Mexikóváros
Mexikó fővárosa, Mexikóváros a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisza: 22 millió embernek ad otthont és nagyjából 7800 négyzetkilométeren terül el. Idén aztán a NASA vizsgálatai felfedték,
hogy Mexikóváros egyúttal a világ egyik leggyorsabban süllyedő nagyvárosa is – egyes területein évente közel 25 centiméternyit merül a föld alá.
Miután több mint egy évszázadon át aktívan süllyedt, a város számos régebbi épülete látványosan az egyik oldalra dől, néhány kiemelt nevezetesség pedig folyamatos karbantartást is igényel: például a Függetlenség Angyala emlékműve 14 további lépcsőfokot kapott az évek során. A kritikus infrastruktúra – beleértve a házakat, utcákat és a csatornarendszert – folyamatosan károsodik.
Sok más, hasonló helyzetben lévő városhoz hasonlóan Mexikóváros is elsősorban a talajvíz nagymértékű kivonásával járó intenzív városi fejlesztések miatt süllyed, amelynek következtében a talaj egyre instabilabbá válik.
Kiruna
Kiruna városa meglehetősen egyedülálló. Svédországban fekszik, az Északi-sarkkör közelében, a lakosok – nagyjából 17 ezer fő – az év nagy részében hidegben és sötétségben élnek. Otthonuk pedig közben szuperszónikus sebességgel süllyed a föld alá.
Ironikus módon Kiruna létezésének és pusztulásának oka egy és ugyanaz – egy vasércbánya – sőt: a világ egyik legnagyobb vasércbányája. Kirunát 125 évvel ezelőtt eleve bányászvárosként alapították, és a mai napig ez a terület messze legfontosabb gazdasági ágazata. Csakhogy minden alkalommal, amikor ércet bányásznak, a talaj lefelé mozdul, és közelebb kerül a teljes összeomláshoz. Ezzel a tempóval a bánya 2050-re teljesen elnyeli Kirunát.
A bánya tulajdonosai, a Luossavaara-Kiirunavaara AB nevű vállalat ezért azt tervezi, hogy finanszírozza az egész város – minden egyes ház, üzlet, nevezetesség és lakos – 3,2 kilométerrel keletebbre költöztetését. A hatóságoknak sötétben és fagyos időben kell majd dolgozniuk, de van azért ebben valami pozitívum is. A jelenlegi Kiruna ugyanis nem a várostervezés csúcsa – az alaprajza meglehetősen véletlenszerű és összevissza – ám az új városban a tervek szerint kiküszöbölik ezt a problémát. Ha minden jól megy, a projekt 2040-re befejeződik.
Új-Delhi
India-szerte öt város van komoly bajban: Mumbai, Új-Delhi, Bengaluru, Kalkutta és Csennai mind süllyed. Ennek ellenére az emberek továbbra is özönlenek ezekbe a gyorsan növekvő megapoliszokba, az elmúlt években a teljes együttes népességük 83 millióra nőtt.
India fővárosa, Új-Delhi a legsúlyosabban érintett. Műholdas adatok szerint a város és környéke évente körülbelül 11 cm-rel süllyed és több mint 2200 épületet fenyeget a szerkezeti károsodás.
A probléma oka a talajvíz túlzott fogyasztása. Ez a gyakorlat Új-Delhi alacsony jövedelmű környékein elterjedt, ahol gyakran nincsen rendes vízvezetékrendszer. Az itt élőknek más forrásokra, például kutakra kell támaszkodniuk a vízhez. De egyes közösségek, attól tartva, hogy az instabil alapok katasztrofális károkat okozhatnak egy földrengés során, próbálnak kevesebb talajvizet fogyasztani. Dwarka környékén a lakosok esővízgyűjtő gödröket építenek, és egyes kutatók szerint ezek a lassú, de biztos javulás jeleit mutatják.
Peking
Kína fővárosa, Peking, a világ egyik legvízhiányossabb városa. Mivel a lakosok által használt víz nagy része földalatti forrásokból származik, a víz eltávolítása talajtömörödést okoz, és elsüllyeszti a várost.
Pekingben több mint 80 éve tapasztalható a talaj tömörödése, de a kutatók csak 2016-ban döbbentek rá, hogy a város aggasztó mértékben merül a föld alá. Az adatok azt mutatják, hogy egyes területek több mint 76 cm-rel süllyedtek a nyolc év alatt, és Peking központi üzleti negyede süllyedt a leggyorsabban, évi 10 cm-rel. Mivel ez a jelenség értelemszerűen komolyan veszélyezteti a lakosság, az épületek és a vonatok biztonságát, a kínai kormány lépéseket tett a város süllyedésének megakadályozására. A tervek között szerepel több száz talajvízkút lezárása és az érintett területek folyamatos vizsgálta, emellett 2015-ben Kína egy hatalmas, 2500 kilométer hosszú alagút- és csatornahálózatot épített ki, hogy külső forrásokból vizet juttasson Pekingbe.
