A kollekció egyik kulcsdarabja már az első pillanatban jelzi, mire készül: fekete ceruzaszoknya, testszínű felsőrész, kézzel kivágott csipkevirágok – majd a hátból egy skorpiószerű, ívben felkunkorodó „farok”, ami a modell feje fölé emelkedik. Roseberry szerint ez az a fajta kép, amit „egy nyolcéves is kitalálhatna” – és pont ez benne a lényeg. Gyermeki fantázia, de elképesztően komoly technikával megcsinálva: a virágok tűkkel rögzítve „lebegnek”, a mozgást pedig belső szerkezet tartja kontroll alatt, hogy ne „pattogjon” a kifutón.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A tervező a francia Vanity Fairnek úgy fogalmazott, ritkán érezte ennyire erősen a saját „belső gyermekét” egy anyagban. A cél az volt, hogy a couture fegyelme mellett visszajöjjön a játékosság: a kezdet szigorúbb, majd felszabadul, a fekete-fehérbe színek keverednek, a hüllők motívumai madarakká alakulnak. Nem véletlen, hogy a kiindulópontot a cipők adták: a szezonban olyan sarkak és orrok születnek, amelyek kígyó- és madárfejekre emlékeztetnek – mindez természetesen trompe-l’œil, azaz optikai trükk, nem „valódi” állati rész.
És itt jön a csavar, amitől ez a történet igazán ütős popkulturálisan is: Roseberry a Schiaparelli-vintage ékszerek mellett újragondolta a Louvre-ból ellopott ékszerek néhány ikonikus darabját is. A fejében állítólag egy városi séta során össze az ötlet, közvetlenül a rablás hírének hallata után: mi lenne, ha a „kifutóra kerülne” az egész világot körbejáró botrány? A rekreációk nem másolatok, hanem „roseberry-sítve” még inkább szoborszerűek, még teátrálisabbak – couture-méretre felnagyított történetmesélés.
A végeredmény pontosan az, amiben Roseberry nagyon erős: egy aktuális ügyből (és a rá tapadó kollektív kíváncsiságból) úgy csinál luxus-szimbólumot, hogy közben az egész azonnal insta-képes is lesz. A „Louvre-ékszerek” így most nem múzeumi vitrinekben, hanem reflektorok alatt, a divathét egyik legnagyobb színpadán kaptak új életet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Fotó: Getty Images
