Egy új tanulmány szerint két Európában megjelent imádkozósáska-fajt (Hierodula tenuidentata és Hierodula patellifera) is inváziós állatfajként soroltak be. A két faj egy évtizede jelent meg a kontinensen, de ökológiai hatásaikat máig nem vizsgálták – írja a 24.hu. Bár mindkét fajt ázsiai óriás imádkozó sáska néven ismerjük, egyikük Indiában másikuk Délkelet-Ázsiában őshonos. A Hierodula tenuidentata már hazánkban is megtelepedett, de klímaváltozás okozta melegedés idővel a másikat is be fogja vonzani.
Az ázsiai óriás imádkozó sáska nem az a cuki katica típus
Az ázsiai óriás imádkozó sáska a 8–10 centis hosszt is elérheti, ragadozó életmódot folytat.

Mivel kártékony és más inváziós rovart is fogyaszt, a kutatók remélték, hogy európai megjelenésük akár pozitív hatású is lehet.
Ma már nem remélik.
Az óriás ázsiai imádkozó sáska az őshonos ájtatos manónál (Mantis religiosa) jóval gyorsabban szaporodik: petecsomóiból akár 200 lárva is kikelhet. A teljes ökoszisztémára veszélyt jelentenek, mert pusztítják a méheket.
Az invazív faj kártevő hatása már most látható
emellett pedig kisebb, védett kétéltűek és hüllők is áldozatul eshetnek nekik. Az inváziós Hierodula imádkozó sáska érzékeny a hidegre, ám a városokban a hősziget hatás miatt képesek átvészelni a telet. A terjedésük elleni leghatékonyabb fegyver a petecsomóik elpusztítása, amivel több száz példány kifejlődését akadályozhatjuk meg.
A mintegy 2–3 centis, szivacsos állagú, barnás petecsomók jellemzően faágakon lógnak. Télen, amikor nem takarják őket levelek, könnyen észrevehetőek és eltávolíthatóak. A petecsomók viszont hasonlók az őshonos fajokéhoz, ezért nézessük meg hozzáértővel, mielőtt eltüntetnénk!
Kép: Pixabay