Vannak emberek, akik szinte minden apróságért köszönetet mondanak: ha valaki kinyitja előttük az ajtót, hoz nekik egy pohár vizet, vagy egy kisebb szívességet tesz nekik a hétköznapokban. Sokan ezt egyszerűen jó modornak tartják, a pszichológiai kutatások azonban arra utalnak, hogy ez a szokás összefügghet bizonyos személyiségjegyekkel, az érzelmi jólléttel, sőt azzal is, hogyan viszonyulunk másokhoz.
Nem pusztán udvarias gesztus
A hála az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet vizsgált témája a pozitív pszichológiában. Nem pusztán egy udvarias gesztus, hanem olyan személyes erősségnek tekintik, amely segít felismerni és értékelni azt, amit mások tesznek értünk. Már a szó eredete is ezt tükrözi: a latin gratus kifejezésből származik, amelynek jelentése „kellemes”, „kedves” vagy „hálás”.

A hála nemcsak udvarias gesztus (Forrás: Getty Images)
Paul Costa és Robert McCrae Big Five személyiségmodellje szerint a gyakori hála kifejezése elsősorban a magas együttműködési készséggel és a lelkiismeretességgel hozható összefüggésbe. Az együttműködési készség az empátiát, a segítőkészséget és a mások iránti jóindulatot tükrözi, míg a lelkiismeretesség a felelősségtudatot, a megbízhatóságot és a tudatosságot jelenti.
A hála pozitív hatásait számos kutatás alátámasztja. Robert Emmons és Michael McCullough 2003-as vizsgálata szerint azok, akik rendszeresen gyakorolták a hálát, jobb fizikai egészségről, nagyobb optimizmusról és magasabb élettel való elégedettségről számoltak be. Kínai kutatások azt is kimutatták, hogy a hálásabb emberek általában jobban alszanak, és ritkábban küzdenek szorongással. Egy, a Frontiers in Psychology folyóiratban 2023-ban megjelent metaanalízis szintén megerősítette, hogy a hála szoros kapcsolatban áll a jobb mentális egészséggel.
Hallottál már a közösségi nárcizmusról?
A kép azonban nem ennyire egyértelmű. Egy 2024-ben, a Personality and Individual Differences című folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy vajon a nárcisztikus személyiségek képesek-e valódi hálát érezni. A kutatásban 462 ember vett részt, és a szerzők a nárcizmus négy típusát különítették el, köztük az úgynevezett közösségi nárcizmust is, amely kevésbé ismert.
Az ilyen emberek szívesen mutatják magukat nagylelkűnek és segítőkésznek. Kívülről önzetlennek tűnhetnek, valójában azonban viselkedésüket gyakran az elismerés és a társadalmi megbecsülés iránti erős vágy motiválja. A kutatás szerint a közösségi nárcizmus bizonyos formái együtt járhatnak a hála kifejezésével is. Ez azonban nem feltétlenül őszinte érzelem: sok esetben inkább arra szolgál, hogy erősítse az illető pozitív önképét.
Ahogy a kutatók fogalmaznak, a kedvesség ilyenkor „az ego szolgálatába állított eszközzé válik”.
Éppen ezért nem mindig könnyű megkülönböztetni az őszinte hálát a pusztán önérdekből kimutatott kedvességtől. A tanulmány erre a kérdésre még nem ad egyértelmű választ – úgy tűnik, az emberi természet továbbra is tartogat megfejtésre váró rejtélyeket.