A magányos űrhajósok földi védőszentje, Andy Weir író már a Mentőexpedíció című munkájával bizonyította, hogy nem kell ahhoz nagy embertömeg, hogy mozgalmas és izgalmas űrkalandot vessen papírra. Az önmagát megmenteni próbáló, a Marson magára maradt űrhajós történetéből annak idején Ridley Scott készített – egy nagyrészt Budapesten forgatott – filmet Matt Damon főszereplésével, melynek sikere bizonyította, hogy Andy Weir neve nemcsak a könyvesboltokban, hanem Hollywoodban is aranyat ér.
Mondhatjuk, hogy innen egyenes út vezetett A Hail Mary-küldetésig – melynek jogaira az MGM csapott le –, hiszen a filmben minden megvan, ami a Mentőexpedíciót annyira szerethetővé tette, sőt annál is több:
mert ez a történet nemcsak a túlélésről szól, hanem a barátságról, a barátság erejéről. Arról az erőről, ami a legsötétebb pillanatainkban is képes segítő kezet nyújtani.
Ryan Gosling magánya
Gyerekként az ember sokat álmodozik egy legeslegjobb barátról, aki más, aki csak az övé, aki különleges, és akinek a különlegessége őt magát is különlegessé teszi. Hollywood is jól tudja ezt, ezért is készít újra meg újra filmeket a témában, elég csak olyan címeket felhozni, mint az E.T. – A földönkívüli, a Szuper haver, a Vasököl vagy a Szabadítsátok ki Willyt! Lehet a haver egy szuperrobot, egy különleges állat vagy egy földönkívüli életforma: a lényeg úgyis a barátság összetartó ereje.
Ryan Gosling a Hail Mary küldetésben (Fotó: Jonathan Olley/MGM/Amazon Content Services LLC.)
A Hail Mary-küldetésben Andy Weir gyakorlatilag a fenti filmek formuláját használja azzal a különbséggel, hogy az ő főhőse már nem gyerek, sőt erősen felnőttkorú, viszont pont olyan magányos, mint ahogy sokan éreztük magunkat gyerekként. Persze mondhatnánk, hogy a magányát a körülmények szülték, lévén éppen világmegmentő küldetésre lőtték ki az űrbe, és az utazás során meghalt a két űrhajóstársa, de ez csak részben magyarázza ezt: Ryland Grace már a Föld bolygón élve is magányos fickó volt. Se kutyája, se macskája, se barátnője, bár ez utóbbit elsőre talán nehéz elhinni, lévén Amerika egyik legsármosabb fickója, Ryan Gosling bújt a bőrébe.
Gosling tehetségét azonban jól jelzi, hogy a millió dolláros mosolya és látványos sixpackje ellenére hitelesen tud lúzert is játszani, amit olyan filmekben bizonyított már, mint a Barbie, a Rendes fickók vagy a Plasztik szerelem.
Ez a képessége itt is jól jön, és a film két rendezője, Phil Lord és Christopher Miller (21 Jump Street) ezt maximálisan kihasználja.
Haldoklik a Nap, kell egy hős
A Hail Mary-küldetés főhőse, Ryland Grace a molekuláris biológia tudósa, akinek a vállát nagy felelősség nyomja. Mivel a Napunk egy új és titokzatos jelenség miatt haldoklik, és a becslések szerint az ebből következő földi hőmérsékletcsökkenés miatt nagyjából 30 év leforgása alatt az emberiség fele kipusztul, egyetlen út mutatkozik a menekülésre. Egy távoli, a fertőzést megúszó Naphoz kell utazni mintavételre, és megállapítani, hogy az a Nap miért képes ellenállni ugyanannak a fertőzésnek: az eredmények láttán talán a Földön is megakadályozhatjuk az emberiség végnapjait.
A Gosling által alakított Grace két másik űrhajóssal indul meg a távoli naprendszerbe, csakhogy a mesterséges kómából hármuk közül kizárólag ő ébred fel. Távol a Földtől és az emberiségtől ő marad a bolygónk egyetlen reménysugara. Lehet, hogy ez komoran hangzik, és a film nem is vicceli ezt el, ám A Hail Mary-küldetés mégsem komor film.
Ez a remény filmje. Meg a barátságé.
