Ne legyen luxus a nyaralás!
Akad olyan, aki a tél kellős közepén már teljes erőbedobással a nyárra koncentrál? Az ‘Akáció! Alapítvány munkatársai és partnerszervezetei éppen ilyenek. Az alapítvány küldetése, hogy olyan, 5-14 éves gyerekeket juttathasson a nyári táborozás élményéhez, akiknek családi helyzete miatt erre semmi reményük nem lenne; vagy azért, mert a család számára anyagilag ez kivitelezhetetlen, vagy azért, mert a gyerekek állami gondoskodásban élnek. Egy tábor sok mindenről szólhat: élményekről, tanulásról, barátságokról, szerelmekről, de mindenekelőtt arról, hogy ott egy kicsit minden más, mint a hétköznapokban.
Ma Magyarországon rengeteg gyerek van, aki ezt sosem tapasztalhatja meg. Ehhez kapcsolódik, hogy, különösen az utóbbi évtizedekben, a különféle társadalmi csoportok a saját buborékukban élnek, és már a gyerekek is csak a saját közegükön belül kötnek kapcsolatokat, így sok mindent nem látnak abból, milyen sokfélék is vagyunk valójában. Az alapítvány erre is figyelmet fordít: támogatja, hogy magasabb társadalmi státuszú gyerekekkel közösen táborozhassanak azok, akik kevésbé szerencsés helyre születtek. 2025 nyarán 11 gyerek nyaralását támogatták négy különböző táborban: a gyerekek közül öten családból vagy családok átmeneti otthonából, hatan gyermekotthonból érkeztek.
Képünk illusztráció (Fotó: @akacio.hu)
Az alapítvány munkájához többféle módon is lehet kapcsolódni. Adományozással egy táborozó „örökbefogadása” formájában, önkéntes munkával, illetve táboroztatóként is jelentkezhetnek olyanok, akik szívesen fogadnának nyári táboraikba hátrányos helyzetű gyerekeket. Az utóbbi csoport folyamatosan bővül, és bár az ‘Akáció! csak most zárta az első teljes évét, mégis egyre többen érdeklődnek a munkájuk iránt, látva az eddig elért eredményeket. Nemrég az elmúlt évet összegző webináriumon kaptak lehetőséget a célcsoportba tartozó gyerekekkel foglalkozó szakemberek, a táborukat nyitottá tévő táboroztatók és az ‘Akáció! munkatársai, hogy tapasztalatot cseréljenek, felelevenítsék az átélt élményeket, és együtt gondolkodjanak tovább, már a következő nyarat tervezve.
A táborozás nem egyszerűen nyaralás, annál sokkal többet jelent, ahogyan erre Bakonyi Katalin waldorf-pedagógus, aki egyben az ’Akáció! Alapítvány kurátora, rámutatott a rendezvény első megszólalójaként. Hangsúlyozta, hogy a 19. század környékén rendezték meg az első gyerektáborokat. és már akkor az volt a fókuszban, hogy a városi gyerekek megtapasztalhassák a természet közelségét. Később persze sok ideológiai alapú gyerektábor is indult, de a lényeg mindig ugyanaz maradt: az önállóság élményének megszerzése biztonságos közegben, a játék, a kalandok, és az összetartozás élménye. Nincs ez másképpen ma sem, de ma már tudjuk, amit korábban még csak sejtettek: hogy egy-egy nyári tábor fejlődési ugrást is jelenthet egy gyerek életében, és olyan pozitív hatásokkal járhat, amelyek néha csak évek múltán mutatkoznak meg. Éppen ezért fontos, hogy a lehetőség minden gyerek számára adott legyen, bármilyen háttér is áll mögötte.
A gyerek az gyerek, mindegy, honnan jött
A táborok, amelyekkel az ‘Akáció! kapcsolatban áll, a programmal és a gyerekekkel is hosszú távra terveznek. Ez különösen fontos az alapítvány patronáltjai számára, hiszen akadnak köztük olyanok, akiknek az életében szinte minden bizonytalan, ezért jó, ha van legalább egy valami, még ha ez egy nyaralás is, ami stabil viszonyítási pont lehet az életükben, és ahol olyan közösséghez tartozhatnak, amely megmarad számukra a későbbiekben is. Az alapítvány ezért partnerként előnyben részesíti azokat a táborokat, amelyek legalább egy hét – 10 nap bentlakást biztosítanak, és több évnyi kapcsolattartást terveznek a gyerekekkel. És olyan tábor is akad, amely egyfajta fordított integrációval kapcsolódik az alapítvány elveihez: a Mezítlábas Nyár élménytáborok kifejezetten nehéz sorsú gyerekek számára biztosítanak önfeledt nyaralást, és közéjük hívnak jobb helyzetben élőket, hogy átléphessék a társadalom által közéjük épített korlátokat. Az ‘Akáció! már most is színes partneri palettája pedig folyamatosan tovább bővül.
Pásztor Pál pszichológus Londonban él, pedagógiai asszisztensként dolgozik sajátos nevelési igényű gyerekek mellett. Ő úgy lett táborszervező, hogy annak idején gyerekként megtapasztalta, milyen fontos megtartó ereje lehet egy tábori közösségnek, és szerette volna, ha sok gyerek átélhetné ma is ugyanezt.
