A fix ébredés: a belső órád kapaszkodója
Az alvás-ébrenlét ritmus felborulása többféle kellemetlenséggel járhat: nappali fáradtság, nyűgösség, széteső koncentráció, éjszakai forgolódás. Dr. Christopher Winter neurológus és alvásmedicina-szakértő szerint a lényeg egyszerű: nem kell „koránkelővé” erőszakolni magad, ha az nem esik jól, csak jelölj ki egy fix ébredési időt, és azt tartsd is. A cél az, hogy az alvás összhangban legyen a szervezet természetes igényével, vagyis nagyjából 7–9 óra pihenéssel (egyénenként eltérhet, de ez a kiindulópont).
A rendszeresség többet ér, mint a „ma így, holnap úgy”
Dr. Jade Wu, viselkedéses alvásmedicina-szakértő ugyanezt erősíti meg: a szervezet nem a hétvégi „pótlást” szereti, hanem a ritmust. Magyarán: jobb minden nap ugyanakkor kelni, mint egyszer nagyon korán, máskor pedig délig aludni.
Ha stabil az ébredési idő, a tested könnyebben időzíti az álmosságot estére, és kevésbé csúszik szét az egész napod.
Reggeli pacsirta vagy éjjeli bagoly? A kronotípus is számít
Az ideális napirend függ attól is, milyen típus vagy, vagyis mi a kronotípusod:
- ha eleve reggel aktívabb vagy, kelj korábban,
- ha később pörögsz fel, nyugodtan kelhetsz később is.
A lényeg: ne a társadalmi elvárás diktáljon, hanem a saját tested – és maradj következetes. A minimum, amire érdemes figyelni: legyen meg legalább 7 óra alvás.
Tényleg kevesebb alvás kell idősebb korban?
Sokan érzik úgy, hogy öregszenek, kevesebbet bírnak aludni. A szakértők szerint az alvás szerkezete valóban változik: idősebb korban csökkenhet a mély, lassú hullámú alvás aránya, és gyakoribb lehet az éjszakai felébredés. Ettől még nem biztos, hogy kevesebb alvásra van szükséged – inkább arról van szó, hogy megváltozik az alvás ritmusa, minősége.
Az egyéni igényt ráadásul befolyásolja a mozgás, a stressz, a hormonális állapot, és az is, mennyire aktív a napod.
Fotó: illusztráció, Pexels
