Egyre több a mentális probléma miatti betegszabadság
Dolors Liria, az El Periódico szeptember 3-án megjelent interjújában az egyik legkényesebb kérdésről, a mentális egészségi problémák miatt kiírt betegszabadságokról is beszélt. Nem pusztán benyomásról van szó: a katalán közigazgatás egyik szakmai összefoglalója szerint Spanyolországban 2018 és 2024 között a pszichés-érzelmi tünetekhez kapcsolódó keresőképtelenségek száma közel 490 százalékkal nőtt, a súlyos stresszel kapcsolatos esetek 230 százalékkal, a szorongásos zavarokhoz kötődők pedig 120 százalékkal emelkedtek. A mentális zavarok már a keresőképtelenség második leggyakoribb okát jelentik az országban.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiírt dolgozók többsége indokolatlanul maradna otthon. Liria kifejezetten hangsúlyozta, hogy a pszichés betegségeket könnyű bagatellizálni, mert sokszor nincs olyan szemmel látható jelük, mint például egy törött lábnak. A munkahelyen és akár a családon belül is nehéz lehet megértetni másokkal, milyen súlyos szenvedést okozhat egy depresszió, szorongásos állapot vagy más mentális probléma.
„Nem mondhatod, hogy eltört a lábad, ha nem igaz”
A pszichológus ugyanakkor egy kényelmetlen kérdést sem kerülgetett: elképzelhető-e, hogy valaki visszaél a mentális egészségre hivatkozó betegszabadsággal? Szerinte igen, ahogyan más rendszerekkel is lehet visszaélni.
Úgy fogalmazott, hogy aki szándékosan szeretne kihasználni egy betegszabadságot, annak mentális problémára könnyebb lehet hivatkoznia, mint egy objektíven ellenőrizhető testi sérülésre.
Nem mondhatod azt, hogy eltört a lábad, ha ez nem igaz. Azt viszont mondhatod, hogy nagyon szomorú vagy
– hozott példát az interjúban.
Forrás: Getty Images
Liria szerint azonban nem az lenne a jó megoldás, ha elsősorban a csalók kiszűrésére épülne a rendszer.
Sokkal inkább olyan ellátásra lenne szükség, amely a betegszabadság alatt ténylegesen követi és támogatja a mentális problémával küzdő embert, rendszeresen értékeli az állapotát, és segít abban, hogy akkor térjen vissza a munkába, amikor már valóban képes rá.
Nem mindig jó, ha valaki nagyon sokáig nem dolgozik
A kamara vezetője szerint egyes mentális betegségek esetén szükség lehet hosszabb keresőképtelenségre, máskor pedig a fokozatos munkába való visszatérés lehet a megfelelő megoldás. Ezt természetesen mindig egyénileg kellene megítélni.
Liria arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyon hosszú távollét bizonyos esetekben maga is hátráltathatja a felépülést. A munka ugyanis nemcsak kötelezettség: struktúrát adhat a napoknak, társas kapcsolatokat, kompetenciaélményt és azt az érzést is, hogy az ember ismét aktív résztvevője a saját életének. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy depressziós vagy más pszichés betegséggel küzdő embert minél hamarabb „vissza kell küldeni dolgozni”. Liria éppen ezért beszél személyre szabott értékelésről és fokozatos visszatérésről.
A katalán egészségügyi rendszerben jelenleg alapvetően a közegészségügy orvosai állapítják meg a keresőképtelenséget és követik a beteg állapotát.
„Az élet nehéz” – nem minden rossz érzés betegség
Liria egy másik, szintén érzékeny problémáról is beszélt: vajon nem kezdtük-e el túlzottan medikalizálni és patologizálni a hétköznapi élet nehézségeit? Szerinte fontos, hogy megtanuljuk felismerni és elfogadni az érzéseinket, de az érzelmi tudatosság nem jelentheti azt, hogy minden kellemetlen lelkiállapotot betegségként értelmezünk.
Az élet nehéz
– fogalmazott.
A pszichológus szerint az érzelmek elfogadása mellett arra is szükség van, hogy bízzunk a saját megküzdési képességeinkben: el tudjuk viselni a csalódást, a szomorúságot, a bizonytalanságot és a frusztrációt anélkül, hogy automatikusan pszichés zavart feltételeznénk mögöttük. Ez persze nem azt jelenti, hogy a segítségkéréssel bármi baj lenne, sokkal inkább azt, hogy nem minden emberi szenvedés pszichiátriai vagy pszichológiai probléma.
A katalán egészségügyi felmérés legfrissebb adatai szerint a felnőttek 11,8 százalékának alacsony az érzelmi jólléte, 7,9 százalékuknál közepes vagy súlyos depresszió, 9,5 százalékuknál pedig közepes vagy súlyos szorongás jelei mutatkoznak. Vagyis a valódi mentális egészségi problémák továbbra is jelentős társadalmi terhet jelentenek.
Sok problémát nem egy pszichológusi rendelőben kellene megoldani
Liria szerint az sem reális elképzelés, hogy egyszerűen egyre több pszichológussal minden lelki problémát meg lehet oldani. A lakhatási bizonytalanság, az anyagi nehézségek, a magány, a rossz munkakörülmények vagy a társadalmi elszigeteltség például pszichés szenvedést okozhat, de ezek gyökere sokszor társadalmi.
Ezért a pszichológus szerint több közösségre, erősebb társas kapcsolatokra és nagyobb összetartozásérzésre is szükség lenne. Korábban ugyanakkor ő maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a katalán közellátásban nagyon kevés pszichológus dolgozik: 100 ezer lakosra körülbelül kilenc szakember jutott, szemben az általa idézett, 18 körüli uniós átlaggal.
A mesterséges intelligencia kellemesebb sokszor, mint egy valódi terapeuta
Az interjú végén előkerült egy egészen új jelenség is: egyre többen fordulnak ChatGPT-hez vagy más mesterséges intelligenciához lelki problémáikkal ahelyett, hogy pszichológussal beszélnének. Liria szerint ennek könnyű megérteni a vonzerejét: az AI azonnal elérhető, gyors válaszokat ad, és gyakran megerősítőnek, együttérzőnek hat.
Egy valódi pszichoterápiás folyamat ezzel szemben néha kellemetlen. A terapeuta nemcsak megnyugtat, hanem olyan kérdéseket is feltehet, amelyek arra késztetik az embert, hogy szembenézzen saját döntéseivel, viselkedésével és felelősségével. Liria szerint amikor szorongunk, természetes vágyunk, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk a rossz érzéstől, ezért különösen csábító lehet az egyszerű és azonnali válasz, a gyors válasz azonban nem feltétlenül jelent valódi segítséget.
Fotó: illusztráció, Getty Images
