nlc.hu
Trend

Lejárt a kokárda ideje, valami sokkal menőbb jön helyette

Ha mellkason, legyen extra, ha hagyományos, tűzzük kalapra, sapkára, de inkább értelmezzük újra: a magyarok elkezdték valódi divatkiegészítőként hordani az összetartozás jelképét, a kokárdát.

Munkanapot sem változtatott szabadnappá március 15-e, az időjárás is rettenetes, mégis ezrek vonultak utcára, hogy megmutassák, mit jelent számukra magyarnak lenni. És bár ezeken a nemzeti ünnepeken rendszeres a magyarságméregetés, ez – tehát, hogy néhány honfitársunk kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani, hogy ő magyarabb, mint a másmerre szavazók, pontosabban ők nem eléggé magyarok – szerencsére inkább a politikusok kedvenc szabadtéri sportja, a magyarok többsége a közhiedelemmel ellentétben teljes békében él a többiekkel és eszébe sem jut megalázni vagy dehumanizálni bárkit.

Újragondolt kokárdák március 15-én

Fotó: Neményi Márton

A magyarság ugyanis nem verseny. A kokárdaviselés – az viszont az. És ez csodálatos.

 

Annak idején minden családban ugyanaz volt az ügymenet: előtúrtuk az erre dedikált, évente csak egyszer kinyitott dobozból a kokárdákat, amelyeket annak idején valami utcai árustól vettünk, mindenki szépen felrakta a sajátját, este pedig levettük; fel sem merült, hogy ne tűzzük fel, az meg végképp, hogy a miénk nagyobb legyen, mint a másiké. Urambocsá’ másmilyen.

Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, és, ahogy a szigorú tekintetű szakértők szokták mondani a tévében, megváltozott a közéleti diskurzus stílusa, akárcsak a geopolitikai helyzet: most igenis számít, hogy kié milyen alakú és mekkora.

A magyarok pedig – a konzervatív nyugdíjasoktól a lágydrogok legalizálását emlegető pesti fiatalokig – végre el is kezdték önkifejezésre használni a kokárdát. Pontosabban nem is kokárdát, hiszen, ahogy egy mérges úr felhívta rá a figyelmem, ahogy lefotóztam a mellkasára tűzött míves iparművészeti remekművet:

ez nem kokárda, magyar létére ezt igazán tudhatná, el sem hiszem, hogy még nem deportálták magát innen ki!

Hogy akkor mi az, az nem derült ki, de abban mindenképpen igaza van, hogy a kokárda fogalma kiüresedett, szemantikai síkon elsorvadt. Ahogy az emberek értelmezik, és amire használják, az ugyanis túl gazdag és mindenféle értelemben színes ahhoz, hogy ezzel a szóval letudhassuk. Maradjunk tehát a kreatív trikolor kifejezésnél; művi és általános, de egyelőre nincs jobb. Jövőre talán már rendes neve is lesz.

Újragondolt kokárdák március 15-én
Újragondolt kokárdák március 15-én
Újragondolt kokárdák március 15-én
Újragondolt kokárdák március 15-én
15 fotó

Addig csak a képeket mutatjuk: íme tizenöt megfejtés március 15-éről kortól, nemtől, ideológiától függetlenül.

Ez is érdekelhet Petőfi Sándor és Kossuth Lajos Megnézem

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.