„Egy éven belül ez már a harmadik árhullám: karácsony után is »nagy víz volt« meg nyáron is. Előtte tíz évig nem volt különösebben nagy áradás, de […] a jelenség térségünkben rendszeresnek mondható” – kezdi Nagy Balázs geográfus kutatú, az ELTE docense a 24.hu-nak adott hosszú interjúját.
A szakember, aki családjával a Dunakanyaron belül inkább hegyi területre költözött a potenciális árvizek miatt, az elmúlt napokban maga is homokzsákokat pakolt Verőcén. Azt mondja, a víz egyszerre érték és veszélyforrás. „Próbáljuk megvédeni magunkat tőle, amikor túl közel akar jönni és megmutatja a romboló erejét, ugyanakkor a közelében akarunk lenni, hogy tudjunk öntözni, hajózni, halászni.”
A geográfus hangsúlyozza, azt, hogy egy árvíz milyen „nagy”, sok mindentől függ. Mint mondja, néha úgy tűnik, a mai ember megfeledkezik a régiek tapasztalatairól; például arról, hogy ha kiirtjuk az erdőt, akkor nincs semmi, ami visszatartsa a vizet. Hozzáteszi, ráadásul a gátas védekezésnek – az országban legelterjedtebb módszernek is – megvannak a maga hátulütői:
Az árteret maga az árvíz is alakítja, a folyó ilyenkor lerakja a hordalékot, áradásonként helyenként akár több deciméternyit is – ezáltal minden egyes árvízzel kisebb lesz az árterület vízbefogadó képessége, vagyis egyre kevesebb víz fér el a gátak között.
A szakember szerint az árvizeket illetően nem elhanyagolható a mindenkori időjárás szerepe. Nagy Balázs figyelmeztet, minden további nélkül elképzelhető, hogy egy jövőben tetőzés akár egy-két méterrel is az eddigiek fölött lesz.
A szélsőségekre kellene felkészülni, mondja, majd hozzáteszi nem riogatni akar, amikor azt mondja: az éghajlati sajátosságainkból kiindulva van rá esély, hogy a nem túl távoli jövőben még nagyobb, pusztító árvizek érkeznek, és esetleg tömegeket kell evakuálni.
