Fókuszban a gyerekek jogai
Az ENSZ Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata (angolul UPR, azaz Universal Periodic Review) egy olyan nemzetközi mechanizmus, amelynek keretében az ENSZ tagállamai rendszeresen áttekintik egymás emberi jogi helyzetét. A folyamat során az adott ország beszámol saját eredményeiről és kihívásairól, majd a többi állam ajánlásokat fogalmazhat meg arra, hogyan javítható az emberi jogok védelme. A felülvizsgálatot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának keretében folytatott párbeszéd követi, az érintett állam pedig jelzi, mely ajánlásokat fogadja el.
Az UPR különlegessége, hogy valamennyi ENSZ-tagállamra ugyanazok az alapelvek vonatkoznak, így lehetőség adódik a jó gyakorlatok megosztására, a problémák nyilvános megvitatására és az emberi jogi vállalások számonkérhetőbbé tételére. A folyamat során egy-egy ország saját beszámolója mellett ENSZ-szakértők vizsgálati eredményei, illetve az érintett területeken dolgozó civil szervezetek javaslatai is a testület elé kerülnek, a végül megfogalmazott ajánlások ezek figyelembevételével születnek.
A magyarországi gyermekek jogairól és helyzetéről az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója, Mészáros Antónia számol be Genfben a mai napon, és a problémák felvázolása mellett a Gyermekjogi Civil Koalíció közreműködésével megfogalmazott konkrét reformjavaslatokat is visz az ENSZ elé. A meghallgatás előtti este beszélgettünk vele arról, hogyan látja az UNICEF Magyarország a hazai helyzetet.
„Ez a fórum egy előkészítő esemény: november elsején tartják majd az ülést, ahol a korábbi információk alapján a tagállamok képviselői tesznek fel kérdéseket és fogalmaznak meg ajánlásokat Magyarország számára. Most a civil szervezetek szólalhatnak fel, hogy hozzátegyék a maguk tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait az összképhez. Így elérhetik, hogy az általuk fontosnak tartott ügyek és szempontok bekerüljenek majd az államközi diplomáciai párbeszédbe. Az időszakos felülvizsgálat ötévente aktuális, és mivel ez már a negyedik lesz, amiben Magyarország részt vesz, összevethető, hogy az eltelt idő alatt mi változott, fejlődött, és mi az, amire a szükségesnél kevesebb figyelem és erőforrás került. 2021-ben 267 ajánlást kapott más államoktól Magyarország, ebből 131-et támogatott is. Az elfogadott javaslatok között szerepelt többek között az, hogy konkrét intézkedések szükségesek a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen, a testi fenyítés visszaszorítására, vagy hogy a gyermeki jogoknak hangsúlyosabban kellene megjelennie az oktatásban” – avat be a folyamatba Mészáros Antónia.
Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója (Forrás: UNICEF)
Az ENSZ ajánlásai valóban csak ajánlások, tehát nem jár semmiféle büntetés, ha valaki nem tartja be azokat. De a következő ciklusban újra vissza lehet térni a problémákra, megnézni, történt-e változás, és a nemzetközi figyelem már önmagában elég nagy nyomást jelenthet az érintett ország számára, hogy megfontolja a kapott javaslatokat. Az ENSZ-ajánlásokra civil szervezetek is hivatkozhatnak egy-egy ügy érvényesítésekor, és ez nyomatékos érv lehet.
A mai meghallgatáson Mészáros Antónia és munkatársai három témát említenek, amelyek a Magyarországon élő gyerekek számára a legfontosabb beavatkozási területek lehetnek: az általuk megfogalmazottak fontos hatással lehetnek arra, mit ajánl majd az ENSZ hazánk számára.
Hangot adni azoknak, akiknek nincs hangjuk
Az első kiemelt terület azoknak a gyerekeknek a helyzete, akik a családjukon kívül nevelkednek. Ez nagyon sokakat érint: a KSH adatai szerint 2021 óta Magyarországon nagyjából 21 ezer kiskorú él gyermekvédelmi szakellátásban, ha pedig az utógondozotti ellátásban élő fiatal felnőtteket is ideszámítjuk, akkor 23–24 ezer fő érintett. Ez a szám az évek során nem változott jelentősen, a rendszer maga viszont egyre nehezebben birkózik meg azzal a feladattal, hogy évente 6-7 ezer újonnan érkezőt lásson el.
