„Az ötéves fiam a játszótéren a csúszdán bevágott a többiek elé – írja egy anya Claire Lerner gyógypedagógus tanácsadó rovatában a Psychology Today-en. – Amikor odamentem, hogy rászóljak, és visszatereljem a sor végére, elkezdett kiabálni velem, hogy márpedig ő nem előzött meg senkit. Elég komoly vita keveredett köztünk, hogy amit a saját szememmel láttam, az szerinte nem úgy volt. Alig hittem a fülemnek, egyre mélyebbre ásta magát a hazugságban, és ez nála nagyon gyakran előfordul. Például elviszi a húga játékát a szobájából, aztán letagadja. Nem tudom, mit tegyek ez ügyben. Néha aggódom, hogy szociopatát nevelek!”
A gyógypedagógus igyekszik már rögtön az első lépésben megnyugtatni az anyát, hogy a kisgyerekeknél a hazugságot még máshogy, a fejlődés szemszögéből kell megvizsgálni és megítélni. Az ötévesek gondolkodását még erősen befolyásolják a külső következmények (pl. a büntetés elkerülése vagy a felnőtteknek való megfelelés), nem pedig a belső erkölcsi érzék. Azért hazudnak, hogy azonnali szükségleteiket kielégítsék, például elkerüljék a bajt vagy felhívják magukra a figyelmet, kognitív szempontból nem teljesen értik meg a hazugság szélesebb körű társadalmi vagy kapcsolati hatását.
„A hazudós ötévesek nem szociopaták. Ebben az esetben a kisfiú tudja, hogy valami rosszat tett, és valószínűleg szégyelli magát emiatt, és ezt a nagyon nehéz érzelmet a tagadással próbálja elterelni, hogy így tudjon megbirkózni a belső konfliktussal” – írja a szakember.
Forrás: Getty Images
Mit tegyünk?
A gyógypedagógus azt javasolja, hogy ne szembesítsük a gyereket, ne pirítsunk rá, ne szégyenítsük meg, ha észrevesszük, hogy hazudik, mert azzal csak sarokba szorítjuk, és olyan helyzetet teremtünk, amely még több hazugsághoz vezet. Ha pedig tagad és tiltakozik, mint a fenti ötéves kisfiú is egy egyértelmű szituációban, akkor rá kell hagyni, és figyelmen kívül hagyni, nem pedig a hazugság ellen harcolni. Ha megpróbáljuk rávenni, hogy a gyerek ismerje el a helytelen viselkedését, vagy azt, hogy hazudott, az csak táptalaj a veszekedéshez. Ehelyett ismerjük el azt az érzelmi élményt, amellyel küzd a gyerek, és ami a nem kívánt viselkedéshez vezetett, és tegyünk lépéseket a helyzet megoldására.
A szakember szerint lehet valami ahhoz hasonlót mondani, hogy „Megértem, nehéz kivárni, hogy sorra kerülj a csúszdán. Segítek kivárni a sorodat”, miközben visszavezetjük a gyereket a helyére. Vagy amikor elveszi más játékát: „A játéknak vissza kell jutni a gazdájához. Vissza akarod adni, vagy én adjam vissza? Te döntesz.” Esetleg amikor egy másik gyakori konfliktusba kerülünk, amikor a gyerek azt állítja, hogy kezet mosott, de tudjuk, hogy ez nem igaz: „Tudom, hogy nem szeretsz kezet mosni, de egészségügyi okokból muszáj. A mosdót vagy a kézfertőtlenítőt szeretnéd használni?”
„Nincs szükség leszidásra, mert a legtöbb ilyen esetben a gyerek ismeri a szabályt – csak nehezen tudja betartani, mert az impulzusai, vágyai felülírják azt, amit helyesnek és helytelennek tart – teszi hozzá a gyógypedagógus. – Fontos továbbá, hogy kerüljük a szégyent és tagadást kiváltó válaszokat, és ne bélyegezzük a gyermekünket »hazugnak«, mivel a gyerekek internalizálják ezeket az üzeneteket, ami még több szégyenhez és hazugsághoz vezethet.”
