Egy friss kutatás alapján úgy tűnik, hogy az olvasóknak komoly gondot okoz megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által generált, illetve az ember által írt verseket – még William Shakespeare és Emily Dickinson műveit is. Még ennél is meglepőbb, hogy az emberek általában az előbbit – vagyis a gépi költeményeket – részesítik előnyben az utóbbival szemben, ami meglehetősen borús képet fest az emberi kreativitás szerepéről a generatív mesterséges intelligencia korában.
A kísérlet során – amelyet Scientific Reports című folyóiratban megjelent új tanulmány mutat be – a Pittsburghi Egyetem kutatói, Brian Porter és Edouard Machery két tesztet végeztek nem szakértő versolvasók bevonásával. Arra jutottak, hogy „a résztvevők a véletlen szint alatt teljesítettek a mesterséges intelligencia által generált versek azonosításában: nagyobb valószínűséggel ítélték a mesterséges intelligencia által generált verseket emberi alkotásként, mint a tényleges emberi szerzők által írt verseket”.
Az AI által generált versek magasabb pontszámot kaptak a résztvevőktől olyan tulajdonságok vonatkozásában, mint a ritmus és a szépség, ami a jelek szerint végül totál tévútra vezette őket abban akérdésben, hogy melyik vers egy nyelvi modell terméke, és melyik egy emberi művész kreatív alkotása. A kutatócsoport úgy véli, hogy nehézségeiket az AI által generált versek egyszerűsége okozhatta, amely „a nem hozzáértő olvasók számára könnyebben érthető”.
Egyszerűbben fogalmazva: az AI-generált költészet vonzóan egyszerűsége sokkal hozzáférhetőbb egy átlagos ízléssel bíró, kevés verset, illetve szépirodalmat fogyasztó ember számára.
Első kísérletükben a résztvevőknek tíz verset mutattak véletlenszerű sorrendben: egyebek mellett William Shakespeare, Emily Dickinson és T. S. Eliott műveit. A másik ötöt az OpenAI – már elavult – GPT 3.5 nagy nyelvi modellje generálta, amelynek az volt a feladata, hogy utánozza a fent említett költők stílusát.
Egy második kísérletben a résztvevőknek 14 különböző jellemző alapján kellett értékelniük a verseket, többek között a minőség, az érzelmek, a ritmus és – ironikus módon – az eredetiség alapján. A résztvevőket három csoportra osztották: az elsőnek azt mondták, hogy a versek mesterséges intelligencia által generáltak, a másodiknak azt, hogy emberi szerzők művei, a harmadik csoport tagjai pedig nem kaptak semmilyen információt a művek eredetéről.
Egyértelmű eredmény
Érdekes módon annak a csoportnak a tagjai, amelyiknek azt mondták, hogy a verseket mesterséges intelligencia gyártotta, hajlamosabbak voltak alacsonyabb pontszámot adni a verseknek, mint azok, akiknek azt mondták, hogy a verseket ember írta.
A harmadik csoport tagjai pedig, akik nem kaptak információt a versek szerzőiről, egyértelműen a mesterséges intelligencia által generált verseket részesítették előnyben az ember által írtakkal szemben.
„A korábbi tanulmányokkal ellentétben úgy tűnik, hogy az emberek most már nem képesek megbízhatóan megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által létrehozott verseket az ismert költők által írt költeményektől” – állapították meg a kutatók a tanulmányban.
„Valójában a generatív mesterséges intelligencia más területein felfedezett ’emberibb, mint az ember’ jelenség a költészet területén is jelen van: a nem szakértő résztvevők nagyobb valószínűséggel ítélnek meg egy mesterséges intelligencia által generált verset ember által írtnak, mint egy olyan verset, amelyet valóban ember írt”
forrás: futurist