A tinnitus egy úgynevezett fantom érzet: az agy úgy viselkedik, mintha hangot hallana, miközben kívül semmi sincs. Hasonló spontán aktivitás történik alvás közben is – innen indult Linus Milinski és kollégái kíváncsisága az az Oxfordi Egyetem Alvás- és Cirkadián Idegtudományi Intézetének keretei között.
Korábbi áttekintésükben, melyet nemrég publikáltak, azt vetették fel, hogy a mélyalvás (non-REM) alatt megjelenő nagy, lassú agyhullámok „elnyomhatják” azt a kóros túlműködést, ami a fülzúgás mögött áll.
Ezt aztán állatkísérletek során is tesztelték:
- zajhatás után a tinnitusos görényeknél egyszerre jelent meg a fülzúgás és az alvászavar,
- ébrenléti állapotban túl hevesen reagált az agyuk a hangokra,
- mélyalvásban viszont ez a túlműködés látványosan csökkent.
Vagyis úgy tűnik, a mélyalvás ideiglenesen „lejjebb tekeri” azokat az agyi áramköröket, amelyek a tinnitushoz kapcsolódnak.
Hasonló mintázatot most már emberi vizsgálatok is jeleznek: egy friss kínai kutatásban tinnitusos emberek agya ébren nehezebben „csendesedett le” elalváskor, de mélyalvásban náluk is tompult a hiperaktivitás.
A kutatók szerint mindez azt üzeni, hogy:
- a tinnitus és az alvászavar könnyen ördögi kört alkothat (rossz alvás, több stressz, erősebb fülzúgás, még rosszabb alvás),
- az alvásminőség önmagában is terápiás célpont lehet a fülzúgás kezelésében,
- és ha sikerül megérteni, hogyan „kapcsolja le” az agy ezt a túlműködést mélyalvásban, új kezelések nyílhatnak meg.
Ha a fülzúgásod tartós, zavarja a pihenésed, vagy mellé szédülés, hallásromlás társul, mindig érdemes fül-orr-gégészhez vagy audiológushoz fordulni – a kutatások ígéretesek, de a diagnózist és a kezelést még nem váltják ki.
Fotó: illusztráció, Getty Images
