Nyáron is sok helyen fellépsz, ilyenkor többnyire szabadtéri koncertek, fesztiválok vannak. Hogy bírod ezt az őrült hőséget a színpadon?
Lassan hatvan éve vagyok a pályán, a szervezetem hozzászokott már ahhoz, hogy szélsőséges helyzetekben is tudjak élőben énekelni. Érdekes, de a hangszálaknak még jót is tesz a meleg, lágyabb lesz tőle. Az is igaz, hogy ilyenkor több folyadékot kívánok, fellépés előtt teát vagy ásványvizet iszom, de szénsavasat nem. Örülök, hogy a jóisten még mindig velem van, megadja, hogy közönség előtt legyek, ezért a kánikulára, vagy télen a hidegre sosem panaszkodom. Amíg van hangom, és hívnak, én a legkisebb településre is elmegyek énekelni.
78. évedben jársz… Nem kellene kicsit lassítani?
Egyfelől hatvanezer forint a nyugdíjam, ami a tárnoki házam rezsijére sem elég, tehát ha úgy vesszük, muszáj dolgoznom. Másfelől imádom amit csinálok, nem kényszerből teszem. Jókat szoktam derülni, amikor meghívnak a szépkorúak rendezvényeire és az ott jelenlévő nyugdíjasok megkérdezik tőlem, mit keresek köztük. Erre mindig azt válaszom: „Lányok, hát már én is szépkorú lettem! Miért ne lehetnék itt?” Valahogy a közönségnek fel sem tűnik, hogy az idő felettem is múlik….
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Talán azért, mert még most is hozod a popsztár imázst. Cini nem öregedhet meg, miniszoknyát még simán felveszel. Nem sok hetvenévest látunk bőrszerelésben vagy apró sortban a színpadon.
1966-ban én hoztam be Magyarországra a combközépig érő csizmát, a műszempillát és a miniszoknyát. Akkoriban polgárpukkasztó voltam, és nagyon élveztem.
Most sem szeretném, hogy mások szóljanak bele a megjelenésembe. Bizonyos szempontból öntörvényű maradtam, és a saját fejem után megyek. 2025-ben is azt a ruhát veszem fel, amiben jól érzem magam, nem másoknak akarok megfelelni. A színpadon egyébként sem árt egy kicsit őrültnek lenni.
Két lábon járó rocklexikon vagy. Mindenkit ismersz a szakmában, az összes legendás zenésszel dolgoztál együtt a hosszú pályád során. Manapság divatosak a nagyszabású sportcsarnokos koncertek. Megnézed a pályatársaidat, ki hol tart a karrierjében?
A Neotonos Csepregi Éván és Zoltán Erikán voltam, Kovács Katit egy korábbi koncertjén, a Kongresszusi Központban láttam, az idei műsorát nem. Jövőre szeretnék én is egy MVM Dome-ot összehozni. Legalább 650 saját dalom van, simán lehetne egy jó hosszú koncertem. Ez most egy megvalósításra váró álmom, mert szerencsére a másik álmom, a dokumentumfilm összejött. 15 éve kezdtem el tervezni, és épp most válik valósággá. Jelenleg is forgatunk, ha minden jól megy, ősszel mutatjuk be a Tv2-n.
1970. Fotó: MTI/Tormai Andor
Milyen a kapcsolatod az egykori szerelmeiddel és férjeiddel? Az utóbbiból három is volt.
Komár Lacit sajnos már csak az óbudai temetőben látogathatom meg, amikor édesanyám sírjához viszek virágot. Remélem, Laci megbocsátott, hogy nem hozzá, hanem Révész Sanyihoz mentem feleségül. Az első férjemmel működött köztünk a bolond kémia. Mindketten nagyon fiatalok voltunk és halálosan szerelmesek. Később megszakadt a kapcsolatunk. Amikor Sanyi néhány éve sztrókot kapott és megromlott az egészsége, felhívtam telefonon, minden jót kívántam neki. Személyesen azóta sem láttuk egymást, valahogy a férfiak nem szeretik kimutatni az esendőségüket, és én ezt elfogadom. A lányom, Niki apukájával, a második férjemmel, Benedek Lacival néha beszélek, de inkább csak a gyerek miatt.
A harmadik férjem, Márton Csaba viszont elzárkózik a találkozástól. Talán fél tőlem, pedig nem akarom megbántani őt. Csak jó lenne kibeszélni a közös dolgainkat, mert szerintem csúnyán elbánt velem. Szerencsére sikerült felállnom a mélypontról, de nagy tanulópénzt fizettem a szerelmünkért.
Frenreisz Karcsival viszont a mai napig nagyon jóban vagyok. Sosem felejtem el neki, hogy ő általa kerültem be a Gundel famíliába, egy olyan szuper, összetartó családba, ahová Latinovits Zoltán, Bujtor István, és Ruttkai Éva is tartozott. Ezt megélni fiatalon óriási élményt jelentett.
Most egyedül élsz? Nincs társad?
Jó lenne tartozni valakihez, de nem erőltetem a randizást. A szívem mélyén persze vágyom arra, hogy egy helyes pasi átöleljen… De tudom, hogy az én koromban társat találni nem olyan egyszerű. Szerencsére nem vagyok magányos. Most egy vizslával, Pannival és hat cicával osztom meg az otthonomat, a négylábúak mellett sosem unatkozom. A lányom, Niki is visszaköltözött Magyarországra, és barátaim is szép számmal vannak. Gyakran összejárunk, alkalmanként együtt teniszezünk. Van még egy 36 éves lovam, Manóka, akihez rendszeresen kijárok a lovardába, ott is klassz emberekkel ismerkedtem meg. Nem vagyok művésznő típus, könnyen kötök ismeretségeket, szeretek beszélgetni és kíváncsi vagyok mások véleményére. Gyakran csodálkoznak is rajtam. „Jé, te ilyen közvetlen csaj vagy!” – mondják, akik először találkoznak velem.
Forrás: Fortepan
A lányod sosem akart a show-bizniszben dolgozni?
Nagy bánatomra nem, pedig Nikit a kapcsolataim révén is támogattam volna abban, hogy a zeneiparban helyezkedjen el. Esetleg menedzser vagy szövegíró is lehetett volna belőle, aki fiatal művészeknek segít felemelkedni. Éles eszű, kreatív, jó íráskészséggel megáldott, tehetséges lány, de a vendéglátásban találta meg a számítását. A barátaival most egy kávézót üzemeltetnek az Újlipótvárosban. Értékelem a lányomban, hogy 35 évesen ismét beül az iskolapadba. Jelentkezett egy prágai egyetemre, szeptembertől pszichológiát fog tanulni. Kezdetben online, később pedig személyesen látogatja majd az órákat.
Ha csak egy slágered maradhatna meg az utókor számára, melyik lenne az?
A közönség biztos a Nem vagyok én apácát, a Tölcsért csinálok a kezemből vagy a Fák, virágok, fényt választaná, de az én személyes kedvencem a Miért mentél el?. Ezt a dal Presser Gábor 1971-ben írta. Az idei születésnapján fel is köszöntöttem Picit, és arra kértem, hogy egyszer az életben írjon nekem még egy ilyen szép lírai számot. Presser megígérte, ha megszületik benne a szerzemény, akkor megcsinálja nekem. Nagyon reménykedem, hogy ez a vágyam is teljesül hamarosan.
Fotó: Olajos Piroska
