Interjú Sandra Hüllerrel, az Egy zuhanás anatómiája főszereplőjével

Milyen volt Cannesban átélni, hogy az Egy zuhanás anatómiája nyerte el a legjobb filmnek járó Arany Pálmát?

Csodálatos, de ez a film már onnantól fogva csupa jót hozott az életembe, hogy elvállaltam. Nagyon jó munka volt fantasztikus partnerekkel, az pedig egy plusz hozzáadott érték, hogy az emberek is pont azt látták meg benne, amiért mi annyira szerettük.

Cannesban egy másik díjazott filmmel, az Érdekvédelmi területtel is jelen voltál. Milyen érzés volt két filmmel is érintettnek lenni a díjátadó gálán? Ráadásul mindkét filmet az Oscar-esélyesek között tartják számon.

Szerintem felér egy csodával egy színész életében, ha egy éven belül két ilyen filmben szerepelhet. Egyáltalán nem veszem magától értetődőnek a dolgot. Előfordulhat, hogy soha többé nem leszek hasonló helyzetben. Mindkét film nagyon kedves számomra, és igazi áldás, hogy dolgozhattam bennük. Amúgy a puszta véletlenen múlt, hogy egyszerre szerepeltek Cannesban. Az Érdekvédelmi területet jóval régebben forgattuk, csak a vágása elhúzódott, így érhetett végül össze a két film premierje Cannesban. Hihetetlen volt látni, hogyan dolgozik két csapat azon, hogy a filmek híre eljusson az emberekhez. Úgy tudták összehangolni a munkát, hogy nem éreztem azt, hogy mindjárt összeroppanok a sok kötelezettség súlya alatt.

Sandra Hüller a 76. Cannes-i Filmfesztiválon (FOTÓ: LOIC VENANCE / AFP)

Úgy tudom, nagyon kíváncsi vagy arra, hogy a nézők hogyan értelmezik az Egy zuhanás anatómiáját. Fél évvel a világpremier után hallasz még új teóriákat, vagy az emberek már csak ugyanazokat ismételgetik?

Mindig lesznek új perspektívák, vagy előjönnek a film kapcsán olyan már-már filozófiai kérdések, amikről érdemes beszélgetni. Máig élvezettel veszek részt emiatt a közönségtalálkozókon.

Mi volt a legizgalmasabb elmélet, amit meséltek neked?

A legizgalmasabb kérdést Bukarestben tették fel nekem.

Nagyon hálás voltam ezért a kérdésért, mert utána én is egy kicsit más szemmel láttam a filmünket. A fiú is ugyanolyan fontos szereplője a filmnek, mint Sandra, a néző sohasem tud többet a történetről, mint a kis Daniel.

Most fejezted be a film amerikai sajtókörútját. Ugyanaz fogta meg az amerikai közönséget a filmben, mint az európaiakat?

Az amerikaiakat teljesen lenyűgözte a francia igazságszolgáltatás, és azon belül is a bírósági tárgyalások kissé kaotikus működése. Rengeteg kérdést tettek fel róla. A családról, a nők társadalmi szerepéről és az ügyről szóló kérdések azonban ott is ugyanazok voltak.

Honnan ismeritek egymást Justine Triettel, az Egy zuhanás anatómiája író-rendezőjével?

A Berlinale Filmfesztiválon találkoztunk először: részben pont azért szeretem a filmfesztiválokat, mert tökéletes helyek ahhoz, hogy az ember bővítse a szakmai kapcsolatait. Egy rövidfilmjét kísérte el oda, ami nagyon tetszett, és azért is szerettem volna találkozni vele, hogy gratuláljak hozzá.

Pár éve aztán szerepeltél Justine előző filmjében, a Szex és pszichoanalízisben. Már ott megemlítette neked, hogy a következő filmjében neked szán egy szerepet?

Már akkor megjegyezte, hogy dolgozik valamin, amiben lenne egy nekem való szerep, de ennél többet akkor még nem árult el.

Jelenet az Egy zuhanás anatómiája c. filmből

Sandra karakterét az Egy zuhanás anatómiájában Justine kimondottan rád írta. Lehet egy olyan megtisztelő ajánlatra nemet mondani, ahol a forgatókönyvíró a kezdetektől benned gondolkodott a története főhőseként?

Nézd, ez elég egyszerű: ha valaki meg akar ajándékozni téged, azt sem kötelező elfogadni. Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne ahhoz, ha valaki a fantáziájában engem lát a története főszereplőjeként. Miért kéne felelősséget vállalnom egy másik ember fantáziájáért? Ezzel a filmmel azonban szerencsés voltam. Justine a korábbi munkánkból tudta, mire vagyok képes színészként, és nem rám, hanem a képességeimre írta Sandra szerepét. Ez a verzió sokkal jobban tetszik annál, mintha a személyiségem lett volna a kiindulópont.

Engem a film elsőre az Elemi ösztön egy jóval realisztikusabb, szexmentes verziójára emlékeztetett.

