A karácsony és a társasági összejövetelek időszaka lassan beköszönt, ám sok szülő nem izgatottsággal, hanem egyre erősödő szorongással várja az ünnepeket. Ennek oka gyakran az, hogy a gyerekük intenzíven reagáló és/vagy lassabban oldódó alkat. Ezek a gyerekek általában nehezen viselik az átmeneteket, nagyon igénylik a kiszámíthatóságot, nem kedvelik a hirtelen változásokat, és szívesebben maradnak a megszokott, biztonságos közegükben. Emiatt az új helyzetekhez való alkalmazkodás számukra különösen nagy kihívást jelenthet.
Ez pedig könnyen vezethet különféle nehéz viselkedésekhez: lehet, hogy a gyerek visszahúzódik és ellenáll mindennek, vagy éppen túlpörög, majd egy pillanat alatt összeomlik. Mindkét forgatókönyv nagyon stresszes a szülők számára. Sokan kínosnak érzik a gyerekük viselkedését, főleg amikor más jelenlévő gyerekek igazi kis társasági angyalok: barátságosak, együttműködők és fürdőznek a figyelemben. A kimondatlan összehasonlítások ilyenkor szinte tapinthatók. Például amikor a rokongyerek lelkesen standupol a nagyszülőknek, milyen izgalmas dolgokat csinál az iskolában, miközben a sajátunk az ajtón sem akar bejönni. A szülők ilyenkor gyakran megítélve és félreértve érzik magukat: mintha „rossz” gyerekük lenne, ők pedig „rossz” szülők lennének, akik képtelenek kontrollálni a helyzetet.
Nem csoda, hogy a családi összejövetelekre az érzékeny gyerekek szülei már eleve erős, előrevetített stresszel érkeznek. Az érzékeny, intenzíven reagáló gyerekek pedig megérzik ezt a feszültséget, ami tovább fokozza a nehéz viselkedéseket. Ehhez jön még az a különleges „radar”, amellyel ezek a gyerekek azonnal kiszúrják, ha más családtagok negatív érzésekkel viszonyulnak hozzájuk, és a káosz máris garantált.
De mielőtt még lemondunk minden családi programot, inkább készüljünk fel, és készítsük fel a gyerekünket is azokra a változásokra és extra ingerekre, amelyek az ünnepi időszakban biztosan előfordulnak. Ugyanígy érdemes számítani azokra a megjegyzésekre is, amelyek olyanoktól érkezhetnek, akik nem értik a neurodivergencia és az érzékenység finom részleteit. Felkérésünkre Illés-Tomon Ildikó gyógypedagógus ad szakértői tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan kezeljük együttérzéssel és türelemmel a stresszes helyzeteket és az ünnepek kihívásait.
Forrás: Getty Images
Ingerkereső vagy túlingerlődő?
Alapvetően az ingerkereső és a túlingerlődő gyerekek csoportját nevezném meg, mint ennek a tengelynek két végpontját. Az ingerkereső gyerek minden új ingerforrást megvizsgál, szinte mint egy méhecske repül virágról virágra, míg az összes ingert be nem gyűjti. A nap végére túlzott idegrendszeri aktiváció miatt viszont könnyen túlpörög, ennek következményeként pedig fegyelmezetlenség, hangoskodás/kiabálás és leginkább a belső káosz kitörésére (impulzivitásra, viselkedésszabályozási nehézségekre) lehet tőle számítani. Ezzel ellentétben a könnyen túlingerlődő gyerekek esetében a több új inger egyidejű jelenlétének érzékelése visszásságot, ellenkezést, menekülést fog kiváltani. Mindkét tábornál előfordulhat, hogy meltdown-ban csúcsosodik ki mindez, csak más úton jutnak el odáig.
Ezek azok a legtipikusabb helyzetek, amelyek túlterhelést válthatnak ki
Leggyakrabban a túl sok inger egyidejű megjelenése, az elhúzódó vagy túl intenzív szociális interakciók, és a napirendtől, hétköznapi szokásrendszertől való drasztikus eltérés válthat ki túlterhelődést. Gondoljunk csak bele, hogy
az otthon, ami a gyereknek a biztonságos, ismert közeget jelenti, hirtelen megváltozik: megtelik fényekkel, új illatokkal és tárgyakkal, elemekkel, amikkel másként kell viselkedniük, új szabályok vonatkoznak rájuk, például nem nyúlhatnak hozzá, nem játszhatnak vele, még nem szabad megenniük stb.
Emellett ha vendégek is érkeznek, a sok ember, a gyakori érintkezés, folyamatos társas elvárások tovább nehezíthetik a helyzetet.
