Van, amelyik kutya a vihartól retteg, más a porszívó láttán menekül el, megint más az idegen emberektől, a tömegtől vagy akár egy egyszerű állatorvosi vizsgálattól lesz feszült. A gazdi ilyenkor természetesen azt szeretné, hogy kedvence minél hamarabb rájöjjön: nincs mitől tartania. Innen már csak egy lépés az egyik leggyakoribb hiba, amikor megpróbáljuk rávenni a kutyát arra, hogy „nézzen szembe” azzal, amitől fél.
Csakhogy a félelem nem makacsság, és nem olyan rossz szokás, amelyről egy kis szigorral le lehet nevelni az állatot. A kutya számára ilyenkor a veszély nagyon is valóságosnak tűnik. Ha nincs lehetősége eltávolodni, elbújni vagy megnyugodni, a kényszerített helyzet akár még erősebb félelmi reakciót is kialakíthat.
A legrosszabb, amit tehetsz: ne kényszerítsd bele a félelmetes helyzetbe
„Majd megszokja.” Első hallásra logikusnak tűnhet: ha a kutya fél például az idegen emberektől, akkor talán sok ember közé kell vinni, hogy rájöjjön, nem történik semmi rossz. Ha fél a víztől, csak bele kell tenni. Ha nem mer odamenni egy furcsa tárgyhoz, húzzuk közelebb a pórázon.
A valóságban ez könnyen visszafelé sülhet el.
A túl intenzív, menekülési lehetőség nélküli találkozás a félelmet kiváltó ingerrel nem ugyanaz, mint a fokozatos hozzászoktatás.
A viselkedésterápiában alkalmazott deszenzitizáció éppen arról szól, hogy a kutya olyan gyenge intenzitással találkozik a félelmet kiváltó ingerrel, amelyet még képes nyugodtan elviselni. Innen lehet apró lépésekben továbbhaladni.
A Dogs Trust is arra figyelmeztet, hogy nem érdemes arra kényszeríteni a bizonytalan kutyát, hogy kapcsolatba lépjen egy számára ijesztő emberrel, állattal vagy helyzettel. Ha nem tud távolodni, a félelem szélsőséges esetben védekező, akár agresszív viselkedéshez is vezethet.
A büntetés még többet árthat
Legalább ilyen fontos szabály, hogy egy félő kutyát soha ne büntessünk azért, ahogyan a félelmét kifejezi.
A morgás, az ugatás, a menekülési kísérlet vagy akár az, hogy a kutya nem hajlandó továbbmenni a sétán, bosszantónak tűnhet. Csakhogy ilyenkor nem azért viselkedik így, mert „át akarja venni az irányítást”, vagy szándékosan nem fogad szót. Egyszerűen olyan érzelmi állapotban van, amelyben a biztonság fontosabb számára minden másnál.
A kiabálás, a pórázrángatás, a fizikai büntetés vagy az ijesztő eszközök alkalmazása újabb negatív élményt kapcsolhat az amúgy is félelmetes szituációhoz. Az Amerikai Állatorvosi Viselkedéstudományi Társaság állásfoglalása jutalmazáson alapuló módszereket ajánl a kutyák képzésében és viselkedési problémáinak kezelésében, az averzív módszereket pedig nem javasolja.
Különösen problémás lehet, ha a kutyát azért büntetik, mert morog. A morgás ugyanis kommunikáció: azt jelzi, hogy az állat számára a helyzet kezd elviselhetetlenné válni. Ha megtanulja, hogy ezért büntetés jár, nem biztos, hogy maga a félelem megszűnik – előfordulhat, hogy legközelebb egyszerűen kevesebb figyelmeztető jelzést ad.
„Ne vigasztald, mert megerősíted a félelmét” – tényleg igaz?
A kutyatartók között régóta tartja magát az a tanács, hogy egy félő kutyát nem szabad megsimogatni vagy megnyugtatni, mert ezzel „megerősítjük” a félelmét. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb.
Ha a kutya menedéket keres melletted, hozzád bújik, vagy szeretné, hogy ott maradj mellette, nem szükséges demonstratívan figyelmen kívül hagynod. Nyugodtan beszélhetsz hozzá, megsimogathatod, ha ezt igényli, és jelenléteddel biztonságot adhatsz neki.
Tűzijáték esetén például kifejezetten azt tanácsolják, hogy ha a kutya megnyugtatást keres a gazdájánál, kapja meg azt. Az viszont fontos, hogy te magad lehetőség szerint maradj nyugodt, ne kapkodj, és ne viselkedj úgy, mintha valóban valamilyen veszély közeledne.
Hagyd, hogy legyen választása
Egy félő kutyának sokat jelenthet az az egyszerű dolog, hogy eldöntheti, milyen távol akar maradni attól, ami megijeszti.
- Ha például egy idegen ember közeledik hozzá, és a kutya hátrál, ne húzd előre a pórázon csak azért, hogy megszagolja az illetőt.
- Vihar alatt előszeretettel mászik be az asztal alá vagy a fürdőszobába, ilyenkor nem feltétlenül kell onnan előcsalogatni.
- Ha egy új tárgytól tart, hagyd, hogy saját tempójában vizsgálja meg.
