A legtöbb karácsonyi hagyomány (vagy inkább az összes), a vallásokhoz köthető. Tudjuk, hogy karácsonykor örökzöld karácsonyfát állítunk, aminek ma ismert hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban. Ekkor ugyanis a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Az már más kérdés, hogy valóban Luther Márton volt-e az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát.
Hagyományok vannak a konyhában is: töltött káposzta, mákos guba. Ha már itt tartunk néhány éve megírtuk, hogy a karácsonyi töltött káposzta készítésének egyik praktikus oka, hogy ebből nem főz keveset az ember. És mivel télen a teraszon, erkélyen, na és a szélesebb ablakpárkányon is hideg van, gond nélkül hűthető a hatalmas fazék.
Szilveszterkor pedig jöhet a malacsült. Tudod, hogy miért kell sült malacot enni az év utolsó napján? Nos azért, mert a malac kitúrja az orrával nekünk a szerencsét! Úgy tartják, még nagyobb szerencse ér minket, ha köröm, csülök, fül és farok is kerül a sültes tálra. A legbabonásabban nem almát tesznek a malac szájába, hanem lóherét!