„A táborban, ahol én nyaraltam gyerekként – mesélte –, az utolsó napon mindenki kapott néhány személyes gondolatot a többiektől útravalóként a következő nyárig. Tisztán emlékszem a szorongásra, ami ezt a búcsúztatást megelőzte. Vajon mit fognak nekem mondani? Mindenki előtt megszégyenülök, vagy kiröhögnek? Amikor rám került a sor, a tábor vezetője csak annyit mondott nekem: mi itt szeretünk téged. Azóta is melegség tölt el, ha erre gondolok, ez egy életen át elkísér, és emiatt lettem később táborszervező én is. Tavaly az ‘Akáció! Alapítvánnyal négy gyermekotthonban élő gyereket tudtunk fogadni. Volt egy hét, amikor ezek a gyerekek megélhették, hogy szerethetők, hogy érzelmileg megtartja őket egy biztonságos közeg, és ez lehetőséget adott számukra, hogy felfedezzék magukban, ami értékes, és másképpen gondoljanak saját magukra, mint eddig. Most nyáron történt: az egyik gyermekotthonos táborozó úgy érkezett meg, hogy nem sokkal azelőtt veszítette el a bátyját. A többi gyerek kitalálta, hogy rendezzünk egy közös megemlékezést, egy kis szertartást a bátyja emlékére. Tüzet raktunk, körbeültük, a kislány szabadjára engedte az érzelmeit és sírt, mi csendben hallgattuk, aztán énekeltünk neki. Jeleztük, hogy ott vagyunk vele, szeretjük őt, odafigyelünk rá, halljuk, hogy ez történik vele. Biztos vagyok benne, hogy ez egy kicsit segített számára a gyászmunkában, enyhített a magányán.”
Révész Hanna, aki szintén táborszervezőként (Vidám Vakáció a Zselicben) vált az ‘Akáció! partnerévé, hangsúlyozta, hogy sokszor az előzetes félelmek nagyobbak, mint ahogyan az indokolt lenne.
„Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy nyitott, befogadó, antirasszista közeg vagyunk, de egy idő után felmerült bennünk, hogy tényleg így van-e, vagy csak ilyennek szertnénk látni magunkat. Ráébredtünk, hogy valójában mi is csak a saját, biztonságos kis buborékunkon belül mozgunk, ezért elhatároztuk, hogy a táborunkban lehetőséget adunk rá, hogy különböző hátterű gyerekek együtt nyaralhassanak. Két nevelőotthonból érkező gyereket fogadtunk, és bár igykeztünk alaposan felkészülni, tele voltunk félelemmel: mi lesz, ha nem tudnak kapcsolódni a közösséggel? Mi lesz, ha olyan helyzetek adódnak, amelyekre nincs kész válaszunk? Mi lesz, ha rasszista megjegyzések érkeznek a többiektől? Aztán kiderült, hogy adódnak ugyan nehéz helyzetek, de azok egyáltalán nem ebből fakadnak, és ezek a gyerekek nem sokban különböznek azoktól, akiket már ismertünk. A közösség részéről sokkal több kíváncsisággal, türelemmel, empátiával és nyitottsággal találkoztunk, mint gondoltuk volna. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy vigyen nyaralni egy-két nehéz sorsú gyereket!”
Képünk illusztráció (Fotó: @akacio.hu)
Több, mint tábor
Az ‘Akáció! Alapítványnak még nincsenek évtizedes tapasztalatai, de az már most jól látszik, hogy a munkájuk olyan szinteken is hasznosul, ahogyan azt korábban nem is gondolták volna. A magyarországi gyermekvédelmi rendszer sajátságaiból következően kialakulhat olyan helyzet, hogy egy intézménnyel megállapodnak, melyik gondozásuk alatt lévő gyerek táboroztatását biztosítják, de a gyereket időközben áthelyezik. Az alapítvány számára ilyenkor az a fontos, hogy az érintett gyerek ne veszítse el a lehetőséget, és igyekszik nyomon követni az útját a rendszeren belül.
Jánosi Dávid, az egyik tábor munkatársa elmondta: a legutóbbi nyáron három testvér nyaralhatott náluk, akik édesanyjukkal akkor egy anyaotthonban éltek. Azóta azonban úgy alakult, hogy a gyerekek felügyeleti joga nem biztos, hogy az édesanyánál marad, és hárman három különböző gyermekotthonba kerültek. Dávid és munkatársai felvették a kapcsolatot mindhárom intézménnyel, amelyek nagyon nyitottnak mutatkoznak, így minden esély megvan rá, hogy a testvérek együtt nyaralhassanak idén is. Így számukra a nyári tábor egy plusz funkciót kap, hiszen másképpen nem tölthetnének együtt ennyi időt.
A közvélemény most a gyermekvédelmi rendszerben feltárt visszaélésektől hangos. A gyerekek, akik kénytelenek az ellátási formák valamelyikét igénybe venni, hirtelen a figyelem kereszttüzébe kerültek. A nagy zajban háttérbe szorulnak a valós igényeik: hogy ők is ugyanolyan gyerekek, mint bárki más. Most különösen fontos és értékes mindazok munkája, akik azért dolgoznak, hogy ezek a gyerekek egy kis nyugalmat találhassanak valahol, ahol másokhoz és önmagukhoz is békében képesek kapcsolódni. Az ‘Akáció! munkatársai, önkéntesei, partnerei és támogatói éppen ezen dolgoznak, és a táborok szervezői úgy tapasztalják, hogy az állami fenntartású intézmények munkatársai is partnerek ebben. Ha valami, akkor ez adhat reményt hosszú távon.