Arról szól, hogy még a legtávolabbi helyeken is szerezhetünk barátot, és barátkozni sosem késő. Akkor sem, ha az új barát nem a Föld bolygón született, és nincs olyan közös nyelv, amin kommunikálni tudnánk.
Barátom az űrből
Ahogy már a Mentőexpedíció esetében is láthattuk, A Hail Mary-küldetés nagy része is arról szól, hogy egy tudósnak „tudományos-furmányos” módszerek segítségével kell biztosítania a saját túlélését egy lehetetlen helyzetben. A bónusz az, hogy emellett itt még a Föld bolygó megmentéséért is fáradoznia kell. Viszont nem marad egyedül. A film csavarja – persze egyáltalán nem nagy titokról beszélünk, a reklámanyagokban is benne van –, hogy Grace találkozik egy idegen lénnyel, aki szintén egyedül van, és szintén azért jött oda, hogy megmentse a saját naprendszerét a pusztulástól. Ők ketten fognak össze, hogy együttes erővel segítsenek egymáson, és persze a fajtársaikon.
Grace és Rocky – aki úgy fest, mint egy sziklákból összerakott rák, és a nevét a tudóstól kapja – barátsága egyértelműen a film szíve-lelke.
Rendkívül szórakoztató látni, ahogy két egymással kommunikálni képtelen faj mindent megtesz azért, hogy valahogy kommunikáljanak egymással, és az ezzel járó botladozás olykor egyértelműen a vígjáték műfaj irányába tolja a filmet.
Ryan Gosling és Sandra Hüller (Fotó: Jonathan Olley/MGM/Amazon Content Services LLC.)
Persze ettől még A Hail Mary-küldetés egyértelműen sci-fi marad, a film tudományos oldala és tudományból építkező ötletei végig kiemelkedő jelentőséggel bírnak, viszont ez a szokatlan barátság biztosítja azt az emberi többletet, amitől az egészet annyira jó nézni. Az űr ridegsége egyszer csak megtelik szívvel és reménnyel, és ebben az alkotók pont olyan jók, mint mondjuk Spielberg volt a fénykorában.
Ez a film reményteli és optimista, méghozzá anélkül, hogy közben giccsessé válna: pont egy ilyen mozira van szükségünk ezekben a rendkívül sötét időkben, amikor az emberség egyre inkább kezd kimenni a divatból.
Földi magányból űrmagány
A Hail Mary-küldetés rendezőpárosa az űrbéli kalandokat rendre megszakítja a földi flashbackekkel, melyben azt követhetjük végig, hogyan került egy kiábrándult tudós a bolygónkat megmentő küldetés élére. A legtöbb filmben ezek a visszaemlékezések könnyen időhúzásként hatnának, de itt egyáltalán nem ez a helyzet. Ahhoz, hogy megértsük Grace űrbéli viselkedését és motivációit, szükség van arra is, hogy lássuk, milyen ember volt a Földön, mielőtt szkafandert húzott. Ráadásul a földi jelenetek által nem egy, hanem két barátság születését is láthatjuk: a magányos farkas tudós és a küldetést vezető, látszólag rideg Eva Stratt (a németek kincse, Sandra Hüller az első hollywoodi szerepében is csodálatos) egymásra találása majdnem annyira hatásos, mint Grace és Rocky barátsága pár millió kilométerrel és évvel arrébb.
Fotó: Jonathan Olley/MGM/Amazon Content Services LLC.
A film ragyogóan tud egyensúlyozni az akció, a vígjáték és a dráma határán: nevettet, meghat és izgalomra is bőven ad okot.
Olykor elfelejtjük, hogy Hollywood egykor mennyire profi volt abban, hogy egyszerre emberi és nagyszabású filmeket adjon nekünk, de A Hail Mary-küldetés emlékeztet arra, hogy még mindig vannak ott olyan rendezők, akik ismerik a receptet.
Kár, hogy a film időnként a kelleténél jobban lelassít, és több befejezést is kapott. A két és félórás játékidő talán nem teljesen indokolt, de ha van film, aminek ezt mégis könnyen meg lehet bocsátani, akkor ez az. Éljen Rocky!
A Hail Mary-küldetés március 19-től látható a magyar mozik műsorán.