Érdekes, most hallom másodjára, hogy valaki a filmünket az Elemi ösztönhöz hasonlítja. Nehéz erre mit mondanom, mert nagyon régen láttam már azt a filmet. Annyit elárulhatok, hogy a forgatáson egyszer sem került szóba az Elemi ösztön, és amikor Justine-nek említettem, hogy valaki ehhez a filmhez hasonlította a miénket, eléggé meg volt lepve.

Ha jól tudom, nem szereted kitalálni a karaktereid hátterét, kizárólag arra szoktál támaszkodni színészként, ami a forgatókönyvben szerepel. Nem segítené az alakításodat, ha többet tudnál róluk?

Egyáltalán nem. Megértem, hogy mások miért tartják ezt segítségnek, de úgy érzem, nekem csak korlátozná a színészi szabadságomat. Számomra a színészet nagyrészt másokra adott reakció, és nem arra szeretnék reagálni, ami a saját fejemben él a karakteremről. Ha egy forgatókönyv igazán jó, akkor minden benne van, amire szükségem lehet színészként.

A rendezőket szoktad néha kérdezni a karakteredről?

A forgatókönyvvel kapcsolatban szoktam feltenni kérdéseket, ha valami nem világos elsőre. Ha nem értem, hogy miért írt le egy adott mondatot és mit jelent neki, akkor rákérdezek. Szeretem tisztán látni a forgatókönyvíró és a rendezői szándékait, viszont a karakteremről nem szokásom kérdezgetni. Az én munkám, hogy megteremtsem őt.

Úgy tudom, nem sokkal a forgatás előtt rákérdeztél Justine-nél, hogy a te karaktered-e a gyilkos. Mit válaszolt?

Hiába kértem, nem árulta el, hogy megöltem-e a férjem. Ezt aztán igyekeztem a játékom javára fordítani.

Szerintem sokkal izgalmasabb volt őt így játszani, mintha csak egy ártatlant vagy egy bűnöst kellett volna megformálnom.

Sandra Hüller az Egy zuhanás anatómiája c. filmben

A karakteredet a filmben Sandrának hívják, a férjedet játszó Samuel Theis karakterét pedig Samuelnek. Mit gondolsz, Justine miért rólatok nevezte el a karaktereit?

Őszintén: fogalmam sincs. Sosem kérdeztem rá. Egy ilyen egybeesés mindig nagyon tudatosnak tűnik, de sokszor csak a véletlennek köszönhető. Az is lehet, hogy akkor is Sandrának és Samuelnek hívták volna őket, ha nem mi bújunk a bőrükbe. Persze az is lehet, hogy igazad van, és Justine azért választotta ezeket a neveket, mert mi jártunk a fejében, miközben a szkripten dolgozott.

Csak egyetlen közös jelenetben vagy látható Samuel Theisszel, viszont az egy nagyon intenzív és intim veszekedős szcéna. Nagyon nehéz volt ezt az intimitást és intenzitást úgy felépítenetek, hogy közben alig volt időtök megismerni egymást?

Nagy volt rajtunk a nyomás, mert ez egy kulcsjelenet a filmben. Pont a cselekmény közepén kap helyet, és ha nem működik, akkor az egész filmet magával rántja. Ez egy olyan jelenet, ami nagyon sok mindenre ad magyarázatot, vagyis minden részletnek stimmelnie kellett. Tény, hogy feszültek voltunk, miközben forgattuk, de a forgatókönyv és a szöveg fantasztikus volt, megadott nekünk minden segítséget ahhoz, hogy működjön a dolog. Samuel fantasztikus partner, együtt építettük fel a jelenetet. Justine hosszú beállításokban gondolkodott, vagyis hagyta, hogy mi határozzuk meg a jelenet ritmusát, és ne a vágás. A jeleneten való munka olyan volt, mintha egy színdarab próbája lett volna.

Ezek szerint filmezéskor is hasznosnak találod a sok próbát?

Ennél a jelenetnél mindenképp az volt. Annyira sok információt kellett viszonylag rövid idő alatt közölnünk a nézőkkel, hogy ez csak akkor lehetett működőképes, ha alaposan kidolgozzuk, és jól begyakoroljuk. Rémálom lett volna, ha ezt az egészet próbafolyamat nélkül, a kamerák előtt kellett volna kitalálnunk. Nagyon sok időt emésztett volna fel. Szóval itt hasznos volt, viszont általában filmezéskor nem preferálom a próbákat, jobban szeretem, ha a kamera előtt születnek meg a dolgok. De igyekszem nyitott maradni és alkalmazkodni, mert minden film más munkastílust kíván meg.

A film főcímében, majd később a filmben is láthatunk néhány fiatalkori fotót rólad a karaktered fiatalkori fotóiként. Furcsa volt a saját fotóidat az életedből viszontlátni úgy, mintha a karaktered régi fotói lennének?

