Inspiráló karrierbeszélgetések sikeres nőkkel.
„A túlélő szemszögéből felvállalni a párkapcsolati erőszakot piszok nehéz” – Péterfy-Novák Éva a női önállóságról, traumákról és a szülőszobai #metoo-ról az Egyenlítő podcastban
Péterfy-Novák Éva élete a túlélés, a bátorság és a kimondhatatlan traumák feldolgozásának története: kozmetikusból és beteg gyermeke mellett akár éjszakánként is dolgozó, varrodát működtető vállalkozóból lett az egyik legerősebb magyar női hang és legsikeresebb író. Az Egyenlítő podcastban arról beszélt, hogy miért kell minden nőnek tudnia: egy hajszálnyival sem ér kevesebbet, mint egy férfi.
Péterfy-Novák Éva gyerekkora tele volt veszteségekkel és hirtelen felnőtté válást követelő helyzetekkel. Az írónő az Egyenlítő podcastban őszintén mesélt arról, hogyan vált apja halála után a felelős nagy testvérré, és hogy a korai alkoholista apa-élmények érzelmi lenyomata máig vele maradt. Pályáját messziről indította: kozmetikusként kapta meg első munkáját, később pedig, amikor megszületett súlyosan beteg kislánya, Zsuzsi, egyedülálló erővel állt helyt. A gyermek mellől építette fel saját varrodáját: a gyermekfürdőruhákat készítő vállalkozás éveken át működött, ő pedig nappal gondozott, éjjel dolgozott – ahogy fogalmazott, „ott nem volt mese”, pénzt kellett keresni.
Péterfy-Novák Éva (fotó: Bulla Bea)
Íróként 2013-ban született újjá: az Egyasszony című kötetet traumafeldolgozó feladatként indult, és rögtön tömegeket talált meg. „4700 levél érkezett, amiből mondjuk 4690 az szülőszobai erőszakról szólt.”
Orvossal kapcsolatos, egészségüggyel kapcsolatos történetek. És mindössze pár darab olyan volt, ahol családon belüli erőszakról, párkapcsolati erőszakról esett szó. Akkor még az nagyon nagy tabu volt. Különösen névvel, címmel. Egyébként a második fejezetben kezdek arról beszélni, hogy mi történt abban a házasságban, és hogy három hetet gondolkodtam, hogy meg merjem-e írni, és hogy ki merjem-e tenni – mert úgy éreztem, hogy erről annyira szégyen beszélni, és annyira ciki, hogy én ezt tűrtem, hogy én ebben ott voltam, és hogy igazából ebben partner voltam akárhány évig is. És ezt kellett legyőznöm.
– mesélte. Mint mondta, éppen ezért sokszor piszok nehéz túlélőként felvállalni a párkapcsolati erőszakot.
A metoo-mozgalommal kapcsolatban azt mondta: azért azt mégiscsak láttuk, hogy ezzel lehet attitűdöket megváltoztatni, és lehet jobb állapotba kerülni, és nagyon sok újabb abúzust el lehet kerülni, vagy le is lehet állítani.
Tehát annak nagyon nagy ereje van, hogy a bántottak fölszólalnak
– mondta.
Metoo a szülőszobában
A visszajelzésekből világossá vált: a nők elképesztő aránya él át megaláztatást és bántalmazást a szülőszobákon, ezért mondja ma már nyíltan, hogy a „metoo legyen érvényes a szülőszobákra is.”
Mindig tartsd el magad
Én kezdő idős vagyok, annyi mindent tudok arról, hogy mit jelent az, hogy idősnek lenni. (…) Sziklakeményen ragaszkodni kell ahhoz, hogy nem vagyunk értéktelenebbek egy másodperccel sem, egy hajszálnyival sem, mint a férfiak. Semennyivel sem
– fogalmazott Péterfy-Novák Éva a beszélgetésben azzal kapcsolatban, hogy hogyan tud segíteni a fiatal pályakezdőknek.
A fiatal nőknek is ezt üzeni: „tényleg ne hagyják magukat másodrendűként kezelni.” Édesanyja szavai ma is iránytűk:
Anyukám volt az etalon, kaptam tőle mondatokat. Lehet, hogy már rég elavultak, de ezeket őrizgetem. Az egyik az volt, hogy mindig tartsd el magad, mert addig vagy egyenlő, amíg magadról is képes vagy gondoskodni. Ez nekem egy biblia. A másik mondata, hogy soha ne engedd, hogy kiszolgáltatottá válj
– mondta.
Vissza a konyhába?
„És most azt látom, hogy még jobban tolják vissza a nőket a konyhába” – fogalmazott Péterfy-Novák Éva, utalva arra, hogy a nők szerepeit újra a hagyományos keretek közé próbálják szorítani – miközben ez nem csupán igazságtalan, de veszélyes is. Péterfy-Novák Éva szerint teljesen abszurd azt állítani, hogy Magyarországon ne lenne több száz olyan nő, aki ugyanannyira alkalmas és okos, mint a döntéshozói pozíciókban ülő férfiak. Rámutatott: amikor valaki a „női kvóta” ellen úgy érvel, hogy akkor „a romáknak és a melegeknek is kell kvóta”, valójában kimondja, hogy a nők kisebbségként vannak kezelve – miközben számbelileg többségben élnek, mégis sehol nincsenek arányosan reprezentálva.
A beszélgetésben az írónő arra is kitért, hogy a nőket évezredes minták alapján még mindig erő, nem pedig együttműködés alapján mérik, és hogy ma is erőből próbálják visszanyomni őket a hagyományos szerepekbe – akár tudatos lenézésből, akár hatalmi érdekből. Az elnyomás pedig a társadalomnak összességében árt, de a hatalmon lévő kis csoportnak kifizetődő, hiszen az így elvett munka, tudás és érték végső soron hozzájuk áramlik.
Éva számára az írás lényege ma sem az irodalmi halhatatlanság: „ha csak egy ember tud kapaszkodni egy ilyen írásba, akkor már jó vagyok” – fogalmazott.
A podcastban többek között szó esik még ezekről is:
- Péterfy-Novák Éva gyerekkorának meghatározó jeleneteiről, az alkoholista apával való együttélésről.
- A gyász megéléséről és túlélési mechanizmusokról.
- A társadalmi berögződésekről, amelyek szerint a férfi „segít” elmosogatni – ez pedig veszélyes szemlélet.
- A generációs mintákról – hogyan tanuljuk meg már gyerekként a gondoskodás és megfelelés szerepeit.
- Arról, miért nem tud egy párkapcsolati erőszakban lévő elkövető fejével írni, és miért adna azért bármit azért, hogy belelásson, mi zajlik egy ilyen ember fejében, és az miből gondolja, hogy bántalmazhat másokat.