A biztonságos búvóhely különösen hasznos lehet hangos zajok, tűzijáték vagy vihar esetén. Ez lehet egy nyugodt sarok, nyitott kennel, asztal alatti fekhely vagy más olyan hely, amelyet a kutya korábban már pozitív élményekkel kapcsolt össze. A lényeg, hogy a kutya önként mehessen oda, és senki ne zavarja, amikor ott pihen.
Figyeld a félelem korai jeleit
Nem minden kutya kezd azonnal remegni vagy menekülni. A stressznek sokkal finomabb jelei is lehetnek. Ilyen lehet a farok leszorítása, a testtartás megváltozása, a fülek hátracsapása, a száj nyalogatása, az ásítás, a lihegés, a járkálás, az étel visszautasítása vagy az, ha a kutya újra és újra elfordítja a fejét.
Ha ezeket időben észrevesszük, könnyebb megelőzni, hogy a helyzet valódi pánikká fajuljon. Érdemes például nagyobb távolságot tartani a másik kutyától, átmenni az utca túloldalára, kikapcsolni a zajos készüléket, vagy egyszerűen véget vetni az adott helyzetnek.
A viselkedésterápiában gyakran beszélnek úgynevezett küszöbértékről: a cél az, hogy a gyakorlás során a kutya még ezen a határon belül maradjon, vagyis érzékelje ugyan a számára nehéz ingert, de ne kerüljön olyan állapotba, amelyben már képtelen nyugodtan reagálni.
Így lehet valóban csökkenteni a kutya félelmét
A tartós javulás általában nem egyetlen nagy áttörésből, hanem sok apró, pozitív tapasztalatból születik.
Az egyik bevált megközelítés a fokozatos deszenzitizáció és az ellenkondicionálás. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a kutya nagyon enyhe formában találkozik azzal, amitől fél, miközben valami kellemes történik vele.
Ha például egy kutya tart a porszívótól, a gyakorlás első lépése akár az is lehet, hogy a kikapcsolt készülék messze áll a szobában, és közben a kutya jutalomfalatokat kap. Később a porszívó közelebb kerülhet, majd más alkalommal rövid időre bekapcsolható egy távolabbi helyiségben. Csak akkor érdemes továbbhaladni, ha a kutya az előző lépésnél nyugodt maradt.
A cél nem az, hogy mindenáron kibírja a helyzetet, hanem az, hogy megváltozzon az ahhoz kapcsolódó érzelmi reakció. Az ELTE etológusai érdekes összefüggéseket állapítottak meg a kutya félelmi reakcióival kapcsolatban.
Ne várd meg, amíg teljesen pánikba esik
Amikor a kutya már remeg, menekülni próbál, ugat, nem fogad el ételt vagy egyáltalán nem képes rád figyelni, nem ez a megfelelő pillanat a tréningre.
Ilyenkor elsősorban a helyzetet kell biztonságosabbá tenni. Növeld a távolságot a kiváltó ingertől, engedd biztonságos helyre vonulni, vagy ha zajról van szó, próbáld csökkenteni annak intenzitását.
A tanulásra alkalmas helyzet az, amelyben a kutya még képes figyelni, enni, szimatolni és reagálni rád. Ha egy gyakorlat közben megjelennek az erős stressz jelei, érdemes visszalépni egy könnyebb szintre.
Félelem (Forrás: Getty Images)
Mikor érdemes állatorvos segítségét kérni?
Az enyhe bizonytalanság és a komoly félelem között nagy különbség van. Ha a kutyád rendszeresen pánikba esik, menekülni próbál, veszélyezteti önmagát vagy másokat, esetleg egyre több helyzettől kezd félni, érdemes állatorvossal beszélni.
Ugyanez igaz akkor is, ha korábban nyugodt kutyád látszólag minden előzmény nélkül kezd el félni bizonyos helyzetektől. A viselkedésváltozás hátterében olykor egészségi probléma vagy fájdalom is állhat, ezért fontos először ezeket kizárni. Az állatorvos szükség esetén megfelelő viselkedési szakemberhez is irányíthat, súlyosabb szorongás esetén pedig az egyéni kezelési lehetőségeket is mérlegelheti.
A kutyádnak nem bátorságpróbára, hanem biztonságra van szüksége
Gazdiként nehéz végignézni, amikor a kutyánk olyan dologtól retteg, amelyről mi pontosan tudjuk, hogy ártalmatlan. Csakhogy neki nem elég azt mondani, hogy „nincs mitől félned”. A félelmet nem lehet akarattal kikapcsolni.
A legfontosabb ezért, hogy
- ne büntesd, ne rángasd,
- ne kényszerítsd arra, hogy maradjon benne egy számára ijesztő helyzetben.
- Adj neki távolságot, választási lehetőséget és olyan biztonságos pontot, ahová visszavonulhat.
- Ha pedig szeretne melletted maradni, nem kell megtagadnod tőle a közelséget.
A cél nem az, hogy a kutya egyik napról a másikra „keményebb” legyen, hanem hogy lassan megtanulja: amikor valami ijesztő történik, van lehetősége eltávolodni, számíthat rád, és nem követi újabb kellemetlen élmény. Ebből épül fel az a biztonságérzet, amely hosszú távon valóban segíthet abban, hogy egyre kevésbé féljen.