Justine kérte, hogy szedjek össze régi képeket magamról, de akkor még azt mondta, hogy csak bekeretezve, a ház dekorációiként szeretné használni őket. Fogalmam sem volt, hogy később ennyire kiemelt szerepük lesz a filmben. Szerintem azért fontosak a fotók a filmben, mert bemutatják, hogy ezt a családot nem csak ez a tragédia határozza meg. Hármójuknak múltjuk, hosszú évekre visszanyúló emlékeik vannak. A képek segítenek abban, hogy a nézők valódi emberekként, valódi családként tekintsenek rájuk.

Sandra Hüller a 76. Cannes-i Filmfesztiválon (FOTÓ: Patricia DE MELO MOREIRA / AFP)

A film elején felvetődik a kérdés: egy író kizárólag a saját személyes tapasztalataiból merítve írhat? Ha ugyanezt a kérdést a színészekre vonatkoztatjuk, szerinted mi lesz rá a válasz?

Én abban hiszek, hogy amennyiben van személyes tapasztalatunk, akkor használjuk azt, minden másra pedig ott van a fantáziánk. A személyes tapasztalat sok mindent jelenthet. Lehet, hogy csak hallottunk korábban egy sztorit, ami aztán a karakterről az eszünkbe jut, lehet, hogy laktunk már hasonló környéken, mint ahol a karakter él… Nem kell hasonló élethelyzetet átélnünk, mint a karakterünknek, ennél sokkal tágabban értelmezendő a személyes tapasztalás. Akár az is jó kapcsolódási pont lehet, ha a karakter rendkívül ellenszenves számunkra. Ilyenkor pont az érdekes benne, hogy általa kitágíthatom a világlátásomat, és rákényszerít arra, hogy ne olyan könnyen ítéljem meg az embereket.

Részemről elég annyi, ha izgalmasnak találom a karaktert annyira, hogy heteket vagy hónapokat töltsek el vele az életemből.

A karaktered, Sandra egy Franciaországban élő német nő, aki a legtöbb emberrel angolul kommunikál, és a filmben nem beszél németül. Nem volt szó arról, hogy legyen legalább néhány mondatod német nyelven?

Nemcsak szó volt róla, hanem forgattunk is egy-két jelenetet, ahol németül beszéltem. Csakhogy a film első vágott verziója még három és félórás volt, Justine-nek sok jelenetet kellett kivágnia, főképp a film elejéből. Eredetileg a karaktereket hosszabban vezette fel, és volt egy jelenetem egy német fotóssal, aki egy német magazinnak fotózta őt, és vele németül beszélt. A filmből egyébként kiderül, hogy Sandra nem szereti Németországot, és ha ebből indulunk ki, akkor teljesen érthető, hogy nem sokat beszél németül.

Olykor viszont rá van kényszerítve – például a bíróságon –, hogy franciául beszéljen, miközben érezhető, hogy úgy nem tudja olyan jól kifejezni magát.

A nyelveknek valóban fontos szerep jut a történetben, hiszen ha egy másik nyelven kezdünk el beszélni, részben új ember leszünk általuk. Sandra kérhetne ugyan tolmácsot a bíróságon, de azzal a saját esélyeit rontaná. Az emberek egyszerűen könnyebben hisznek valakinek, aki az ő nyelvükön szólal meg. Ennek okairól önmagában is rengeteget lehetne beszélni, hiszen sokat elárul az emberi természetről és társadalomról.

Sandra Hüller az Egy zuhanás anatómiája c. filmben

Számomra egyértelműnek tűnt, hogy ebben a házasságban Sandra a dominánsabb fél. Mit gondolsz, a tárgyalóteremben emiatt nem élvezi eleinte az emberek szimpátiáját?

Soha nem jellemezném úgy Sandrát, hogy ő volt a domináns fél a házasságban. Egy házasságban a szerepek sokszor rugalmasak, és a helyzettől függ, ki tűnik épp dominánsabbnak. Néha csak azért választunk magunknak egy szerepet, mert az a szerep éppen szabad. Valakinek meg kell hoznia a döntéseket egy kapcsolatban, és ha az egyik nem lép, majd megteszi a másik. Számomra Sandra nem domináns figura, inkább csak egy olyan ember, aki praktikusan látja a dolgokat, és képes megteremteni magának az időt és a teret ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhasson.

Sokszor egy kapcsolatban valaki úgy lesz manipulációk sora segítségével domináns, hogy valójában nem mutatja magát annak. De az is lehet domináns, aki valójában nem csinál mást, csak mindig visszahúzza a másikat. Nagyon nehéz körbeírni, mit is jelent pontosan a dominancia egy házasságban.

A film nem az igazság kutatásának helyszíneként mutatja be a bíróságot, a tárgyalás inkább egy szimpátiaszavazásra emlékeztet. Sandra tudja ezt, mégis végig kemény marad, nem mutatja az érzelmeit. Láthatjuk őt többször is sírni a filmben, de sosem a bíróságon. Mit gondolsz, miért?

Elsősorban a kisfia miatt, aki végig jelen van a bíróságon. Nem akar a jelenlétében összeomlani. A szülők általában igyekeznek erőt mutatni a gyermekük előtt, nem akarják, hogy a gyerek összetörve lássa őket.

Az Egy zuhanás anatómiája már látható a magyar mozik műsorán.