A boszorkánykör egy különös és igen látványos természeti jelenség: ahogy azt a neve is mutatja, ez egy szinte tökéletes kör alakú, kisebb vagy nagyobb képződmény, amely gombákból áll. A boszorkánykörök két micélium egyesülésével jönnek létre, amelyek egyetlen micéliummá egyesülnek.
„Összeolvasztják sejtmagjaikat, majd életük hátralévő részét osztott sejtmaggal élik le” – nyilatkozta a National Geographic magazinnak Maurizio Zotti, olasz mikológus és talajközösség-ökológus, aki a növény–gomba kölcsönhatásokra specializálódott. „Ez meglehetősen lenyűgöző, mert képesek minden egyes sejtben egy-egy különböző sejtmagot be- és kikapcsolni, hogy bármilyen környezeti feltételhez alkalmazkodni tudjanak.”
Boszorkánykörök csak akkor alakulnak ki, ha a talaj, amelyből táplálkoznak, homogén, kör alakú elrendezésük mellett növeli esélyeiket a potenciális kórokozókkal szembeni túlélésre. Általában erdőkben és gyepeken találhatók. Hogy pontosan miért is alakulnak ki, az nem teljesen tisztázott.
Boszorkánykör (Forrás: Wikimedia Commons/Mrs skippy)
A boszorkánykörök nem korlátozódnak egyetlen gombafajra: több mint 100 különböző taxont figyeltek meg, amelyek ilyen köröket alkotnak, de az alapelv nagyjából hasonló.
Alapvetően a föld felett látható gomba csupán egy sokkal nagyobb organizmus kis része: ez az ún. a termőtest; alatta pedig egy szálszerű struktúrákból álló, elágazó hálózat terül el, az micélium, amely rejtve növekszik a föld alatti sötétben. Ahogy a gomba a kiindulási pontjától kifelé növekszik, a gombák a szélénél bukkanhatnak fel, kör alakban követve a föld alatti növekedést. Idővel ez a kör tovább tágulhat.
Vagy legalábbis az általános elképzelés szerint. Mivel azonban a gomba túlnyomó többsége a lábunk alatt, egy komplex ökoszisztémában rejtőzik, a boszorkánykörök föld alatti szerkezetének teljes feltérképezése meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult
Talán pont ezért is keringenek különös mítoszok és legendák a boszorkánykörökről az egész világon:
egyes történetek szerint az ördög műve, mások szerint pedig tündérek, boszorkányok vagy manók alkották. Sokan attól is óvakodnak, hogy belépjenek egy ilyen gombakörbe: hisz itt előfordulhat, hogy megátkoznak, vagy felfal egy óriás varangy, korai halálra ítélnek, vagy éppen fokozott termékenységgel ajándékoznak meg. A legvalószínűbb azonban, hogy ha felbosszantod a tündéreket, láthatatlanná tesznek, bezárnak a körbe, és arra kényszerítenek, hogy végkimerülésig táncolj; vagy Esetleg magukkal visznek a birodalmukba.
A boszorkánykörök nem korlátozódnak egyetlen gombafajra (Forrás: Stefano Guidi/Getty Images)
A boszorkánykörökről szóló európai, afrikai és észak-amerikai történetek és legendák hosszú-hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Sok helyen tündérkörnek vagy varázslókörnek hívják. Japánban shiro néven ismert, ami egyszerre jelent fehéret és kastélyt is, utalva mind a gombák színére, mind az általuk épített földalatti palotára. Többnyire táncoló tündérekkel vagy boszorkányokkal köti össze őket a népi képzelet, de egyes kultúrákban úgy tartják, hogy a boszorkánykör az a hely, ahol az ördög letette a tejeskancsóját, vagy ahová egy sárkány csapott a tüzes farkával.
Bár a boszorkánykörökkel kapcsolatos néphagyomány ennél lényegesen régebbi lehet az első írásos emléket a 12. századra datálhatjuk: a középkori angol szövegekben ekkor bukkant fel először elferingewort illetve az elf-ring kifejezés alapján.
Maguk a boszorkánykörök egyébként akár több száz évig is fennmaradhatnak; a legrégebbit a franciaországi Belfortban találták, átmérője közel egy kilométer, és úgy vélik, hogy akár 700 éves is.
Talán elsőre meglepőnek tűnhet, de a gombakörökkel kapcsolatos népi babonák némelyikének van valós alapja. Angliában például úgy tartják, hogy ha olyan gyepterületen építenek házat, ahol boszorkánykörök találhatók, az az épület soha nem fog összedőlni. És valóban: az ilyen talajra épített házaknál nem merülnek fel alagsori nedvességproblémák, mert ez a fajta gomba jó talajvízelvezetést igényel.
A holland pásztorok pedig azt tapasztalták, hogy a vaj rossz ízű lesz, ha teheneiket boszorkánykörökkel tarkított legelőkön legeltetik. Később kiderült, hogy ennek az az oka, hogy a gombakörök belsejében gyakran egyfajta széles levelű terem, amely keserű vegyületeket bocsát ki, és ezek kellemetlen mellékízt adnak a tejnek és a sajtnak.