„Magyarországon jelenleg 21 212 gyermek él alternatív gondoskodásban, azaz valamiféle olyan ellátásban, amit nem a saját családja nyújt számára. Mindenkinek megvan a maga egyéni története, hogyan került ilyen helyzetbe, de emögött a személyes életút mögött sok esetben az ellátórendszer hiányosságai állnak. Bár elméletileg nem emelhetnének ki egy gyereket a családjából tisztán anyagi körülmények miatt, ez mégis gyakran megtörténik, pedig a rendszer már nem tudja hol elhelyezni a gondoskodásra szoruló gyerekeket. Így történhet meg az is, hogy az adataink szerint 2026 áprilisában 325 csecsemő és kisgyermek élt kórházban, akik közül négyből háromnak már nem volt egészségügyi oka arra, hogy ott maradjon, egyszerűen csak nem volt hova menniük” – árulta el Mészáros Antónia.
Mostanában egyre nagyobb nyilvánosságot kap az is, hogy a gyermekvédelembe került gyerekeknek olyan nehézségekkel kell szembenézniük, amelyek veszélyeztetik fizikai és mentális egészségüket: az állami gondoskodásban élő gyerekek közül minden ötödik számolt be arról, hogy volt már bántalmazás áldozata, amely a szóbeli és fizikai fenyítéstől egészen a szexuális kizsákmányolásig terjedhet. Az ENSZ képviselői most erről is részletes adatokhoz juthatnak.
„A második terület, amelyre felhívjuk a figyelmet, az esélyegyenlőtlenség kérdése. Mivel a most elhangzó információk befolyásolhatják, milyen kérdéseket és ajánlásokat kap majd Magyarország a hivatalos vizsgálat során, fontosnak gondoljuk rámutatni arra, hogy az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés mennyire nem biztosított. Pillanatnyilag százezres nagyságrendben beszélhetünk olyan gyerekekről, akiknek valamilyen támogatásra, fejlesztésre lenne szüksége ahhoz, hogy sikeresen elvégezzék a tanulmányaikat, de társadalmi helyzet és sokszor szerencse kérdése, hogy ehhez hozzájutnak-e” – mutat rá Mészáros.
Diószegi Judit, a testület Tisza párti elnöke a gyermekvédelem rendszerszintű válságát feltáró országgyűlési vizsgálóbizottság ülésén az Országházban 2026. augusztus 5-én. Mellette balról Panyi Miklós fideszes és Dúró Dóra Mi Hazánk párti alelnök, jobbról Buksza Zsolt szakmai főtanácsadó és Nagy Zoltán bizottsági munkatárs. (Forrás: MTI/Máthé Zoltán)
Az, hogy szakemberhiány van az oktatás és a fejlesztés területén, szinte már közhelyszerűen sokat ismételt tételmondat. De attól még valós, és nem megoldott problémáról van szó. A pályán lévő szakemberek, és az általuk biztosított szolgáltatások területileg is egyenlőtlenségeket mutatnak. A Mészáros Antónia és munkatársai által bemutatott adatok szerint Heves megyében a roma sajátos nevelési igényű gyerekeket két és félszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják enyhe értelmi fogyatékossággal, mint nem roma társaikat – függetlenül attól, hogy a valós állapotuk ezt indokolja-e. A roma gyerekek 62 százaléka többségében roma tanulókat oktató iskolába jár: ez azt jelenti, hogy csökken a lehetőségük a kapcsolati hálójuk bővítésére, beszorulnak egy közegbe, ahol nem látnak más alternatívát. Köztük különösen nagy a korai iskolaelhagyók aránya, mindössze 43 százalékuk fejezi be a középiskolát.
A harmadik terület a gyerekek mentális egészsége: itt is az ellátórendszer hiányosságait emeli ki Mészáros Antónia. Aki most nő fel, annak számos olyan kihívással kell megküzdenie, amelyek korábban nem voltak ismertek: a digitális világ nyújtotta információözön, a folyamatos teljesítménynyomás és a világban érzékelhető bizonytalanságok mind hatással vannak a gyerekek lelki fejlődésére.
