Míg sok aggódó szülő támogatja a közösségi oldalak betiltását Amerikában vagy épp Angliában – Ausztráliában pedig 2025 végétől már tilos lesz a közösségi oldalak használata 16 év alatt -, a fiatalok (nem meglepő módon) egyáltalán nem pártolják, ők inkább újabb meg újabb eszközöket szeretnének, hogy minél jobban el tudjanak merülni a közösségi oldalak bugyraiban.
Az ember értéke a lájk
„A probléma az, hogy a közösségi médiát úgy tervezték, hogy függőséget okozzon – írja Gurnek Bains pszichológus. – Amikor megnézzük az értesítéseinket, az agyunk függővé válik a felszabaduló dopamintól. Az értesítések megbízhatatlansága még inkább függőséget okoz, amikor a jutalom váratlanul érkezik, az agyunk megszállottá válik, és várjuk, hogy mikor kaphatjuk meg a következő adagot.”
A szociálpszichológia megmagyarázza, hogy miért vagyunk olyan szerelmesek a közösségi médiába: az emberek társas lények, szükségünk van a kapcsolatokra, az agyunk megerősítésre vágyik, a közösségi média pedig megkönnyíti ezt, lehetővé téve számunkra (a saját kárunkra), hogy az értékünket a naponta kapott kedvelések vagy értesítések számában mérjük.
Más függőséget okozó anyagok, például az alkohol vagy a dohány esetében létezik minden országban valamiféle korlátozás, ami nem azért van így, mert 18 vagy 21 éves korban varázslatos módon immunissá válunk az alkohol vagy a cigi hatásaira, hanem azért, mert ezek a szerek különösen negatív hatással vannak a gyerekekre és a serdülőkre. Ugyanez igaz a közösségi médiára is, amely kifejezetten nagy hatással van a fiatalok fejlődő agyára. Az agyrohadás nem csak egy trendi kifejezés, hanem egy konkrét, valós jelenség: a közösségi média zsugorítja az agyunk szürkeállományát.
Forrás: Getty Images
Nem jó ötlet a tiltás
Mivel a tizenévesek naponta átlagosan 4,8 órát töltenek a közösségi médiában, a korlátozások logikusnak tűnnek. Bár a fiatalok többsége azt mondja, hogy kevesebb időt szeretne a közösségi médiában tölteni, az önkontroll nem könnyű – mégsem ajánlott tiltani a fiatalokat a social oldalaktól.
A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a teljes tiltás vagy korlátozás gyakran visszafelé sül el.
A reaktancia elmélete leírja, hogy ha a személyes szabadságunkat veszélyeztetve érezzük, akkor pont nem engedelmességgel, hanem negatívan, kiskapukat keresve, lázadóan fogunk reagálni. A fiatalok esetében, ha eltiltjuk őket a közösségi oldalaktól, biztosak lehetünk benne, hogy úgy fognak reagálni, hogy mindenáron megpróbálják visszaszerezni az irányítást és még nagyobb erővel igyekeznek majd használni a közösségi oldalakat.
„Érthető, hogy a szülők miért aggódnak a gyerekek közösségimédia-használata miatt, de a fejlődéslélektanból tudjuk, hogy a gyerekek és a serdülők akkor fejlődnek, ha megengedik nekik, hogy hibázzanak és támogató környezetben tanuljanak – fejti ki a pszichológus. – A közösségi médiához való hozzáférés korlátozása sértődöttséget szülhet, kíváncsiságtól vezérelt viselkedéshez vezethet, és végső soron a fiatalokat nem készíti fel megfelelő módon arra, hogy a digitális élet kihívásaival megbirkózzanak, amikor végül találkoznak velük.”
Kinek a felelőssége?
A szakember szerint a tiltás helyett inkább hallgassuk meg, hogy mit szeretnének a fiatalok. Egy felmérés szerint a brit fiatalok 71 százaléka ellenzi a 16 év alattiak közösségi média betiltását, ehelyett inkább azt szeretnék, ha több oktatást kapnának arról, hogyan lehet a közösségi médiában biztonságosan navigálni, 84 százalékuk pedig azt szeretné, ha az iskolai tantervbe bekerülne a közösségimédia-ismeret is.
A fiatalok úgy vélik, hogy a közösségi média cégeket – amelyek kihasználják és hasznot húznak az emberek függőségéből – kellene elszámoltatni. A megkérdezettek 78 százaléka szerint a cégeknek többet kellene tenniük azért, hogy eltávolítsák a káros tartalmakat a platformjaikról, 88 százalékuk pedig úgy véli, hogy átláthatónak kellene lenniük az algoritmusok használatával kapcsolatban.
Egyetértés van abban, hogy a cégeknek, és nem a fiatal felhasználóknak kellene felelősséget vállalniuk a platformjaik által okozott károkért (74 százalék).
Fotó: Getty Images
Bizonyos értelemben ezeket a javaslatokat az alkoholadóhoz vagy a dohányreklámok betiltásához hasonlíthatjuk. Talán a fogyasztói tilalomnál hatékonyabb lenne egy olyan lépés, amely a viselkedés megváltoztatására ösztönöz, egy olyan politika, amely a közösségi média problémáját a középpontba helyezi.
„Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy valamit meg kell változtatni, de szerintem a megoldás nem a teljes betiltás – fogalmaz a szakember. – A fiatalok tisztában vannak a problémával, és támogatást kérnek, meg kellene adnunk nekik azt, hogy meghallgatjuk őket, és ha így teszünk, nagyobb valószínűséggel érhetjük el azt az eredményt, amire mindannyian vágyunk.”
