Aki ott volt 1986. július 27-én az akkortájt még nagyjából elfogadható állapotban lévő Népstadionban, vagy valamennyire nyomon követte az eseményeket, tisztában van azzal, hogy mennyire nagy dolog volt, hogy a Vasfüggöny mögött és 80 ezer ember előtt felléphet egy olyan jelentőségű szupersztár rockzenekar, mint a Queen. A banda ekkor volt a fénykorában, sőt, a budapesti koncert után már csak ötször léptek színpadra a frontember betegsége miatt. A show megszervezését devizaproblémák is nehezítették – ide is kapcsolódott az ötlet, hogy örökítsék meg filmen a nagy eseményt.
Queen Budapest: nem csak egy koncertfilm
A legalább 12 kamerával forgatott produkcióval már a koncert évének decemberére elkészültek, Magyarországon 1987-ben kezdték játszani a mozik, és a kilencvenes évek első harmadáig műsoron is maradt. Több címmel is rendelkezik, az eredeti volt a Varázslat – A Queen Budapesten, de külföldön Live in Budapest címmel forgalmazták VHS-en, majd később több helyen DVD-n is. Legújabb címe pedig az, hogy Queen Budapest – ebből a változatból IMAX-verziót is gyártottak, ami szintén látható lesz mifelénk is.
(Forrás: Sony Music/Pannonia Entertainment)
Zsombolyai János kapta a rendezést, a vezető operatőr Ragályi Elemér volt – akinél ezt a meghatározást ebben az esetben szó szerint kell érteni, hiszen egyfajta hadvezérként (vezetőként) funkcionált az operatőri csapatban. Amelyhez olyan nagy nevű fényfestők tették hozzá tudásukat, mint Gulyás Buda, Kende János, Andor Tamás, Szabó Gábor, Kardos Sándos, Vecsernyés János és még nagyon sokan mások. Amikor elkészült, elsősorban Magyarországon számított szenzációnak, de ahogy teltek az évtizedek, a Queen élő tagjai, a kultúra és a politikatörténet számára is nagyobb lett a jelentősége a koncertnek. Ma már olyanok is akadnak szép számmal, akik úgy emlegetik, mint az egyik első jobban látható kulturális repedést a kelet-európai rendszeren. Az épp európai turnén brillírozó Queen csúcsformában tarolt mindenhol, s velük együtt tán még sosem tapasztalt összetételű friss levegő is beáramolhatott a kádári fülledtségbe.
Akkor, ott, a nyári Népstadionban tényleg feltámadt valamiféle tavaszi szél.
It’s a kind of magic
Nem is annyira régen kapott már a film egy felújítást a Magyar Nemzeti Filmarchívumtól, de a mostani változat szinte önálló produkcióként is kezelhető, nem csupán a címe miatt.
Ezt a verziót a film producereiként is kreditet szerzett 79 éves Brian May és a 77 esztendős Roger Taylor vezeti fel egy nemrégiben forgatott rövid intróban: életük egyik legnagyobb élményeként idézik fel azt a hat napot, amit Magyarországon töltöttek 1986-ban. (Egyébiránt Taylor pont Budapesten ünnepelte annak idején a 37. születésnapját, volt is buli a hotelben, ahol megszállt a zenekar – néhány fotó fent is maradt az ünneplésről.)
De a Queen Budapest leginkább azért érdekes és nagyszabású vállalás, mert Peter Jacksonék az eredeti negatívot vették alapul, és az alapján fogtak neki a renoválásnak. Ezt azt jelenti, hogy a kép és a hang tekintetében is szinte újragondolták az egész filmet: erősebb „hollywoodiasabb” színskálát és olyan élességet kapott, hogy az már szinte a 4K-s felújítások korszakában is zavarba ejtő.
Nincs hamisítás, a színek és az arcok is megfelelnek annak, amit az eredeti filmben láthattunk, csak valahogy minden rikítóbb, részletgazdagabb, direktebb. Ettől mintha meseszerűbb lenne a látvány, de éppen csak annyira, amennyire ez még varázslatosan hathat.