Jakarta
Az elmúlt 30 évben Jakarta 4 méterrel süllyedt. Ez komoly problémát jelent a tengerparti városban élő tízmillió indonéz számára.
Sajnálatos módon azonban Jakarta egy mocsárra épült, és a nagy népesség annyi vizet szív el, hogy az törvényszerűen katasztrofális következményekkel jár. Ha ez a tendencia nem változik, Észak-Jakarta 2050-re eltűnhet a tengervíz alatt.
2015-ben Indonézia bejelentette az ún. Nagy Garuda, egy hatalmas tengerparti fal megépítésének terveit. A falat úgy tervezték, hogy egy garudára, egy madárszerű mitikus lényre – egyúttal Indonézia nemzeti szimbólumára – hasonlítson. Először Jakarta meglévő tengerparti falát erősítik meg, a Garudát ezután a város nyugati részén építik fel, 40 milliárd dolláros költséggel. Elkészülve a fal 24 méter magas lesz, a szárnyfesztávolsága pedig 40 kilométer. A projekt extrákat is tartalmaz, például 17 mesterséges szigetet, amelyek több százezer ember befogadására alkalmasak. Egy keleti tengerparti fal, egy repülőtér és egy kikötő bővítése is folyamatban van. Azonban a Nagy Garuda önmagában nem oldja meg az alapvető problémát. Persze, a jakartaiak és az óceán között fog állni, de a szakértők úgy vélik, hogy figyelmen kívül hagyja a város süllyedésének valódi okait – az ellenőrizetlen fejlesztéseket, az egyre gyarapodó népességet és Jakarta talajvízkészleteinek rossz kezelését.
Velence
Van olyan város, amit nem a föld nyel el lassan, hanem a víz. A leghíresebb példa erre természetesen Velence: a tengerszint emelkedése 300 éven belül eltüntetheti a várost, ha nem találnak megoldást.
Ráadásul az emelkedő vízszint nem az egyetlen probléma, maga a föld, amelyen Velence nyugszik, ugyanis szintén süllyed. Hogy mi lesz a megoldás, azt még senki sem tudja. Néhány lehetőség legalább az emelkedő tengerszinttől megvédheti az 1600 éves várost. Ezek közé tartoznak a gátak, a hordozható akadályok, a Velencei lagúna lezárása és az egész város áthelyezése. Ezek a megoldások azonban nem tökéletesek. Minden ház, műemlék és lakos áthelyezése 100 milliárd euróba kerülne. A lagúna lezárása örökre megszüntetné Velence kikötőjét, és csak 2300-ig védené a várost, amikor a tengerszint várhatóan eléri az 1,25 métert. A gyűrűs gátak akár 6 méter magas vízszintnek is ellen tudnak állni, de milliárdokba kerülnek, elvágják a város kapcsolatát a lagúna ökoszisztémáival, és megölik azt a kulturális hangulatot, amelyért a turisták fizetnek.
Teherán
Irán fővárosa, a 15 milliós Teherán egyes helyeken évente közel 25 centimétert süllyed. A probléma megoldása pedig itt sem lesz könnyű. Teherán Nyugat-Ázsia legsűrűbben lakott városa, így minden helyreállítási projekt összetett logisztikát, komoly tervezést és hatalmas anyagi áldozatokat igéyel. Még ha a főváros sikeresen átesik is egy fizikai átalakításon, az semmit sem ér, ha a város nem tud szakítani a hagyományos vízgazdálkodási gyakorlatával – így például a kormánynak például jobb alternatívát kell találnia a nagyjából 32 ezer kútnál és számos mezőgazdasági gátnál, amelyektől az iráni főváros függ, és amelyek teljesen kimerítik a régió talajvizét.
New York
New York is süllyed, igaz, csupán 1,6 mm-rel. Ez annyira nem tűnik drámainak, de sok év elteltével egy alacsonyabban fekvő New York komoly árvízveszéllyel nézhet szembe a tengerszint emelkedése miatt.
Két dolog húzza le New Yorkot: a hulladéklerakók és a gleccserek. A múltban okos dolognak tűnt egy hulladéklerakó fölé építeni. A szemetet valami hasznos dologgal, például egy bevásárlóközponttal rejtették el. De egy hulladéklerakó túlmunkált talaja lazább, és nem ideális egy épület súlyának megtartására. A LaGuardia repülőtér kifutópályája és az Arthur Ashe Stadion hulladéklerakókra épült, és mindkettő háromszor-négyszer gyorsabban süllyed, mint a városi átlag. Aztán ott vannak még a prehisztorikus gleccserek maradványai: nagyjából 24 ezer évvel ezelőtt hatalmas jégtakarók borították Új-Anglia és Albany nagy részét. A jégtakarók szélén kívül fekvő területek megemelkedtek (azóta beépítették őket), és ez a régió most süllyed, miközben a Föld alkalmazkodik a jég nélküli tájhoz.
(via)
