Több mint 100 év után ért célba a palackposta (Fotó: imdb.com)
Az épület falába rejtett, különleges leletet a skóciai Corsewall világítótorony felújítása során találták meg, a Kirkcolm nevű falucska közelében.
Az 1817-ben épült impzáns világítótorony renoválása közben a szakemberek megbontották az építmény egyik falát, hogy új Fresnel-lencsét szereljenek be. Ekkor került elő egy parafadugóval lezárt üvegpalack, amely több mint egy évszázadot töltött ott.
A mérnökök legnagyobb meglepetésére a palack belsejében egy 1892 szeptemberében kelt levél lapult, tökéletes állapotban. Mint kiderült, az üzenetet kollégáik, azaz az akkori mérnökök és világítótorony-őrök írták, egy jelentős korszerűsítési munkát követen.
Ez állt a levélben
A dokumentumban részletesen felsorolták a résztvevők nevét, valamint leírták az elvégzett munkálatokat, köztük a lencse telepítését és a torony 1892. szeptember 15-i újraindítását.
Ami elsőre akár kincses térképnek is tűnhetett volna, valójában a korabeli szakemberek elhivatottságának és együttműködésének lenyomata volt. Az akkori szakemberek minden bizonnyal tudatosan hagytak hátra az üzenetet az utókornak, ami célba is ért.
A megtalálók számára sok más mellett az is megdöbbentő volt, hogy a múlt és a jelen szinte tökéletesen „összeért”: a mai mérnökök ugyanazon technológia fejlesztésén dolgoztak, mint elődeik több mint egy évszázaddal korábban. Barry Miller, a világítótorony egyik mostani őre szerint a palackposta hidat képez a generációk között: összeköti azokat, akik megépítették és fejlesztették a tornyot azokkal, akik ma gondoskodnak róla.
„Corsewall jelzőállomás, 1892. szeptember 4.
Ezt a világítótornyot James Wells mérnök, John Westwood gépész, James Brodie mérnök és David Scott munkás építette a James Milne & Son mérnöki vállalattól, az edinburgh-i Milton House Works műhelyeiben, májustól szeptemberig tartó munkával.
A világítótornyot 1892. szeptember 15-én, csütörtök este helyezték ismét üzembe.
Az állomás őrei ekkor: John Wilson főőr, John B. Henderson első asszisztens és John Lockhart második asszisztens.
A lencsét és a szerkezetet a James Dove & Co. mérnöki cég szállította (Greenside, Edinburgh), és William Burness, John Harrower és James Dods szerelték fel.”
Egy családi történet újraéledése
Az önmagában is izgalmas történet még különlegesebbé vált, amikor kiderült, hogy az egyik mai résztvevő családi szálon is kötődik a múlthoz. Euan Murray, a brit haditengerészet mérnöke ugyanis az egyik korábbi toronyőr leszármazottja.
Számára a felfedezés tehát személyes jelentőséggel is bír: bizonyítja, hogy ősei munkája és szakértelme még ma is értéket képvisel.
A mostani mérnökcsapatot annyira megihlette ez a cseppet sem mindennapi felfedezés, hogy elhatározták: ők is hagynak egy üzenetet az utókornak. Egy új levelet fogalmaztak, és ugyanabban az üregben rejtették el, amelyből a matuzsálemi kort megélt palack előkerült. Ki tudja, talán az övék is csak egy újabb évszázad múlva lát majd napvilágot!
A corsewalli világítótorony ezzel a felfedezéssel több lett, mint egyszerű navigációs eszköz: egy olyan hellyé vált, ahol a múlt és a jelen találkozik. A falai között megbúvó palack és üzenet emlékeztet arra, milyen erős a vágy az emberekben, hogy nyomot hagyjanak maguk után.
