Eredetileg mesélték, és nem olvasták
Az ókori Görögországban – hasonlóan más ókori civilizációkhoz – viszonylag kevesen tudtak írni-olvasni, ezért a történeteket általában szóban adták tovább. Ennek következtében az Odüsszeia megírásakor a szerző néhány olyan trükköt is bevetett, amelyek megkönnyítették a vándordalnokok számára a szöveg memorizálását és előadását – ide tartoznak az ismétlődő sorok, valamint a szereplők állandó (eposzi) jelzői.
Az eposz évszázadokon át szájhagyomány útján terjedt, és először valószínűleg a Kr. e. 6. század közepén írták le papiruszekercsekre, az egyik Panathénaia-ünnepségre. Ezt az ünnepet Pallasz Athéné tiszteletére rendeztek meg évente Athénban, és atlétikai, illetve a kocsiversenyek mellett az Iliász és az Odüsszeia hivatásos előadói – az úgynevezett rapszódok – számára is tartottak vetélkedőket.
Odüsszeusz és a szirének James Draper festményén (Forrás: Wikimedia Commons / Public Domain)
Az Odüsszeia legkorábbi fennmaradt töredékét Egyiptomban találták, és a Kr. e. 3. századra datálható,
de ezen kívül az Odüsszeiának és párdarabjának, az Iliásznak körülbelül 1000 (!) különböző ókori másolata került elő, ami jól mutatja, milyen hallatlanul népszerűek és elterjedtek voltak ezek a művek.
Odüsszeusz csak a mű ötödénél bukkan fel
Annak ellenére, hogy ő fő-, illetve címszereplő, Odüsszeusz valójában csak az 5. énekben tűnik fel először a maga hús-vér valójában (összesen 24 könyvből áll a mű). A történet a feleségével és fiával, Penelopéval és Telemakhoszszal kezdődik Ithakán, egy évtizeddel a trójai háború vége után – amely maga is egy évtizedig tartott. Odüsszeuszt húszéves távolléte alatt halottnak hitték, és számos kérő versengett Penelopé kezéért, Athéné istennő parancsára pedig Telemakhosz elindul, hogy megkeresse apját.
Odüsszeusz tehát az 5. énekben lép be a történetbe, mint Kalüpszó szigetén fogságban tartott rab. Miután a történet in medias res kezdődik, a narráció ezután nem lineáris módon folytatódik: a 9–12. énekek visszatekintést nyújtanak Odüsszeusz trójai háború utáni kalandjaira.
Van folytatása is, de azt soha nem fogjuk elolvasni
Odüsszeusz története valójában nem ér véget az Odüsszeiával, hiszen a Telegónia annak folytatása – ám ezt sajnos valószínűleg már soha nem olvashatjuk el, ugyanis az idők során elveszett. A Telegónia az ún homéroszi epikus ciklus utolsó története – ez egy nyolc eposzból álló gyűjtemény, amelybe beletartozik az Iliász és az Odüsszeia is, és amelyek mind a trójai háborúval és annak következményeivel foglalkoznak. Az egyes eposzok szerzősége bizonytalan, de a Telegóniát feltehetően vagy a spártai Cinaethon, vagy a kirénai Eugammón írta.
Hogy miért nem maradt fenn egyetlen vers sem az epikus ciklusból, arra valószínűleg az lehet a válasz, hogy
ezek egészen egyszerűen nem voltak olyan népszerűek, mint Homérosz két eposza. Míg az Iliász és az Odüsszeia nagy sikert aratott, ezért széles körben terjedt és végül le is másolták őket, addig a kevésbé népszerű művek a feledésbe merültek.
Az egyetlen ok, amiért tudjuk, hogy nagyjából mi is történik ezekben a művekben, az az, hogy a korabeli írástudók közül néhányan összefoglalókat írtak róluk, és ezek közül pár darab fennmaradt.
Nem tudjuk, ki a szerzője
Bár az Odüsszeiát (és az Iliászt) többnyire Homérosznak tulajdonítják, többen vitatják a szerzőségét. Magáról Homéroszról is alig-alig tudunk valamit: életéről nem maradtak fenn megbízható források, az sem bizonyos teljességgel, hogy valós személyként létezett-e. Számos fennmaradt életrajza ellentmondásos, regényes.
Az Odüsszeiát hallgató közönség Lawrence Alma-Tadema festményén (Forrás: Lawrence Alma-Tadema: A Reading from Homer (1885), Wikimedia Commons / Google Art Project (Public Domain))
Illetve van még néhány dolog, ami arra utal, hogy az Iliászt és az Odüsszeiát talán két különböző ember (sőt: akár több ember!) írta. Egyrészt a két eposz stílusában teljesen eltérő – az előbbi formálisabb, míg az utóbbi inkább a köznyelvi beszédet és a mesélői stílust alkalmazza –, másrészt mivel ezek az alkotások elsősorban a szájhagyomány útján terjedtek, könnyen elképzelhető, hogy különböző előadók saját stílusjegyeiket, ötleteket is beledolgozták a művekbe, mielőtt a szövegeket végül leírták.
Az ókori görögöknek olyan volt, mint nekünk a Mátyás király mesék
Joggal gondolhatnánk, hogy az Odüsszeia története a közelmúlt eseményeit dolgozza fel – vagyis az ókori görög közönség számára ez egy nagyjából ismerős, kortárs környezetben játszódó mű volt. Pedig egyáltalán nem: az Odüsszeiában megénekelt események a Kr. e. 12. században zajlottak le – bő 500 évvel azelőtt, hogy a történetet elkezdték mesélni.
Ez azt jelenti, hogy az eredeti görög hallgatók ezt ugyanúgy egy történelmi-mitológiai műként értékelték, akárcsak a mai olvasók. Az abban bemutatott világ pedig éppoly távoli és kissé idegen volt nekik, mint számunka mondjuk Mátyás király uralkodásának ideje.
Címlapkép: Getty Images
(via)
