Mint arról mi is beszámoltunk, 81 éves korában elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház örökös tagja. A hírt családja és egykori férje, alkotótársa, örök barátja, Bodrogi Gyula erősítette meg. Voith Ági nemcsak a színpadon és a filmvásznon alkotott maradandót, hanem jellegzetes orgánumával és fanyar humorával a magyar színház- és filmművészet egyik legmeghatározóbb alakjává vált.
A „Mészáros Ági-örökség”
Voith Ági 1944. március 17-én született Budapesten. Bár gyerekkorában apácáknál tanult, külföldön – amit kényszerű száműzetésként élt meg, a forradalom után –, hazatérve azonnal a Színház- és Filmművészeti Főiskolán találta magát, ami nem véletlen: édesanyja, a kétszeres Kossuth-díjas Mészáros Ági a kor legnagyobb sztárja volt, ami meghatározta lánya pályakezdését is. Bár a külvilág gyakran hasonlította őket össze, Ági korán felismerte, hogy saját utat kell járnia. Egy korábbi interjúban így beszélt erről:
Anyám zseniális volt, egy utolérhetetlen ösztönös tehetség. Tudtam, hogy ha őt akarom utánozni, elbukom. Én tudatosan lettem más. Ő volt a törékeny virágszál, én pedig a harsány, a füstös hangú, a táncos-komikus. Mégis, a szakmai alázatot tőle tanultam. Néha, amikor a takarásban álltam, éreztem a tekintetét a hátamban, és tudtam: mellette csak a maximum elég.
Voith Ági és édesanyja Mészáros Ági (Fotó: Archívum Story-Best)
A legendás Bodrogi-Voith páros
A magyar színháztörténet egyik legkülönlegesebb kapcsolata fűzte Bodrogi Gyulához. Bár évtizedekkel ezelőtt különköltöztek, a válópert sosem indították el, és mindvégig egymás legfőbb bizalmasai maradtak. A színésznő erről a szoros kötelékről így nyilatkozott:
Bodrogival mi egy életre szóló szövetséget kötöttünk, amit a papírok nem befolyásolnak. Ő a fiam apja, a legjobb barátom, a legszigorúbb kritikusom. Volt idő, amikor majdnem megfojtottuk egymást a szeretetünkkel, de a barátságunk mindent túlélt. Ha ő felhív, én ott vagyok, és ez fordítva is igaz. Mi egy olyan egység vagyunk, amit csak a halál választhat el – de talán még az sem.
Közös produkcióik, tévés kabaréik és énekes fellépéseik egy egész generáció számára jelentettek felhőtlen szórakozást. Olyan vibrálás volt közöttük a színpadon, ami csak mély ismeretségből és kölcsönös tiszteletből fakadhatott.
Voith Ági és Bodrogi Gyula kettőse elválaszthatatlan volt (Archív / Filkasz József)
A könnyed műfajokban fajsúlyosan jelen lenni
Voith Ági repertoárja rendkívül széles skálán mozgott. Otthonosan mozgott a musicalek világában (például a Koldusoperában), de drámai erejét is megmutatta számos kortárs darabban. A filmezés is korán megtalálta: olyan alkotásokban láthattuk, mint a Mici néni két élete, a Fuss, hogy utolérjenek! vagy a Szeleburdi család.
A színészmesterségről vallott nézetei mentesek voltak a sallangoktól, és sztereotípiáktól – számára a hitelesség volt az egyetlen mérce.
A színpadon nincs mese, ott nem lehet csalni, mert a néző mindent észrevesz. Én világéletemben az őszinteséget kerestem. Nem akartam én szép lenni a színpadon. Igaz akartam lenni. Ha a szerep szerint csúnyának vagy elviselhetetlennek kellett lennem, akkor az voltam, csak legyen benne igazság.
„Sokszor nem voltam ott, amikor kellett volna”
Pályafutása csúcsán vált édesanyává. Fia, Bodrogi Ádám születése után is aktív maradt, bár többször beszélt arról a belső vívódásról, amit a hivatás és a család egyensúlyának megteremtése jelentett számára.
A lelkiismeret-furdalásom talán sosem múlik el teljesen, mert a színház mindent követelt. Sokszor nem voltam ott, amikor kellett volna. De Ádám egy csodálatos ember lett, és a kapcsolatunk ma már mindenért kárpótol. Ő nem a művésznőt látja bennem, hanem az anyját, és ez a legtöbb, amit elértem.
Később nagymamaként is kiteljesedett, unokái jelentették számára a legnagyobb örömöt a Nagykovácsiban töltött nyugodtabb évek alatt.
Voith Ági az utóbbi években visszavett a tempóból, de a szakmától sosem szakadt el teljesen. 2024-ben még ünnepelték 80. születésnapján, ahol ugyanolyan sziporkázó és élettel teli volt, mint pályája kezdetén. Bár betegsége az utolsó hónapokban visszavonulásra kényszerítette, tartását és humorát mindvégig megőrizte.
Korábban sűrű életet éltem, rengeteget játszottam: egyik premier követte a másikat, utána a kollégákkal, barátokkal éjszakába nyúló találkozók, beszélgetések, vacsorák, bulik… Aztán filmforgatások, szinkron – gazdag, sűrű élet volt. Ideje van az elcsendesedésnek. Bár nem akarom tudomásul venni a koromat – ez egyszerűen felháborító –, a lelkemben, a fejemben megmaradtam annak a 25 éves, renitens, bohém lánynak, aki voltam. De tetszik, nem tetszik, az idő múlik. Ennek egyik látható jele, hogy amióta pár éve ideköltöztünk Nagykovácsiba, egyre nehezebben mozdulok ki. Jólesik ez a nyugalom. Persze néha felmerül a gondolat, hogy talán jobb lenne a városhoz közelebb lakni, aztán rájövök: én innen már sehova sem akarok elköltözni.
– mondta a Story magazinnak adott utolsó interjújáben.
Voith Ági élete képekben – ilyen különleges szépség volt a díva:
9 fotó