(Forrás: Getty Images)
„Egy saját kutatásunk során iskolapszichológusokat kérdeztünk arról, milyen problémákkal találkoznak a munkájuk során. A pszichoszomatikus tünetek rendszeresen előfordulnak a beszámolóikban, és 92 százalékuk alapvető problémaként említi a szorongást, 62 százalékuk a depressziót, és 51 százalékuk az önsértést. Ez egyértelműen mutatja, hogy a gyerekek nincsenek jól, és nincs stratégia arra, hogyan könnyíthetnénk meg számukra a mindennapokat” – fejti ki az ügyvezető.
A gyermekpszichiátriai és a pszichoterápiás ellátás még pénzért is várólistás, és nincs minden településen, így sokszor éppen azok nem jutnak hozzá, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, és nincs idejük várni.
A három téma szorosan összekapcsolódik: a szociális szféra, az oktatás, az egészségügyi ellátórendszer sokszor nem kiegészítik egymást és együttműködnek, hanem felerősítik egymás hiányosságait, miközben a gyerekek magukra maradnak a problémájukkal.
Most van a megfelelő pillanat?
Magyarországon a politikai változások egyben szemléletváltást is hozhatnak sok területen. Ne feledjük: a most kormányra került párt felemelkedését éppen a gyermekek jogait érintő kérdések kihangosítása segítette. Ez azt jelenti, hogy most nagyobb a figyelem a gyerekek helyzetére, és a társadalmi nyomás is erősebb arra, hogy valami változás történjék végre. Az ENSZ által megfogalmazott javaslatok így egy olyan pillanatban érkeznek, amikor van rájuk fogadókészség.
Mészáros elmondása szerint „alapvető kérdéseket vetünk fel, mint hogy a gyerekek biztonságban vannak-e, megkapják-e a szükséges segítséget, hozzáférnek-e a megfelelő oktatáshoz és van-e kihez fordulniuk, ha bajban vannak. Bármelyik magyar gyerek, az ország bármely pontján. És amíg erre nincs megnyugtató válasz, vagy legalább egy látható irány, amerre tartunk, addig ezeket a kérdéseket újra és újra fel kell tennünk.”
A problémák felvetése mellett Mészáros Antónia megoldási javaslatokat is visz a bizottság elé, azt remélve, hogy ezeket majd a tagállamok is beépítik a magyar kormány felé tett ajánlásaikba.
„Fontosnak tartjuk, hogy megfelelő finanszírozás jusson a megelőzésre. A három területen ez hasonló szemléletet jelent. A lakhatási és családsegítő támogatások hozzáférhetősége nagyon fontos, mint ahogy az is, hogy ne emelhessenek ki senkit a családjából pusztán anyagi okok miatt. Aki valami miatt mégis máshová kerül, az kapjon biztonságos elhelyezést mielőbb. Ez azt jelenti, hogy meg kell erősíteni a nevelőszülői rendszert.
Az esélyegyenlőség biztosítására fontos lenne mielőbb egy nemzeti deszegregációs stratégia megfogalmazása konkrét, többlépcsős célokkal és garanciákkal. Fontos a szakemberek képzése, az aránytalannak vagy indokolatlannak tűnő diagnózisok felülvizsgálata, és mindezekre megfelelő anyagi erőforrás biztosítása.
A gyerekek és fiatalok mentális egészségével kapcsolatban is szükség lenne egy nemzeti stratégiára, és itt kapjon különösen nagy hangsúlyt a megelőzés és a korai beavatkozás, hogy ne kelljen egy gyereknek sem sokáig szenvednie, legyen hová fordulnia segítségért. Mindhárom területen fontos a folyamatos és főleg független ellenőrző rendszer kiépítése, hogy még időben közbe lehessen lépni, ha valami nem működik, és ne kezdjenek el egymásra halmozódni a problémák egy-egy gyerek körül” – teszi hozzá.
Sok minden változott most a hazai szakpolitikában. Olyanok kerültek döntéshozói helyzetbe, akik a korábbi munkájuk során maguk is sokszor felhívták a figyelmet a rendszer hiányosságaira, és testközelből tapasztalták meg az alapellátás működési nehézségeit. Ez akár egyfajta garancia is lehet arra, hogy most, amikor tehetnek valamit, tenni is fognak. A változás biztos, hogy időt vesz igénybe, de ha valamire, hát erre érdemes időt szánni. Ahogy az UNICEF Magyarország megfogalmazta: a gyermekek jövője nem egyetlen intézmény, szervezet vagy kormány ügye, hanem közös felelősségünk.
