Újabb rangos elismeréssel gazdagodott Máté Gábor: a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező a Halhatatlanok Társulatának új tagja lett. Miközben szakmai pályája továbbra is tartogat feladatokat, egy fontos korszak azonban végérvényesen lezárult az életében. A színészként eltöltött évtizedek után ugyanis már biztos benne, hogy nem szeretne többé színpadra állni.
Nyolc új taggal bővült idén a Halhatatlanok Társulata, amely azoknak a művészeknek állít emléket, akik kiemelkedőt alkottak pályájuk során, és sokat tettek a magyar kultúráért. A kitüntetettek között van Máté Gábor is, aki idén egy másik jelentős változáson is átesett: 15 év után leköszönt a budapesti Katona József Színház főigazgatói posztjáról. A színházi világ azonban nem marad nélküle. Rendezőként továbbra is aktív, és máris készül egy új bemutatóra. Október 10-én a Budaörsi Latinovits Színházban láthatja munkáját a közönség – osztotta meg a Blikkel.
(…)Egyrészt ha hívnak, annak örülök, mert ugye, az kell, hogy hívjanak. A másik szempont, hogy érdekeljen, amivel megbíznak, akkor is, ha megmondják, mit kellene, vagy ha nekem lehet kijelölni azt. Mind a kettő nagyon izgalmas, főleg, hogy ha azt a társulatot, amelyikben dolgozhatok, nem ismerem annyira… Ez mind-mind csábító volt.
Máté Gábor tehát rendezőként nem vonul vissza, a színpadon azonban már nem szeretné viszontlátni magát. A kérdésre, hogy színészként még vállalna-e szerepeket, minden korábbinál egyértelműbb választ adott.
Nem, már nem akarok színpadra lépni, elég volt. Nem akarok többet idegeskedni, abból is bőben elég volt.
Ezzel úgy tűnik, végleg lezárult számára az a korszak, amelyben színészként estéről estére a közönség előtt állt. A színpadi szereplés helyett most inkább a rendezésre koncentrál, és úgy tűnik, ez az új időszak kifejezetten izgalmas számára.
(Forrás: Olajos Piroska)
A Halhatatlanok Társulatába kerülését ugyanakkor természetesen nagy megtiszteltetésnek tartja. A „halhatatlanság” kérdését azonban a maga sajátos, ironikus humorával közelíti meg.
Őszintén szólva ez a díj önmagában egy nagy dolog, de a halhatatlanságra valójában nincs befolyásunk. Azt szokták mondani, amíg az utolsó néző él, aki látta azt a színészt, addig él a színész, addig hallhatatlan, ám utána már nem. De hát itt vannak ezek a lábnyomok, úgyhogy, ha a tankok nem jönnek, az ember egy ideig valóban hallhatatlan. Vagy amíg nem jön egy ilyen utcakövező, mert megint fölmegy a kőbányák ázsiója.
A Nagymező utcában immár az ő lábnyoma is ott lesz. Bár ő maga már nem készül visszatérni a színpadra, a munkája és az általa létrehozott előadások továbbra is őrzik majd a nevét. A díjjal járó halhatatlanság pedig – legalábbis egy ideig – szó szerint is a lába nyomát viseli.
Kiállt Eszenyi Enikő mellett
Máté Gábor, a Katona József Színház egykori igazgatója Veiszer Alinda vendége volt az Ördögkatlan fesztiválon. Eszenyi Enikő kapcsán, miután a debreceni Csokonai Nemzeti Színház levette a műsorról a rendezését, azt mondta:
Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?
Szerinte Eszenyi már megkapta a büntetését azzal, hogy elveszítette a Vígszínházat, és a magyar színház nem olyan gazdag, hogy egy ekkora tehetséget végleg elűzzön a pályáról. Úgy látja, a Vígszínházat már biztosan nem fogja vezetni, de a magyar színházban közben generációs változás is történt.
