Doszpot Péter hosszú éveken át a gyilkossági ügyek világában élt, ahol a munka nemcsak hivatás, hanem életforma volt. A nyomozó most őszintén beszélt arról, milyen áldozatokkal járt ez az időszak, hogyan hatott a családi életére, és miért hogy a rendőrség után miért nem találta a helyét. Azt is elárulta, hogy egy hamarosan induló TV2-s sorozatnak köszönhetően ismét visszatérhet ahhoz a szerephez, amely egykor meghatározta az életét.
Doszpot szerint voltak évek, amikor a magánélet szinte teljesen háttérbe szorult, mert minden energiáját a nyomozások emésztették fel. „Volt olyan év – és nem kevés –, amikor csak erről szólt az életem, és alig fért bele a magánélet” – jelentette ki a Hot! magazinnak.
(Forrás: Schumy Csaba / Fotocentral)
A gyilkossági csoportnál dolgozva állandó készenlétben élt, és gyakran még a családi programokat is félbe kellett szakítania.
Lehet, hogy összejött egy vacsora a fiammal és a feleségemmel, de szinte biztos volt, hogy kapok egy telefont közben, és akkor menni kell. A gyilkossági csoportnál egyszerre nagyon sok ügyön dolgoztunk. Az akkor mindenkinek nagyon melós volt, nem csak nekem. Azok az évek nagyon vadak voltak, és állandó pörgést jelentettek. A legérdekesebb része mindennek az volt, hogy amikor vége lett, hosszú évekig nem találtam a helyem, szinte belehaltam. Nem találtam olyan munkát, ami visszaadta volna ugyanezt a felelősséget, adrenalint
– idézte fel a nyomozó, aki szerint a rendőrségi pálya lezárása után új szabályokat kellett felépítenie az életében. Ebben sokat segített neki az, hogy új családot alapított, és megszülettek ikerlányai.
Nem vagyok egy hangulatember, mindig szabályok között éltem az életemet, még akkor is, ha ez kívülről nem mindig így látszott. És amikor ez egyszer csak szétesett, újra ki kellett találnom a saját szabályrendszeremet, aminek a segítségével fel tudtam állni, fel tudtam építeni önmagam. Jókor jött, hogy újra megnősültem, lányaim születtek, és újra elkezdett működni az életem. Azonban munkában azóta sem találtam olyat, ami a gyilkossági zsaru múltjára emlékeztetne. Ezért jók az előadások, és ezért jó most ez a felkérés, mert ezekben a helyzetekben újra gyilkossági zsaru vagyok.
„Nem gondolnám, hogy rossz apa voltam”
Doszpot azt sem titkolta, hogy időnként lelkiismeret-furdalást érzett a fiai miatt, akikkel a szolgálat éveiben kevesebb időt tölthetett. „Lehet, hogy volt egy kis lelkiismeret-furdalásom a fiaimmal szemben, és ezt a csajoknál pótoltam. Nekem most ők szabják meg a mindennapjaimat. Hozzájuk igazítom az életemet. Amikor az ikrek megszülettek, úgy döntöttem, az elkövetkező időszakban nem akarok lemaradni semmiről. Túl sűrű volt az életem az első húsz évben. Nyakig benne voltam az éjszakában, a mocsokban, amihez képest az elmúlt húsz év már felüdülés volt” – fogalmazott a sztárnyomozó, aki szerint a válása ellenére ma is jó kapcsolatot ápol fiaival, ezért nem tartja magát rossz apának.
A fiúk édesanyja az osztálytársam volt a gimiben, egymás mellett ültünk. Egyszerre lettem rendőr és családapa. És mindeközben eljutottunk a válásig. A fiaimmal való kapcsolatot látva, nem gondolnám azt, hogy rossz apa voltam, ugyanakkor a körülmények nem nagyon hagyták, hogy döntéseket hozzak. Illetve egy döntésem lehetett volna: hogy nem leszek zsaru. (…)Nem működött volna jól az életem, mert imádtam! Döntést kellett hozni, és az a három ember, akiket emiatt otthagytam, óhatatlanul is sérült.
Visszatekintve úgy látja, fiatalként másként gondolkodott, és teljesen magával ragadta a hivatása. „Fiatal voltam, és nem gondolkodtam ezen, ráadásul amikor benne van az ember, csak viszi előre a hév. Egyszer úgy fogalmaztam, egy olyan típusú pasinak, amilyen én is vagyok, negyvenéves kora előtt nem lenne szabad még csak állandó kapcsolatot sem létesítenie” – jelentette ki.
