Nem mindenki ugyanúgy éli meg az érintést
Az ölelésnek valóban számos pozitív hatása ismert. Kutatások szerint csökkentheti a stresszt, fokozhatja az összetartozás érzését, és hozzájárulhat az oxitocin – gyakran „szeretethormonként” emlegetett hormon – felszabadulásához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden ember számára ugyanolyan kellemes élmény.
A pszichológusok szerint teljesen normális, hogy vannak, akik egyszerűen kevésbé igénylik a testi kontaktust, és ettől még ugyanúgy képesek mély szeretetet vagy kötődést megélni.
A gyerekkor sokat számíthat
Suzanne Degges-White, a Northern Illinois University professzora szerint az érintéshez való viszonyunk részben a legkorábbi élményeinkből alakul ki.
Ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol ritkák voltak az ölelések, a testi közelség vagy a szeretet fizikai kifejezése, felnőttként sem feltétlenül fogja természetesnek vagy megnyugtatónak érezni ezeket a gesztusokat.
Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeret másokat, csupán számára más módon fejeződik ki a közelség.
A kötődési stílus is szerepet játszhat
A pszichológiában régóta ismert, hogy a korai kapcsolatok hatással lehetnek arra, hogyan viszonyulunk a közelséghez felnőttként.
Az úgynevezett elkerülő kötődési stílussal élő emberek gyakran nagyra értékelik a függetlenségüket, és könnyebben érzik úgy, hogy a túl intenzív testi vagy érzelmi közelség kényelmetlen számukra. Fontos azonban, hogy ez nem tudatos elutasítás, hanem egy olyan működésmód, amely sokszor már gyermekkorban kialakul. Az elkerülő kötődés jelenségét számos kutatás vizsgálta az elmúlt évtizedekben.
Van, akinek egyszerűen túl sok az érintés
Az ölelések kerülésének másik oka lehet a fokozott szenzoros érzékenység. Vannak emberek, akik számára bizonyos érintések, ruhák, hangok vagy szagok intenzívebbnek érződnek, mint másoknak. Ilyenkor egy ölelés nem kellemes, hanem túl erős inger lehet.
Ez különösen gyakori lehet például az autizmus spektrumán élőknél vagy az érzékszervi feldolgozás sajátosságaival élő embereknél, de teljesen egészséges embereknél is előfordulhat, hogy egyszerűen érzékenyebben reagálnak a testi kontaktusra.
Trauma is állhat a háttérben
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy bizonyos esetekben a testi közelség korábbi negatív élményeket idézhet fel. Akik korábban bántalmazást, zaklatást vagy más traumatikus eseményt éltek át, azok számára az ölelés nem feltétlenül a biztonságot jelenti. Éppen ezért a pszichológusok hangsúlyozzák: a fizikai kontaktust soha nem szabad kierőltetni, még jó szándékkal sem.
A pár- és családterapeuta Yelissa Chabra szerint mindannyiunknak szükségünk van szeretetre és elfogadásra, de ennek kifejezési módja nagyon eltérő lehet.
Van, aki öleléssel mutatja ki a szeretetét, más inkább figyelmességgel, segítséggel, közösen töltött idővel vagy kedves szavakkal. Éppen ezért nem érdemes pusztán abból következtetni valaki érzelmeire, hogy szívesen ölelkezik-e.
A legfontosabb a másik határainak tisztelete
Bár az ölelés sok ember számára megnyugtató és stresszoldó, nem mindenki számára jelent ugyanolyan élményt. A pszichológusok szerint az egészséges kapcsolatok alapja nem az, hogy mindenki ugyanúgy viselkedjen, hanem az, hogy tiszteletben tartsuk egymás személyes határait.
Ha valaki nem szeret ölelkezni, az önmagában még semmit sem mond arról, mennyire szeret, mennyire empatikus vagy mennyire fontosak számára a kapcsolatai.
Fotó: illusztráció, Getty Images
