1776-ban, az amerikai függetlenségi háború második évében egy addig Jemima Wilkinson néven ismert fiatal nő – vagy pontosabban személy – belázasodott, majd kómába esett.
Később, mikor felébredt, bejelentette, hogy Jemima halott.
Helyette – legalábbis így mondta – egy olyan szellem költözött a testébe, akit a mennyből küldtek, hogy felkészítse az embereket a közelgő végítélet kihívásaira. Azt állította, hogy nincs neme, ő nem férfi, sem nő, mivel a nem koncepciója csak a földi emberekre vonatkozik. Ettől kezdve új néven mutatkozott be: ő volt Public Universal Friend, amit fordíthatunk mondjuk a Nyilvános Egyetemes Barátnak vagy kicsit egyszerűbben Mindenki Barátjának vagy mondjuk Univerzális Barátnak (nekünk ez utóbbi tetszik a legjobban).
Kvékerek a 18. században (Forrás: Hulton Archive/Getty Images)
A Nagy Ébredés
Az Újvilágban ekkoriban zajlott egy nagy vallási újjászületés. A kereszténység ősi, eredeti, tiszta és romlatlan állapotához való visszatérést meghirdető, de egymástól amúgy eléggé különböző ún. resztoránus poszt-eretnekmozgalmak (hétköznapi nevükön: szekták) a 18., illetve 19. században élték virágkorukat Észak-Amerikában; a több hullámban zajló protestáns megújulási folyamatot, amely szinte az egész országot letarolta, és nagyban hozzájárult a modern Egyesült Államok megszületéséhez, Első, valamint Második Nagy Ébredésnek szokás nevezni (volt egyébként egy Harmadik és egy valamivel kisebb Negyedik Nagy Ébredés is a 19. század közepétől a huszadik század második feléig, amelyeknek egyebek mellett a Jehova tanúit és bizarrabbnál bizarrabb, ám az USA-ban máig rendületlenül népszerű karizmatikus-pünkösdista egyházakat köszönheti az emberiség).
Ebben az időben a szigorú erkölcsi szabályok szerint, papság és szertartások nélkül élő kvékereké (avagy a Barátok Vallásos Társasága) volt a legmeghatározóbb vallási mozgalom Észak-Amerikában. Jemima Wilkinson is kvéker családban született, és ebben a közösségben nevelkedett, ám már valamivel korábban megszakította velük a kapcsolatot: az 1770-es évek közepén ugyanis elkezdett részt venni a Nagy Ébredés részeként alakult és az egyéni felvilágosodást hangsúlyozó Új Fény Baptistákkal közös cumberlandi gyűléseken, és többé nem látogatta a kvéker-találkozókat, emiatt 1776 februárjában fegyelmi eljárást indult ellene, augusztusban pedig hivatalosan is kitagadták.
Jemima Wilkinson, avagy az Univerzális Barát (Forrás: yatespast.org)
Amikor valaki megkérdezte, hogy férfi vagy nő-e, Univerzális Barát rendszerint azt válaszolta: „Vagyok, aki vagyok”. Egy férfinak, aki az öltözködését kritizálta, pedig így felelt:
„nincs semmi illetlen vagy helytelen az öltözködésemben vagy a megjelenésemben; nem tartozom felelősséggel semmilyen halandónak”.
A mennyországban mindenkinek jut hely
Az tény, hogy Univerzális Barát meglehetősen vagy androgün vagy éppen férfiasnak tartott módon öltözködött – egy olyan korszakban, amikor az ilyesmi egyáltalán nem volt megszokott. Hosszú, bő papi ruhát viselt, többnyire feketét, és nyakkendőt, női főkötő helyett pedig széles karimájú kalapot hordott, akár a kvéker férfiak.
A kvékerekkel való szakítás után követőket gyűjtött, és megalapította a Society of Universal Friends (Egyetemes Barátok Társasága) nevű csoportot vagy szektát, amelynek tagjai között sok volt rabszolga, hajadon nő és egyéb társadalmilag marginalizált figura, akit vonzott a Barátok ígérete, miszerint a mennyben mindenkinek egyformán jut hely. Híveit vigasztalóknak nevezte.
Az Egyetemes Barátok Társasága elutasította a rabszolgaságot, hirdette szexuális önmegtartóztatást, valamint a szabad akarat mindenek fölöttiségét és az egyetemes üdvösséget, vagyis azt az elképzelést, hogy minden ember a mennybe jut. A csoport emellett a nagylelkűséget, a vendégszeretetet és a nemek közötti egyenlőséget is a zászlajára tűzte.
A szekta számos üzenet nagymértékben a kvéker hit tanaira támaszkodott, de a keresztény miszticizmus hagyományaiból is merített.
Univerzális Barát nem volt se nő, se férfi (Forrás: Public Domain)
Ahogy a vándorprédikátorként működő Univerzális Barát egyre több követőt szerzett, úgy lett egyre több kritikusa is, akik egyrészt meghatározhatatlan nemi identitását vették célba, valamint azt is kifogásolták, hogy számos nő töltött be vezető pozíciót az Egyetemes Barátok Társaságában. Sokan a formális teológiai képzés, illetve lelkészi tapasztalat hiányát is felrótták neki. Mások azzal vádolták, hogy Krisztus második eljöveteleként tetszeleg a követői előtt.
Az Univerzális Barát öröksége
Az 1780-as évek végén, részben azért, hogy elrejtőzzenek a kíváncsi tekintetek elől, az Egyetemes Barátok Társaságának 25 tagja összefogott, hogy földet vásároljon New York állam északi részének vadonjában, a Genesee folyó közelében. Körülbelül 300 ember élt ott, amikor Univerzális Barát és követői 1790-ben letelepedtek a birtokon. Később a csoport egy Jerusalem nevű városba költözött.
Ez az időszak sem volt mentes a problémáktól. A csoportot belső feszültségek gyötörték, és egy ponton a renitens követők megpróbálták Univerzális Barátot istenkáromlásért törvény elé citálni. A próféta azonban lóháton sikeresen elmenekült a letartóztatás elől. Később, amikor végül megjelent a bíróság előtt, a bíró az ő javára döntött: ezt azzal indokolta, hogy az „istenkáromlás” ebben az összefüggésben nem büntetendő a törvény szerint, és megkérte Univerzális Barátot, hogy tartson prédikációt az egész tárgyalóterem hallatára.
A Barát és néhány követője Jerusalemben maradt, egészen vezetőjük 1819-ben bekövetkezett haláláig. A vagyoni viták miatt megosztott csoport, amelynek már nem volt közös vezetője, hamarosan feloszlott.
Ám Univerzális Barát különös öröksége ma is egyedülálló. Egyesek manipulatív csalónak, mások a nőjogok úttörőjének tartják, de akadnak olyanok is, akik transznemű vagy nem bináris közösség egyik korai képviselőjét látják benne.
