Az önbizalomhiánnyal küzdő emberek gyakran bizonyos jellegzetes viselkedési mintákat mutatnak. Ezek nem mindenkinél jelennek meg ugyanúgy, de sokaknál hasonló formában. Íme néhány gyakori dolog, amit tesznek vagy éreznek:
- A halogatás is jelen van az önbizalomhiánnyal harcolók életében. Nem lustaság miatt halogatják a dolgokat – legyen az egy telefonhívás, vagy egy nagyobb feladat a munkában – hanem azért, mert félnek, hogy az derül ki: nem elég jók, nem elég szerethetők. A legfontosabb, hogy tudják: a félelmeik alaptalanok.
- A másokhoz való hasonlítás is jelen van az önbizalomhiányos emberek életében. Ez talán még nem is akkor gond, mint az a tény, hogy végül mindig úgy érzik: ők maradnak alul, mert nem elég jók a másikhoz képest.
- Az önbizalomhiányosok életében nem nagyon létezik a nem. Inkább választják azt, hogy túlterhelik magukat, minthogy csalódást okozzanak. A túlzott elvárások önmaguk felé, alaposan leterheli őket.
- Ha sikereket érnek el, akkor nem képesek azt elfogadni, és örülni annak. Gyakran hagyja el a szájukat az a mondat, hogy „Nem volt nagy dolog, bárki megcsinálta volna!”, vagy az, hogy „Csak szerencsém volt!”
- Túlérzékenyek a kritikára. Egy apró negatív megjegyzés is nagyon mélyen érintheti őket. Sokszor tovább gondolják és rágódnak rajta.
- Talán elsőre nem ez jut eszünkbe az önbizalomhiányos emberekről, de bizony nagyon is jellemző, hogy kerülik a társas helyzeteket. Gyakori, hogy utolsó percben mondanak le programokat, összejöveteleket.
Fontos kimondani, hogy az önbizalom nem állandó tulajdonság, hanem fejleszthető. Sok embernek csak bizonyos helyzetekben alacsony az önbizalma (pl. munka, párkapcsolat, kinézet).
(fotó: Profimedia)
Az önbizalom növelése a pszichológiai kutatások szerint nem egy gyors trükk, hanem több szokás és gondolkodásmód fokozatos kialakítása:
- Negatív gondolatok felismerése és átkeretezése.
- Kis sikerek tudatos gyűjtése és elismerése.
- Összehasonlítás csökkentése.
- Támogató környezet kiépítése.
Mikor alakul ki az önbizalomhiány? – Gyakoribb időszakok
- Kisgyermekkor (3–6 év)
Ebben az időszakban alakul ki az alapvető önértékelés. Ha a gyereket sok kritika éri, kevés dicséretet kap, vagy gyakran hasonlítják másokhoz, az később önbizalomhiányhoz vezethet. - Iskoláskor (6–12 év)
Az iskolai teljesítmény, a társak véleménye és az összehasonlítás más gyerekekkel erősen hat az önértékelésre. - Serdülőkor (12–18 év) – itt a leggyakoribb
A testi változások, a kortársak véleménye, a párkapcsolatok és az identitáskeresés miatt sok fiatalnál ekkor jelenik meg erősebben az önbizalomhiány. - Felnőttkorban is kialakulhat (Például: munkahelyi kudarcok, szakítás vagy válás, tartós stressz kapcsán)