Jelek, amelyekből érzékelhetjük, hogy a gyerek túl van stimulálva az ünnepi forgatagban
Előfordulhat, hogy a gyerek vonakodik belépni egy helyiségbe, nem akar részt venni a nagybácsi üdvözlésében, elszalad, amikor ajándékot kapna, nem ül az asztalhoz, nem hajlandó enni, mindennek ellenáll, amit kérnek tőle, nem hagyja abba a beszédet, mindig nyaggat valakit, vagy veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Ezek egyike sem „rossz viselkedés”, hanem az idegrendszeri túlterhelődés jele.
Emellett minden gyereken egyéni jelek is láthatóak lehetnek, amiket a szülő már ismerhet korábbi szituációkból. Ezekre fontos, hogy most is időben reagáljon, hiába adott egy ünnepi menetrend, vagy éppen vendégség közepén vannak. Ha otthon vannak, akkor vezesse át a gyereket egy nyugodt, csendes helyiségbe, ahol kicsit ki tud szakadni az ingerek közül és számára biztonságos teret nyújt. Ha vendégségben vannak, akkor előre beszélje meg a házigazdával, hogy hová tudnak ilyen esetben elvonulni. Érdemes magunkkal vinni egy játékot vagy plüsst, ami otthonról ismerős a gyerek számára és kötődik hozzá. Emellett jöhet egy nagy ölelés (mélynyomás gyakorlása), fejhallgató a zajok csökkentésére, lassú ringatás, hintázás és mély légzés a nyugalom és a kontroll visszaszerzéséhez, vizuális jelzésként pedig egy kártya felmutatása, mely jelzi, hogy most pihenünk. Ezek az ünnepi pörgés közepén is alkalmazható technikák, ha nem tudunk hirtelen másik helyiségbe vonulni.
Stratégiák, amelyekkel „szenzorbarátabbá” lehet tenni a karácsonyi környezetet otthon és vendégségben
A saját otthonunkban én javasolnám a letisztultabb, kézzel készített dekorációk használatát, amiket együtt is elkészíthetünk a gyerekkel. A fények legyenek szabályozhatóak az erősséget és a váltakozás sebességét illetően, illetve vonjuk bele a dekorálás minél több lépésébe a gyereket, ezzel is mérsékelve az idegen-érzést. Emellett a fokozatosság is fontos lehet, hogy napról-napra vagy akár hétről-hétre kerüljenek fel újabb elemek, hogy a gyereknek legyen ideje hozzászokni a változásokhoz. És fogadjuk el azt, ha valami már túl sok: ezt egyértelműen, akár szóban, viselkedésben, vagy túlpörgéssel/visszahúzódással jelezni fogja a gyerekünk, hallgassunk rá, ne erőltessünk semmit.
Vendégségben a zajszűrő fülhallgató, egy ölelőpárna/takaró, valamilyen rágható eszköz és vizuális kártya (stop vagy szünet kártya) lehet fontos eszköz, illetve hogy felkészítsük a gyereket arra, mi vár rá, és hogy lehetnek olyan dolgok, amiktől nem fogja jól érezni magát. Biztosítsuk róla, hogy ott vagyunk, és bármikor szóljon, jelezze, ha valami nem oké. Az érkezésünk előtt a házigazdát is tájékoztatnám a helyzetről, ha még nincsen tisztában vele, hogy lehetnek nehéz pillanatok, és ezt hogyan fogjátok kezelni. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek viselkedése miatt az ő jelenlétében semmiképpen ne kezdjünk el szabadkozni, vagy szemet forgatni, vagy bármilyen minősítő megjegyzést tenni rá, mert ez egyrészt olaj lehet a tűzre, másrészt csak a szorongást fogja erősíteni benne. Legyünk mi a biztos pont, akik támogatják és vele vannak, és ha menni kell, akkor pedig induljunk el, hiába terveztük esetleg későbbi időpontra a hazamenetelt.
Így segíthet az előre tervezés, például a napirend
Az előre látható, kiszámítható sorrend csökkenti a szorongást, segíti az önszabályozást, és megelőzi a túlterhelődést. Ez az ünnepi időszakban is kiemelten fontos, amikor egyébként sok a váratlan helyzet és felborulhat a rutin. Használhatjuk most is a vizuális napirendet, ha a mindennapokban is alkalmazzuk a módszert a gyerek támogatására képekkel, piktogramokkal vagy fotókkal, mert ezek segítenek a gyereknek átlátni a nap szerkezetét és megérteni a közelgő tevékenységeket.
Az átmenetek előrejelzése legalább olyan fontos, mint maga a napirend: jelezzük időben, ha vendég érkezik, ha elindulunk valahová, vagy ha étkezés következik. A strukturált napirend ugyanakkor lehet „rugalmasan stabil”: legyen egy előre megtervezett menete a napnak, de hagyjunk mozgásteret arra, hogy a gyerek jelzéseit követve módosítsuk azt. Ne féljünk beiktatni pihenőidőket, szenzoros szüneteket vagy elvonulási lehetőségeket, akár napközben többször is.
