Szabad a transzneműeken viccelődni?

A fenti sorok Dave Chappelle legújabb, a Netflixen szilveszterkor debütált különkiadásában, Az álmodozóban hangzanak el, és van ott még bőven transzokon élcelődő humor, ahonnan ez jött. Amerika egyik legnépszerűbb stand up komikusa már a korábbi specialjeiben is magára haragította az LMBTQ+ közösséget, és úgy fest, esze ágában sincs leszállni a témáról. A botrány inkább csak a malmára hajtja a vizet: a műsorai kiemelkedő nézettséget hoznak a streamingen, az előadásai teltházasak.

Hasonló sikert tudhat magáénak a brit Ricky Gervais is, aki a karácsonyi különkiadásában, az Armageddonban ugyan a transzok helyett inkább a halálos beteg gyerekeken és az afrikai éhezőkön élcelődött, de az egy évvel korábbi, SuperNature című stand up-jában még ilyen sorokkal szórakoztatta a közönséget:

Ricky Gervais (Fotó: Netflix)

A viccek hatására a két komikusra valóságos népharag zúdult az online térben, sokan érezték úgy, hogy elvetették a sulykot. Hol húzódik a határ viccelődés és bántás között? Ezek valóban transzfób poénok? Van különbség Chappelle és Gervais transz-poénjai között? Miért nem akarnak leszakadni a témáról? Erről és még sok minden másról kérdeztem Baski Sándort, a Dumán innen, dumán túl Facebook-oldal és blog alapítóját, a stand up műfaj lelkes szakértőjét.

A mostanság Dave Chappelle és Ricky Gervais nevéhez köthető, transzfóbnak nevezett poénok megjelenése a stand upban nagyjából mikorra datálható?

A stand up mindig az aktuális közhangulatra és közbeszédre reagál. Tehát amíg a transzneműek témája nem volt ennyire szem előtt, addig nem is foglalkoztak vele annyit. Dave Chappelle szerint ő már másfél évtizede elmondott egy transz-poént egy kis stand up klubban, amit aztán megbánt. Az előadást látta egy újságíró, megírta egy nagyobb amerikai lapban, a cikkben Chappelle-t konkrétan – szerinte igazságtalanul – letranszfóbozva. Szerinte ekkor lett kedvelt céltáblája az LMBTQ közösségnek. Nála tehát már régről ered ez a téma.

Ő pedig a támadásokra úgy reagált, hogy újra meg újra elővette a témát.

Egy idő után ez egy öngerjesztő folyamat. Ha egy komikusnak azt mondják, hogy ezzel vagy azzal a témával ne foglalkozzon, vagy ezzel nem szabad viccelnie, nagy eséllyel pont ezt a téma kezdi foglalkoztatni őt. A humoristák egy része tényleg olyan, mint egy kisgyerek vagy az udvari bolond: szándékosan azt mondja ki, amit nem szabad. Ha erre az a reakció, hogy ez csúnya volt és puszta provokáció, akkor ő ezt dicséretnek veszi.  

Ricky Gervais némi iróniával indítja az új specialjét, az Armageddont. Elmondja: óriási botrányt keltett az előző estje, a SuperNature, ami az év legnézettebb Netflixes stand upjává vált. Szóval megtanulta a leckét. Ezek után szinte már természetes, hogy viszi tovább a sikert aratott témákat. A határok feszegetése, sőt időnként akár a ledöntése is feladata lehet egy komikusnak. De ettől még nem Gervais vagy Chappelle képviseli a teljes stand up közösséget, ők csak egy frakcióját alkotják a nagy egésznek. Vannak bőven olyanok is, akik kiállnak a transz közösség mellett. Csak ők nem keltenek botrányt, így nem kapnak akkora visszhangot.

Nem sokkal Gervais stand upja előtt jött ki a Netflixen Trevor Noah új specialje is, aki pont arról mesélt, hogy a transzneműek wc-használatának témája mennyire felfújt és valójában szinte senkit nem érintő téma.

Ez úgy működik, hogy kialakul a közbeszéd a transzneműekről, előjönnek azok a komikusok, akik ezen élcelődnek, erre pedig válaszreakcióként megjönnek azok a humoristák is, akik azt a közönséget próbálják kiszolgálni, akik nem ilyen provokatív humorra vágynak.

Dave Chappelle: The Closer (Fotó: Netflix)

Egy tavalyi Vanity Fair cikk úgy különböztette meg Gervais és Chappelle humorát, hogy míg az előbbinél a transzfób poénok csak a provokáció és tabudöntögetés eszközei, addig az utóbbinál érzékelhető mögöttük a személyes sértődöttség. Mit gondolsz erről?

