Richard Hogan szerint a gond nem pusztán maga a mérleg, hanem az a hangulat is, ami gyakran köré épülhet. Ha a gyerek azt hallja, hogy valaki azon bosszankodik, hogy felment vagy lement pár kiló, abból könnyen azt tanulhatja meg, hogy az étel nem örömforrás vagy természetes része az életnek, hanem olyasmi, amitől félünk vagy amit kontrollálni kell. Ő ezért azt javasolja a szülőknek, hogy ne a súly köré szervezzék az otthoni beszélgetéseket, hanem inkább próbáljanak nyugodtabb, kevésbé ítélkező viszonyt kialakítani az evéssel kapcsolatban.
Miért tartja problémásnak a személymérleget egy családterapeuta?
Richard Hogan szerint a személymérleg azért lehet különösen kényes tárgy, mert sok családban nem semleges eszközként működik, hanem érzelmileg túlfűtött jelentést kap. Nem egyszerűen azt mutatja, mennyi a testsúly, hanem gyakran elégedetlenséget, bűntudatot vagy szégyent indít be. Ő úgy fogalmazott, hogy ha a szülők rendszeresen méregetik magukat és erről beszélnek is a gyerek előtt, abból könnyen negatív történet épülhet fel a gyerek fejében az ételről és a testről.
Ez különösen érzékeny lehet olyan családokban, ahol a nagyszülők vagy más rokonok is gyakran tesznek megjegyzéseket a testsúlyra. Hogan szerint a régebbi generációknál sokszor természetes volt, hogy bármi, ami eszükbe jutott, azt azonnal ki is mondták (Úristen, de sovány vagy! Te jó ég, már megint felszedtél pár kilót?!), ma viszont sok szülő tudatosan próbálja védeni a gyerekét az ilyen mondatoktól.
A szülői bűntudat is könnyen rossz irányba vihet
A szakértő nem csak a mérlegről beszélt, hanem arról is, hogy a mai szülőkön szerinte óriási a nyomás. Sokaknál ebből állandó bűntudat alakul ki, és emiatt könnyebben engednek a gyereknek különböző területeken. Richard Hogan szerint ez rövid távon könnyebbnek tűnhet, hosszabb távon viszont felboríthatja az egyensúlyt a családban. Ő kifejezetten azt tanácsolja, hogy a szülők ne bűntudatból neveljenek, mert abból később komoly gond lehet, főleg kamaszkorban.
Az Irish Sunnak arról is beszélt, hogy ha a gyerek azt szokja meg, hogy mindig mindent megkap, és a szülő rendre beadja a derekát, abból később „fordított hierarchia” alakulhat ki, vagyis a családi dinamika teljesen kibillenhet.
A gyereked legjobb barátja sem kell, hogy te legyél
Richard Hogan egy másik sokat vitatott állítása, hogy a szülőnek nem a gyerek legjobb barátjává kell válnia. Szerinte ez kifejezetten romboló törekvés lehet, mert a gyereknek nem erre van szüksége, hanem biztonságra, határokra és olyan felnőttre, aki képes nemet mondani. Hogan úgy fogalmazott, hogy egy legjobb barát soha nem mondja azt, hogy ideje fogat mosni, lefeküdni vagy nem kapsz még egy csokit, a szülő viszont igen… és pont ez a dolga.
Richard Hogan a technológiahasználatot is a mai szülőség egyik legnehezebb pontjának tartja. Saját otthoni szabályként azt mondta, náluk délután 4 és 7 között nincs képernyő, és este is korlátozott a használat. Fontosnak tartja, hogy legyenek olyan napszakok, amikor a család együtt van kütyük nélkül, például vacsora közben. A szigor mögött nála nem technológiaellenesség áll, hanem az a meggyőződés, hogy szabályok nélkül a gyerekek könnyen elveszítik a struktúrát, ez pedig később egyre több problémát okozhat.
Valójában nem a mérleg a lényeg, hanem az, mit tanul meg a gyerek
A személymérleg elleni figyelmeztetés azért talált be ennyire sokaknál, mert nem pusztán egy tárgyról szól. Inkább arról, milyen üzenetek veszik körül a gyereket nap mint nap. Miből tanulja meg, hogyan kell viszonyulni az ételhez, a testhez, a szabályokhoz, a határokhoz és önmagához.
A családterapeuta nem állítja, hogy egyetlen tárgy önmagában véve bármit is eldönt, azt viszont igen, hogy a családi légkör apró részletei sokkal mélyebben hatnak a gyerekre, mint azt a felnőttek sokszor gondolnák.
Fotó: illusztráció, Getty Images
A videó AI alapú programmal készült.
