Csontvázpanda zsákállat
Ezt az apró – alig egy-két centiméter hosszúságú -, ám annál fantasztikusabb külsejű, teljesen áttetsző lényt a japán Kumedzsima-sziget partjainál fedezték fel még 2017-ben, de csak idén sikerült minden kétséget kizáróan egy teljesen új állatfajként azonosítani az időközben kisebbfajta internetes szenzációvá vált állatot, amely a kissé különösen hangzó csontvázpanda zsákállat vagy csontvázpanda aszcídia nevet kapta – mivel megjelenésében egyaránt emlékezetet egy pandára és egy csontvázra.
Bár a tudósok még nem ismerik a pandamintázat funkcióját (a csontszerű struktúráról viszont megállapították, hogy az egy kopoltyúkon keresztül futó érhálózat), már most sokat tudnak ezekről az igen fotogén élőlényekről. Más tengeri zsákállatokhoz hasonlóan – amelyeknek 300 különböző fajtája él a japán vizekben – a csontvázpandák a vízben lévő sziklákhoz, növényekhez és korallokhoz tapadnak, egy szifonszerű szájszerv segítségével keresztül szivattyúzzák a vizet, hogy kiszűrjék a tápanyagokat, és akár 20 méteres mélységben is megtalálhatóak.
Felhős tigrismacska
Noha a felhős (vagy felhőfoltos) tigrismacska (más néven oncilla) már több mint kétmillió évvel ezelőtt elvált a másik két tigrismacskafajtól (és az már jó régen volt), csak idén fedezték fel. Ez a rendkívül cuki állat Közép-Amerika déli részének ún. felhőerdeiben (vagyis magas hegyek között megbúvó, érintetlen rengetegeiben), valamint az Andok hegyvonulataiban él: sajnos azonban ezeket a ködbe burkolózó, mesebeli erdőségeket is erősen fenyegeti a klímaváltozás, illetve az emberi beavatkozás, így az újonnan felfedezett faj is fokozott veszélynek van kitéve.
Egy tigrismacska, avagy oncilla, a felhőfoltos tigrismacska legközelebbi rokona (fotó: Wikimedia Commons)
A felhős tigrismacskák idejük nagy részét a fákon töltik, ahol kisemlősökkel, madarakkal és rovarokkal táplálkoznak. Bár nyilvánvalónak tűnhet, honnan kapta a nevét – természetesen az erdőkről, amelyekben él –, alighanem a faj egyedeinek egész testét borító, felhőszerű foltok is jelentős szerepet játszhattak a névválasztásban.
Mogorva törpegéb
A mogorva törpegéb – esküszünk, ezeket a neveket nem mi találjuk ki – egy kis méretű, legfeljebb két centiméter hosszú, valóban elég zsémbesnek tűnő, ragadozó életmódot folytató halacska, amely Vörös-tengerben él. Az élénkvörös színű, feltűnően nagy szemfogakkal rendelkező állatot a tudósok először egy korábban már ismert fajjal, az 1972 óta nem észlelt tüzes törpegébbel tévesztették össze, ám további elemzések után arra a következtetésre jutottak, hogy ez a hal valójában a gobiidae család egy teljesen új – legalábbis számunkra új – reprezentánsa.
Star Trek-békák
2024 októberében Madagaszkár hegyein hét (!) új békafajt azonosítottak, amely mind az ún. Boophis nemzetséghez tartoznak – adta hírül a phys.org. Még ennél is sokkal érdekesebb, hogy ezek a békák nem kuruttyolnak vagy brekegnek, hanem éles füttyhangokat adnak ki, amelyek a kutatók szerint úgy hangzanak, mint a Star Trek hangeffektjei.
„Ezért neveztük el a békákat a sci-fi sorozat hét legikonikusabb kapitánya után Kirkek, Picard-nak, Siskónak, Janewaynek, Archernek, Burnhamnek és Pike-nak” – nyilatkozta a phys.org szerint a vezető szerző, Miguel Vences professzor.
Északi zöld anakonda
A zöld anakondákat sokáig a világ legnagyobb kígyófajaként tartották számon, de a tudósok nemrégiben egy National Geographic-dokumentumfilm forgatása közben felfedezték a hatalmas hüllő egy másik faját: az északi zöld anakondát
A több mint hét méter hosszú és több mint 250 kilogramm súlyú anakondák a dél-amerikai Amazonas és Orinoco medencéiben élnek. Bár az északi zöld anakonda szinte ugyanúgy néz ki, mint a déli párja, a két faj között hatalmas genetikai eltérés van; az emberek és a majmok között ez a különbség mindössze 2 százalék, az anakondák esetében azonban 5,5 százalékos. Becslések szerint a zöld anakonda körülbelül 10 millió évvel ezelőtt vált szét két fajra.
Háromszínű rák
A háromszínű rákot, amely előszeretettel bújik el levelek és gyökerek alatt, nehéz befogni, mivel egyrészt igen kicsi, másrészt meg Indonézia sekély mellékfolyóiban él. Számos egyedi tulajdonsága van, a többszínű – sötétbarna, élénk narancssárga és kék – testétől kezdve az egyik oldalán lévő nagyobb karomig. A tudósok egyelőre nem tudták megállapítani, hogy a háromszínű rák természetvédelmi státusza milyen, de mivel a Lepidothelphusa faj többi tagja csak korlátozott számban képes petéket rakni, valószínűsíthető, hogy az újonnan megismert faj is veszélyeztetettnek tekinthető.
Coapilla falakó aligátorgyík
Ez a fajt először 2014-ben figyelték meg fotókon a Mexikó északi részén fekvő Chiapas államban; majd 2015 és 2022 között a kutatók öt alkalommal jártak a helyszínen, hogy további mintákat és bizonyítékokat gyűjtsenek. A sok expedíció pedig bőven megérte, hiszen most már hivatalosan is külön fajnak nevezhetjük a Coapilla falakó aligátorgyíkot. Ez a gyíkféle – ahogy a neve is mutatja – a magas fákon él, barnás-sárgás pikkelyei vannak, és akár több 3 centiméter hosszúra is megnőhet.
Coapilla falakó aligátorgyík (fotó: Clause AG, Luna-Reyes R, Mendoza-Velázquez OM, Nieto-Montes de Oca A, Solano-Zavaleta I)
Sávos sárkányhal
A sárkányra amúgy legkevésbé sem emlékeztető sávos sárkányhal 780 000 évvel ezelőtt vált önálló fajjá; élettere az Antarktiszi-félsziget nyugati részén található kis területre korlátozódik, ahol intenzív krillhalászat folyik.
A nőstény sárkányhalak petefészkeinek elemzése azt mutatja, hogy az élőlények kevés utódot hoznak létre, így azzal együtt, hogy élőhelye egy ember által erősen kizsákmányolt övezetben található, a sávos sárkányhal már most is igen sebezhetőnek tűnik a környezeti változásokkal szemben.