Így kommunikáljunk a tágabb családdal, hogy ők is megértsék a gyerek szükségleteit
Egyrészt sohase nevezzük a gyereket, vagy a viselkedését „rossznak”. Un block kerüljük a minősítést, és erre nyugodtan felhívhatjuk a rokonok figyelmét is. Érdemes lehet a tágabb családot röviden és egyszerűen informálni a gyerek szükségleteiről. Segíthet, ha elmagyarázzuk, hogy a viselkedés a túlterhelés vagy a nehéz szabályozás jele. Érdemes előre megbeszélni a családdal néhány alapelvet: milyen jelzések mutatják, hogy a gyerek túlterhelt, és mi az, amit ilyenkor tenni fogunk (pl. elvonulás, zajcsökkentés, pihenő). Így a rokonok is tudják, miért reagálunk egy adott helyzetben gyorsan vagy határozottan.
Segítsünk a gyereknek kihangosítani az érzéseit, hogy könnyebben kezelhesse az adott szituációkat. Például „Látom, hogy ez most nehéz neked. Megértelek.” A példamutatás adhatja a rokonoknak is a legnagyobb segítséget a helyzet kezelésében. Emellett fontos kiemelni, hogy
adott helyzetben a mi feladatunk tartani a gyerek határait, és mások határait is, ha a gyerekünk esetleg készülne átlépni azokat.
Ha szükséges, nyugodtan lezárhatjuk a beszélgetést vagy kivezethetjük a gyereket a helyzetből.
Ezt tegyük, ha a gyerek nehezen fogad el ajándékot, vagy szorong az ajándékozás körüli helyzetekben
Autista, ADHD-s vagy szenzorosan érzékeny gyerekeknél a sok ember figyelme, a „Gyere, bontsd ki!”, a hirtelen változás, a helyzet, amire reagálni kell, a várakozási nyomás mind fokozzák a szorongást. Egyszerűen ne erőltessük! Hangosítsuk ki, amit látunk rajta: „Látom, hogy most nem érzed magad jól. Szeretnéd, hogy később nézzük meg az ajándékot?” vagy „Látom, hogy ez most sok neked. Szeretnéd inkább egyedül megnézni, mit kaptál?”
Ne szabadkozzunk a rokonok felé, csak köszönjük meg a gyerek nevében a kedvességet, a figyelmességet, és alkalmazkodjunk ahhoz, ahogy a gyerek szeretné vagy nem szeretné az ajándékot megnézni.
A gyereket pedig előre is felkészíthetjük, elmondhatjuk neki, hogy most ajándékozás lesz, ő is fog kapni, de nem kötelező rögtön kibontani, nem kell elvennie sem, ha nem szeretné. Azt is megbeszélhetjük, hogy ilyen esetben adjon egy apró jelet és az felhatalmazza a szülőt, hogy átvegye helyette, és persze bármikor kérhet szünetet. A legfontosabb, hogy a gyerek érezze: nincs elvárás, nincs kényszer, és mi ott vagyunk mellette, hogy a számára legkönnyebb módon élhesse meg a helyzetet.
Ünnepi rituálék, programötletek, amelyekben nem terhelődik túl a gyerek
Közös főzés-sütés, kézműveskedés (például díszek vagy ajándékok készítése, karácsonyiképeslap-festés), ünnepi történetek, mesék olvasása vagy közös kreálása (például a szülő elkezdi egy mondattal, a gyerek folytatja, majd megint a szülő jön, így építve közösen az ünnepi történetet), kirándulás közben termények gyűjtése például adventi koszorúhoz, zenehallgatás vagy zenélés hangszerekkel, közös fotókollázs készítése az éves képekből, karácsonyi színezők, matricázós lapok, madáretetőbe magsüti készítése, majd kihelyezése, mondókázás, énekek tanulása, éneklés.
Rituálé lehet egy közös gyertyagyújtás, történetek mesélése, vagy az otthon dekorálása is. Közös teázás/kakaózás közben egy lassabb társasjáték, diafilm nézegetés, relaxációs játékok (például hunyd be a szemed, és találd ki, mit hallasz, honnan hallod), bunkerépítés a takaró alatt. De mind közül a legfontosabb, hogy az ünnep rituáléi a gyerek idegrendszeri kapacitásához, ne pedig a külső elvárásokhoz alkalmazkodjanak. A kevesebb inger, több meghittség elve minden neurodivergens (és neurotipikus) gyerekkel működik.
