Nur Maznah Ismail egészen pici gyerekkora óta a hírnévvel járó csillogásról, vakuk villogásáról, reflektorfényről álmodozott. Sztár akart lenni. Mindegy volt, miért lesz ismert, a lényeg az volt, hogy senki se felejtse el az arcát és a nevét.
Kislányként a vízibalett tűnt a legjobb módszernek ahhoz, hogy híres legyen – a számításai pedig be is jöttek: meglehetősen tehetséges szinkronúszó volt ahhoz, hogy a gyakorlatait világszerte közvetítsék a tévében. Később a művészetek is elkezdték érdekelni, így aztán énekórákat vett.
31 évesen aztán ismét úgy tűnt, hogy beérett a kemény munkájának gyümölcse. A harmadik férje, Mohamad Nor Affandi Abdul Rahman éppúgy hitt a feleségében, mint a nő maga, ezért megígérte neki, hogy finanszírozni fogja az énekesnői karrierjét. Ismail ezután felvette a Mona Fandey művészevet, és 1987-ben debütált Diana című albumával.
A lemez mérsékelt sikere különböző tévés szerepléseket hozott Fandey-nek, Ku Nyanyikan Lagu Ini című számát pedig a mai napig bárki meghallgathatja. Azonban a popcsillaga nem lőtt ki úgy, ahogy azt a nő szerette volna – de tudta, hogy ez a szintű ismertség már elég jó alap lesz arra, hogy ugródeszkaként használhassa. Úgyhogy boszorkánynak állt.
Így kell karriert váltani (?)
Malajziában a sámánok és azok a gyógyítók, akik azt állították, hogy a szellemek és istenek üzeneteinek közvetítői, hagyományosan nagy népszerűségnek örvendtek a gazdagok és hírességek körében. Szóval nem is olyan meglepő, hogy Mona Fandey és a férje úgynevezett bomoh-k, azaz maláj sámánok és gyógyítók lettek. A nő ezúttal minden eddiginél jobban kiszagolta a piaci rést, ugyanis a legtöbb bomoh középkorú férfi volt, fiatal nőként tehát egyedi előnnyel érkezett a bizniszbe.
A boszorkányszolgáltatásainak megkérte az árát, de a kliensei boldogan fizettek a talizmánokért és szerencsehozó amulettekért. Mona Fandey pedig úgy érezte, végre megfogta az isten lábát: nemcsak ismerték és szerették, de eljött az idő, hogy olyan luxuséletet élhessen, amire mindig is hivatott volt.
Fandey-nek és férjének számos ingatlanja volt, azonban nem igazán szerettek egyetlen házukban vagy nyaralójukban sem lakni. Ehelyett inkább hotelekben szálltak meg. A bukott popsztárból lett boszorkánynak egy egész kollekciónyi luxusautója volt a Jaguartól a BMW-ig, és gyakori látogatója volt a plasztikai sebészeteknek.
A legfontosabb kliens
1993-ban a boszorkányság soha nem látott népszerűségi csúcsokra hágott az országban – olyannyira, hogy már politikusok is gyakran fordultak bomoh-khoz a szakmájuk érdekében. Pontosan így tett Mazlan Idris is. A Datuk, azaz maláj hercegi címet viselő Idris azt remélte, Mona Fandey segítségével fellendül a politikai karrierje.
Fandey, a férje és asszisztensük, Juraimi Hassan több mint 310 millió forintnak megfelelő összeget kértek el Idristől a szolgáltatásukért, melyben Indonézia első elnökének amulettjét is odaígérték neki. Idris úgy gondolta, ennyit bőven megér befektetni a pályafutásába, ezért combos előleget fizetett, valamint tíz földtulajdont is felajánlott a számla rendezéséhez. A pletykák szerint azonban az egyik tulajdoni lap átruházása nem sikerült, ez pedig végtelenül feldühítette Fandey-t és csapatát.
Ezért Monáék változtattak a tervezett rituálék menetén: egy tisztítókúra lett volna az első lépése, mely során Idris lefeküdt a földre, a boszorkány befedte virágokkal, és arra kérték, hogy hunyja be a szemét.
A jóhiszemű politikusnak arra kellett volna várnia, hogy pénz essen rá az égből. Ehelyett azonban Fandey asszisztense, Hassan egy baltával lefejezte Mazlan Idrist. Az áldozatukat Fandey-ék ezután tizennyolcfelé darabolták és megnyúzták, majd Fandey egyik épülő házának raktárhelyiségébe temették.
Fotó: vnexpress.net
A boszorkányper
Mazlan Idrist hamar keresni kezdték, Mona és a férje azonban könnyedén visszakerültek a hétköznapok régi kerékvágásába. Tovább csapolták – a most már jelentősen megduzzadt – bankszámlájukat, miközben a rendőrség úgy tűnt, zsákutcába jutott Idris hollétét illetően.
A gyilkosság után nem sokkal a hatóságok letartóztatták Hassant egy drogügylet miatt. Az asszisztens – valószínűleg kábítószer befolyása alatt – aztán készségesen megoldotta a nyomozókat valójában lázban tartó Idris-ügyet: Hassan mindent bevallott, és elvezette a rendőröket a politikus maradványaihoz. Monát és férjét hamarosan szintén őrizetbe vették. Mazlan Idris testének néhány részét sosem találták meg, egyesek azt suttogták, a Fandey-ék azokat megették.
1995-ben mindhárman bíróság elé álltak embertelen tetteikért, a tárgyalásuk pedig országos cirkusszá nőtte ki magát. És nem csak a gyilkosság brutális mivolta miatt. Hanem azért, mert Mona Fandey végigmosolyogta a pert, ahogy a halálos ítéletének kihirdetését is. Minden alkalommal integetett és pózolt a kameráknak, a bírósági megjelenéseket a nagyszínpadnak tekintve feltűnő ruhákban jelent meg.
Boldog vagyok és köszönettel tartozom minden malajziainak
– mondta. Mona Fandey tehát végül csak megkapta, amire vágyott: reflektorfényt, vakuk villogását és hírnevet.
A különösen kegyetlen emberölés miatt Mona Fandey-t társaival együtt 2001-ben kivégezték. „Sosem halok meg” – ezek voltak állítólag a bukott popénekesnőből lett gyilkos boszorkány utolsó szavai.
A kívánsága pedig ismét teljesült: a neve nem merült feledésbe, sőt! Az ő drámai és nagy vihart kavaró tárgyalásuk miatt szüntette meg a maláj kormány az esküdtszék rendszerét a bíróságán. A mai napig Mona két elhagyatott villája Malajziában valódi látványossággá vált a katasztrófaturisták számára; a helyieknek pedig meggyőződése, hogy mindkét házat szellemet kísértik. Mona Fandey pedig egy 2018-as maláj horrorfilmet is inspirált Dukun címmel…
