Egész télen teli maradt az esővízgyűjtő, mert úgy tűnt, pazarlás lenne leengedni az összegyűjtött vizet? Tavasszal könnyen kiderülhet, hogy a spórolásnak hitt döntésnek komoly ára van: elrepedhet a tartály.
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogyan képes a fagy ekkora kárt okozni egy látszólag strapabíró műanyag tartályban.
A magyarázat egyszerű: a víz megfagyásakor kitágul.
A legtöbb anyagnál a szilárdulás térfogatcsökkenéssel jár, a víz azonban különleges ebből a szempontból. Amikor jéggé fagy, a molekulái olyan szerkezetet vesznek fel, amelyben több hely marad közöttük. Emiatt a víz térfogata nagyjából 9–10 százalékkal nő.
Ez önmagában nem hangzik soknak, egy tartályban azonban már jelentős erőt jelent. Ha a víznek nincs hová tágulnia, a keletkező nyomás a tartály falát feszíti. A merev műanyag pedig egy idő után nem bírja a terhelést: megrepedhet, eldeformálódhat, szélsőséges esetben pedig akár szét is hasadhat.
Esővízgyűjtő-tartály (Forrás: Getty Images)
Nemcsak a tartály, a csap is megsínyli
A problémás pont sok esetben nem is a tartály fala, hanem az alján található leeresztőcsap. Ha a víz a csap környékén is megfagy, a jég megakadályozhatja, hogy leengedjük a tartály tartalmát. Ráadásul maga a csap és a hozzá tartozó szerelvények is károsodhatnak a fagy miatt.
Így könnyen előállhat az a kellemetlen helyzet, hogy amikor már észrevesszük a problémát, és gyorsan szeretnénk megszabadulni a víztől, egyszerűen nem tudjuk megnyitni a leeresztőt. A jég ugyanis szó szerint blokkolhatja a szerkezetet.
A földbe süllyesztett tartályok nagyobb biztonságban vannak
A föld alatti esővíztartályok esetében kisebb a fagyás veszélye, hiszen a körülöttük lévő talaj természetes szigetelést biztosít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden körülmények között teljesen védettek.
Tartós, rendkívül hideg időben a felszínhez közelebb eső részek és a csatlakozások továbbra is sérülhetnek. Különösen igaz ez a hozzáférési pontokra és a sekélyebben elhelyezett részekre.
Éppen ezért a gyártó előírásait érdemes mindig figyelembe venni. A beépítési mélység, a tartály anyaga és kialakítása ugyanis sokat számít abban, hogy mennyire érzékeny a fagyra.
A legegyszerűbb megoldás: ősszel engedd le a vizet
Ha nem kifejezetten téliesítésre tervezett, fagyálló rendszerről van szó, a legbiztonságosabb megoldás az, ha az első komolyabb fagyok előtt kiürítjük az esővízgyűjtőt.
A művelet egyszerű: nyissuk ki a leeresztőcsapot, és engedjük le a vizet olyan helyre, ahol nem okoz problémát. Arra érdemes figyelni, hogy a nagyobb mennyiségű víz ne közvetlenül a ház alapjai mellett folyjon el. Nem elég azonban egyszerűen kiüríteni a tartályt.
Ha a tartály továbbra is össze van kötve az ereszcsatornával, egy téli enyhülés során újra megtelhet vízzel. Ha ezt követően ismét fagy érkezik, ugyanaz a probléma újra előállhat.
Ezért
a tartályt érdemes télre leválasztani az ereszcsatornáról, és gondoskodni arról, hogy a csapadék a szokásos módon a lefolyón keresztül távozzon.
A tartály kiürítése egyébként jó alkalom az őszi karbantartásra is. Ilyenkor érdemes eltávolítani az alján összegyűlt üledéket, leveleket és egyéb szennyeződéseket. Ezzel nemcsak a kellemetlen szagokat előzhetjük meg, hanem a következő szezonban is tisztább vízzel indulhatunk.
Ne várjuk meg az első fagyot
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy csak akkor kezdünk el foglalkozni az esővízgyűjtővel, amikor az előrejelzés már fagyot jelez. Ez azonban könnyen késő lehet. Egy hirtelen érkező éjszakai fagy már akkor is kárt okozhat, amikor még nem számítunk tartósan hideg időre.
A pontos időpont természetesen attól függ, hol élünk és milyen az adott ősz, de általánosságban az első komolyabb fagyok előtt érdemes kiüríteni és téliesíteni a tartályt.
Néhány tíz liter esővíz elvesztése bosszantó lehet, de eltörpül amellett, amennyibe egy megrepedt tartály cseréje kerülhet.
A néhány perces őszi munka így könnyen több tízezer vagy akár több százezer forintos kiadástól kímélhet meg, így továbbra is megéri majd esővizet gyűjteni.