A Queen és Budapest
Az persze érdekes kérdés, hogy az ilyesfajta suvickolás vajon átlépi-e azt a határt, ahonnan már nem az számít, hogy milyen volt az eredeti film, hanem sokkal inkább az, hogy a restaurált alkotás mennyire tud hatással lenni a 2026-os elvárásokkal mozizó nagyközönségre. Ebben az esetben szerintem még ízléshatáron belül marad, ahogy Jacksonék technikája módosítja Zsombolyaiék egykori filmjét, mindenesetre modern és elgondolkodtató ez az irány, amit a Queen Budapest képvisel. És azt is szépen példázza, hogy a zenekar (de leginkább Freddie Mercury) kultusza mennyire élő még ma is.
(Forrás: Sony Music/Pannonia Entertainment)
A frissített változat inzertekkel is élesebben kontextusba helyezi a Queen budapesti koncertjét, de a főcímtől kezdve aztán ugyanazt a filmet kapjuk, amit 1986-ban. Így természetesen a híres pálinkakóstolás és Népstadion-beéneklés mellett láthatjuk a néhány markáns képsort arról is, hogy mit csináltak a tagok abban a szűk egy hétben, amíg hazánkban tartózkodtak: ott a hajókázás, a régiségbolt, a léghajózás, a bringóhintózás, a dodgemezés és a séta a korzón is. Utóbbiról szólva mai szemmel is szellemesnek hat, hogy Freddie Mercury, Brian May és Roger Taylor számára is találtak olyan tevékenységet, amit a stáb aztán meg tudott örökíteni a filmhez, egyedül a basszusgitáros John Deacon volt az, aki semmi különöset sem csinált Budapesten (állítólag neki se volt ötlete), úgyhogy sörözött és sétált a pesti korzón kicsit, majd szóba elegyedett egy angol anyanyelvű kislánnyal.
100% nyolcvanas évek, 100% Queen
És ha már szóba került Deacon, érdemes megjegyezni, hogy Mercury mellett talán ő öltözött át a legtöbbször a budapesti koncerten – a felújítás esztétikája ugyanis a zenekar öltözékére is jobban ráirányítja a néző figyelmét. A korszaknak megfelelő színes és kihívóan laza pólók, rövid -és hosszúnadrágok teljes pompájukban egészítik ki az egyébként is igen színes színpadi fénytechnikát: amit a filmben látunk, 100% nyolcvanas évek, 100% Queen. Természetesen ezen a fellépésen is Mercury volt a divatdiktátor, de mellette még valamennyire kiemelkedik Deacon lezsersége – színpadi szettjei közül főként a néhány szám alatt viselt rövidnadrágos összeállítás emlékezetes.
(Forrás: Sony Music/Pannonia Entertainment)
Az egész koncert színpompás és dinamikus – képben és hangban egyaránt. Úgy szól a show, ahogy eddig még biztosan nem lehetett hallani, talán még a Népstadionban sem. A Queen berobban az elején, és végig a legmagasabb fordulatszámon játszik, a rock odavág és dübörög, a líra mély és megható.
Természetesen utóbbihoz, mármint a megható momentumokhoz tartozik az 1986-os koncert, meg eleve, a Queen és a magyar koncerttörténet egyik legfontosabb gesztusa is: az a néhány perc, amely alatt Freddie Mercury a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt énekli a Népstadionban.
A sokat próbált, zseniális énekes rettenetesen izgult miatta, sokat készült a meglepetésre (a dal szövegét a tenyerére írta, használnia is kellett a puskát a koncerten, de ettől csak még szerethetőbb lett az egész), lelkes gyakorlására láthatunk példát a filmben is – sőt, egy pár másodperces részlet már a főcímbe is bekerült a Mercury-féle Tavaszi szélből, úgyhogy bizton állíthatjuk, hogy már az egykori magyar forgatócsoport számára is ez lehetett a koncert legnagyobb pillanata.
De persze bőven van még más is ebben a filmben (például a magyar közönség jól látható boldogsága), ami miatt sokadszorra is megéri moziban is végigélni a Queen egykori fellépését. Mercury sok mosolya, hibátlan, erőteljes éneklése, May pontos szólói, Deacon kedves profizmusa, Taylor jellegzetes dobolása a történelmi kontextus nélkül is nagy élmény lehet ebben a technikai kivitelben – de ha még ráadásul magyarok is vagyunk, és szeretjük a zenekart, akkor aztán tényleg elég kevés dolgot lehetne felhozni amellett, hogy miért ne lehetne nagyon ajánlott moziprogram egy 40 esztendős koncert 40 esztendős filmje.
A Queen Budapest októbertől látható a magyar mozikban, de szeptember 19-én megtekinthető a Budapesti Klasszikus Film Maraton programjában is.