Chappelle poénjai mögött lehet egyfajta sértettség, de arra azért ő is próbál ügyelni, hogy amit mond, az vicces legyen, próbálja kerülni az öncélúságot. Nehéz meghúzni a vonalat, hol húzódik a határ a provokatív poénok és a szimpla bántás között, mert egy nem bántó szándékú poénon is megbántódhat valaki. Chappelle-el kapcsolatban érdekes, hogy az előző specialjében, a Closerben elmondta, hogy többet nem mond majd transz-poénokat, és csak akkor tér vissza a témához, ha már együtt tudunk nevetni ezeken a vicceken.

Ehhez képest az új különkiadásában, Az álmodozóban is van néhány ilyen kiszólása. Emiatt tényleg úgy érzem, hogy ő egy kisgyerek, aki épp a fenegyereket játssza a színpadon. Ez valószínűleg addig tart, amíg ezeknek a vicceknek lesz közönsége. Ha már nem nevetnek rajta az emberek, abba fogja hagyni. A poénjai nagy visszhangot kapnak, és ez élteti őt, erre van szüksége. Ricky Gervais például a mostani specialjében ilyen téren eléggé visszafogta magát.

Helyette halálos beteg gyerekeken és afrikai éhezőkön élcelődött.

Igen, azért az Armageddonban is voltak kemény menetek.

Dave Chappelle egyik önigazolási módszere, hogy bánt egy kisebbséget – most például a transzok mellett a mozgáskorlátozottakat – , aztán mindig kitér rá, hogy akadnak abból a közösségből barátai. Nem olcsó kifogás ez? Mint amikor egy homofób arra hivatkozik, hogy ismer olyan meleget, akivel jóban van.

Chappelle nagyon okos fickó, nagyon szépen egyensúlyozik. A Closerben például mesélt egy rajongójából lett transznemű barátjáról, Daphne Dormanről, akinek még a komikusi karrierjét is segítette. Dorman 2019-ben öngyilkosságot követett el, és Chappelle szerint fájt neki, hogy a Chappelle melletti kiállása miatt számos támadást kapott az LMBTQ+ közösségtől. Emellett az LMBTQ+ jogokért folytatott harcot rendszeresen szembehelyezi a feketék polgárjogi harcával is, mert szerinte hozzájuk képest ők nagyon gyorsan törtek előre. A specialjai végén pedig mindig láthatunk egy csomó fotót, ahol Chappelle ismert rapperekkel, zenészekkel, színészekkel és komikusokkal parádézik. Ezzel is jelzi, hogy ő már van akkora személyiség az amerikai kulturális térben, hogy bármennyire szeretnék, őt nem tudják eltörölni.

Too big to fail?

Pontosan. Még Jon Stewarttal közös fotót is mutatott, pedig Stewart az egyik legismertebb New York-i balliberális komikus, aki a műsorában csinált már nagyon komoly kiállást a transznemű közösség mellett.

Azért nem unalmas egy kicsit, illetve nem lustaság Chappelle és Gervais részéről, hogy egy ideje mindig ugyanazokon a témákon rágódnak?

Ezt Magyarországról, a homofób törvényhozás országából nehéz megítélni. Amerikában a témában nagyon sok muníció van. Ők leginkább arra akarják felhívni a figyelmet, hogy viccelni bármivel szabad, és ha az élet ezeket a témákat szinte ziccerként kínálja nekik, nagyon nehéz lehet megállni, hogy ne csapjanak le rájuk. Most talán minden Chappelleről és Gervaisról szól, de a Netflixen messze nem csak ők kapnak teret. Számos LMBTQ+ komikus kap a streamertől lehetőséget, sőt jelent meg egy Állj ki magadért: A queer stand-up története című különkiadásuk is.

A Netflix teret ad olyan meleg, illetve nonbináris komikusoknak is, mint az ausztrál Hannah Gadsby és Mae Martin, akik a specialjaikban többek közt a Chappelle- és a Gervais-féle vonulatot képviselő “edgy” komikusoknak is beszólnak. A Netflix CEO-ja, Ted Sarandos határozottan állt ki a humor sokszínűségéért. Amikor a korábbi Dave Chappelle stand-up hatására számos Netflix alkalmazott tiltakozni kezdett és felmondással fenyegetőzött, a legtöbb cégvezér azonnal visszavonulót fújt volna, ő mégis más utat választott. Azt mondta, hogy a Netflix otthont ad a humor mindenféle irányzatának, és akinek ez nem tetszik, annak nem kötelező náluk dolgoznia. Azóta nincsenek ilyen tiltakozások a cégnél.