kínálatában láttam. A filmet szeptember 5-től játsszák a magyar mozikban.
