A karácsonyi ajándékozás annyira magától értetődő része az ünnepnek, hogy ritkán gondolunk bele, miért is csináljuk valójában. Miért készülünk hetekig meglepetésekkel, miért izgatottak a gyerekek, és miért érezzük úgy, hogy ajándék nélkül nem teljes a szenteste? A válasz egyszerre vallási, történelmi és mélyen emberi.
Régebb óta ajándékozunk, mint gondolnád
Az ajándékozás gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. A téli napforduló környékén már az ókori rómaiak is ünnepeltek, és apró ajándékokkal fejezték ki a jókívánságaikat egymás felé. A kereszténység később erre a meglévő hagyományra építkezett, és új tartalommal töltötte meg azt. A három király ajándékai, az arany, a tömjén és a mirha a mai karácsonyi ajándékozás legismertebb vallási alapképei. A gesztus lényege azóta sem változott: az ajándék az öröm, a szeretet és az egymásra figyelés jelképe.
Ez áll a karácsonyi ajándékozás hátterében hagyományának (Fotó: GettyImages)
Miért éppen a Jézuska hozza az ajándékokat?
De hogy jön ide a Jézuska? A karácsonyi ajándék sokáig nem is kötődött közvetlenül december 24-éhez. Európa nagy részén a gyerekek Szent Miklós napján kaptak meglepetéseket. A változást a 16. századi reformáció hozta el: Luther Márton azt akarta, hogy a karácsony középpontjába ne a szentek, hanem Krisztus születése kerüljön. Így született meg a Christkind, vagyis a Kisjézus mint az ajándékhozó alakja, amely főként a német nyelvterületeken és Közép-Európában terjedt el.
Magyarországon ez a kifejezés alakult át, és vált belőle „Jézuska”. Nem látjuk, nincs arca, nincs hangja, csak a csengettyűszó jelzi, hogy megérkezett. Talán épp ez adja a varázsát: nem egy reklámfigurához kötődik, hanem magához az ünnep lényegéhez, miközben a világ számos részén ma már a Santa Claus uralja a karácsonyt.
Végső soron akárhogyan is nevezzük az ajándékhozót, a cél és a háttér természetesen mégis ugyanaz: adni jó. És karácsonykor, legalább egy estére ezt újra és újra megtanuljuk.
