A neuroteológia nem azt próbálja bizonyítani, hogy létezik-e Isten, hanem azt vizsgálja, milyen idegrendszeri folyamatok indulnak be ima közben. Diego Golombek biológus The Neurons of God című könyvében egy izgalmas felvetést tesz: szerinte számos misztikus élmény és látomás mögött idegrendszeri jelenségek állhatnak, például a halántéklebeny epilepsziája. Ezek az úgynevezett elektromos viharok az agyban olyan területeket aktiválnak, amelyek erős érzelmekért és megváltozott érzékelésért felelősek.
De vajon létezik-e egyfajta „Isten-gomb” az agyban?
A válasz röviden: nem.
Andrew B. Newberg, a neuroteológia egyik úttörője és a Principles of Neurotheology szerzője évtizedek óta kutatja, hogyan hat a vallásgyakorlás és a meditáció az agy működésére. A 2025-ös vizsgálatok szerint azok, akik rendszeresen imádkoznak, kevésbé hajlamosak a depresszióra és a szorongásra, és általában nagyobb lelki jóllétről számolnak be. Ennek hátterében többek között a figyelemért és döntéshozatalért felelős prefrontális kéreg tartós aktivitása, valamint az inzulában bekövetkező változások állhatnak. A kutatók szerint mindez nem cáfolja a hitet, inkább azt mutatja meg, hogy az agyunk eleve rá van hangolva a spiritualitás megélésére.
Az ima hatása az agyra: így aktiválódnak a prefrontális kéreg és az érzelmi központok Fotó: illusztráció/Unsplash
Elektromos vihar az agyban ima közben
Még nyugalmi állapotban sem kapcsol ki az agy: ilyenkor az úgynevezett alapértelmezett hálózat (default mode network) működik, amely többek között a középső prefrontális kéregből, a hátsó fali lebenyből és a hippokampuszból áll. Ez a rendszer akkor aktív, amikor emlékezünk, képzelődünk vagy tervezünk – lényegében a gondolataink háttérműködését adja.
Az imádkozás azonban átrendezi ezt az állapotot: irányt, jelentést és célt ad a gondolatoknak, miközben egyszerre aktiválja a koncentrációt, az érzelmeket és az önmeghaladást. A rendszeres ima – hasonlóan a világi meditációhoz – az agy szerkezetét is képes formálni a neuroplaszticitás révén. Kutatások szerint például megvastagodhatnak a homloklebeny bizonyos területei, ami jobb figyelmi és érzelmi kontrollal jár. Emellett az amigdala és a prefrontális kéreg közötti kapcsolatok is átalakulhatnak, ami segíthet a szorongás hatékonyabb kezelésében.
Biokémiai szinten az ima növeli a jó közérzethez kapcsolódó szerotonin és dopamin szintjét, szabályozza a kötődésért felelős oxitocint, miközben csökkenti a stresszhormonként ismert kortizolt.
Andrew B. Newberg a BBC-nek úgy fogalmazott: amikor valaki ismétlődő imát mond, az agy frontális lebenye aktiválódik. Ha azonban az élmény annyira elmélyül, hogy az illető úgy érzi, átadja magát az imának, ennek a területnek az aktivitása csökken. Ilyenkor sokan azt élik meg, hogy nem ők hozzák létre az élményt, hanem az kívülről történik velük.
A kutatások szerint az imádkozók általában kevésbé stresszesek, jobban viselik a nehézségeket, empatikusabbak, és erősebb életértelmet élnek meg. Bár az agy szerkezete alapvetően nem különbözik a hívők és nem hívők között, az aktivitási mintázatok és az élmények értelmezése már igen.
A nem vallásos emberek ugyanezeket az agyi mechanizmusokat más források felé irányítják: például gondolkodás, alkotás vagy világi szemlélődés révén találnak jelentést. Van, akinek az ima ad kapaszkodót és erőt, mások más utakon jutnak el a belső nyugalomhoz. A lényeg az, hogy az emberi agy képes jelentést, célt és megnyugvást teremteni – akár vallásos, akár világi keretek között.
A biztonságos kötődés szerepe
Nem minden ima hat egyformán az agyra. Azoknál, akik az imát a szeretet és védelem forrásaként élik meg – vagyis biztonságos kötődésként –, magasabb jóllét figyelhető meg. A nyugtató hatás azonban leginkább akkor érvényesül, ha az ima inkább meditatív vagy párbeszédszerű, és nem pusztán mechanikus ismétlés.
A Harvard Egyetem kutatója, Herbert Benson arra is rámutatott, hogy a mély koncentráció aktiválja a limbikus rendszert, amely olyan automatikus működéseket szabályoz, mint a pulzus vagy a vérnyomás. Ez részben annak köszönhető, hogy ilyenkor lecseng a „üss vagy fuss” stresszreakció. Amikor tudatosan leülünk imádkozni vagy meditálni, a döntéshozatalért felelős prefrontális kéreg is aktívabbá válik.
Forrás: Okdiario.com
