Mel Gibsonnak nagy hollywoodi stúdió utoljára 2010-ben kínált munkát, amikor híre ment, hogy a színész szerepelhet a nagy sikerű vígjáték, a Másnaposok folytatásában. Csakhogy a fejleményeknek nem mindenki örült. A film főszereplői Zach Galifianakis vezetésével vétózták meg Gibson szerződtetését, aki akkoriban valósággal esdekelt azért, hogy az emberek bocsássanak meg neki korábbi vétkeiért. Csakhogy Bradley Cooperék nem gondolták, hogy jót tenne a filmnek egy botrányhős szerepeltetése, Hollywood pedig még néhány évre elfordult a sztártól, aki 2006-ban került feketelistára, amikor részegen vezetve nem akart engedelmeskedni a rendőröknek, és a jegyzőkönyvezett antiszemita szitkozódása („A világ összes háborújáról a zsidók tehetnek. Te zsidó vagy?”) bejárta az egész világsajtót.
Az alkohol árnyékában
Mel Gibson saját bevallása szerint egész felnőtt életében küzdött az alkohollal. Jó néhány alkalommal volt elvonókúrán, járt az anonim alkoholistákhoz, és bár látszólag évtizedekig példás, visszafogott családi életet élt, és feleségével szakajtónyi gyermeket nevelt, legbelül iszonyatos feszültségek tomboltak benne. Persze az alkoholizmusból nem lesz automatikusan rasszizmus, antiszemitizmus vagy erőszak, ez inkább a 61 éves színész családi hátterének köszönhető. Egy interjúban Gibson elmesélte, hogy az édesapja (aki 99 évesen még mindig él és virul) szerint a holokauszt sosem történt meg, és az egész csak egy nagy hazugság.
A kettősség az egész életére jellemző volt. Amikor józan, állítólag az egyik legmegbízhatóbb barát, és csupa olyan híresség kezeskedett érte, akik valószínűleg nem álltak volna mellé, ha tényleg rossz embernek tartják. Jodie Foster tűzbe tenné a kezét érte, Danny Glover azután sem fordult el tőle, miután részegen a barátnőjének niggerezett a telefonban, és Robert Downey Jr. is úgy érezte, jár neki a második esély, hiszen akkor adott munkát neki, amikor senki sem akart, és ha valaki, Downey Jr. jól tudja, mit jelent az egész életen át tartó küzdelem az alkohollal.
Hollywood haragja
Mel Gibson azon kevesek egyike, aki fénykorában színészként és rendezőként is aranybánya volt Hollywoodnak. A 2002-es Jelekig bezárólag egy-két kivételtől eltekintve szinte csak kasszasikerek fűződtek a nevéhez színészként, rendezőként pedig olyan valószínűtlenül sikeres mozikat hozott tető alá, mint A rettenthetetlen, A passió vagy az Apocalypto. Bár már A passió bemutatása után sokan antiszemitizmussal vádolták, a törés csak A passió és az Apocalypto megrendezése között, 2006-ban következett be, amikor Mel Gibsont lekapcsolták részegen a rendőrök, ő pedig rasszista dumacunamijával sikeresen nullázta le magát.
A nézők nem haragudtak meg annyira rá, mint Hollywood. Az Apocalypto című rendezése 2006-an még jókora sikernek örvendett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy Gibson újabb lehetőséghez jusson. Hollywood nem haragudott sokáig, és négy évvel később már kisebb filmekben (A sötétség határán, A hódkóros) bontogathatta a szárnyait, csakhogy egy újabb balhéval ismét lenullázta magát. A gyermekelhelyezési per folyományaként Mel Gibson akkori barátnője, Oksana Grigorieva kiszivárogtatta az egyik telefonbeszélgetésüket, melyben a színész olyanokat mondott, hogy „Úgy nézel ki, mint egy disznó a hőségben, és ha megerőszakol egy rakat nigger, az a te hibád lesz”. És még ez is csak a felszín, ugyanis Gibson állítólag bántalmazta is Grigorievát, aki a bíróságnak azt szerette volna bizonyítani, hogy a színész veszélyes.
A visszatérés
Hollywood nagyon megbocsátó, ha a legnagyobb sztárjairól van szó. Két ekkora balhé után valószínűleg egy színésznő örökre leírta volna magát arrafelé, Gibson azonban fel-feltűnt egy-két filmben (Expendables 3, Machete Kills), tavaly pedig már több tízmillió dollárból rendezhette meg A fegyvertelen katona című II. világháborús filmjét, amely egyrészt sikeres volt (163 dolláros bevételre tett szert), másrészt hat Oscar-díjra jelölték. Csúcspontként Mel Gibson arca ott díszelgett az öt legjobb rendezőjelölt között, ami egyet jelentett egy nagy megbocsátással. Hollywood botrányhőse a vadulós évek után lehiggadt, már évek óta józan, és úgy fest, megbocsátásra lelt.
A dolog akkor vált hivatalossá, amikor 2002 után újra egy nagy hollywoodi stúdió, a Paramount kínálta meg őt munkával: játssza el Mark Wahlberg faterját a Megjött apuci című családi komédia második részében. Fősodor, reflektorfény, sztárokhoz méltó fizetés: mintha a botrányok nem is léteztek volna. Ráadásul a film meleg fogadtatásra talált az amerikai nézők körében, vagyis nemcsak a szakma, de a közönség is visszafogadta őt, bár ők sosem utálták meg igazán. Az utóbbi évben két filmet is leforgatott. A Dragged Across Concrete-ben egy balhéba keveredő zsarut játszik Vince Vaughn oldalán, míg a The Professor and the Madmenben a XIX. századba kalauzol minket, és James Murray professzort alakítja, akinek kulcsszerepe volt az Oxford angol szótár megalkotásában.
Tényleg megváltozott?
Egy biztos: Mel Gibson visszatért, de az eltelt évek nem múltak el nyomtalanul. Gyakorlatilag nem adhat úgy interjút, hogy a balhéi, az alkoholizmusa és a megbánása ne kerülne szóba, és sokan máig kétségbe vonják, hogy őszintén megváltozott: szerintük ez csak a külvilágnak szóló látszat, miközben a színész/rendező máig ugyanaz maradt, csak már jobban titkolja. A visszatérése azért is vet fel érdekes kérdéseket, mert pont idén, a Harvey Weinstein-balhé évében történik meg, amikor Hollywood sorra távolítja el a legkellemetlenebb figuráit, Gibson azonban Woody Allenhez vagy Casey Affleckhez hasonlóan érinthetetlennek tűnik. Persze minden mondatáért ezerszer elnézést kért, és kisebb vagyonokat áldoz különféle zsidó szervezetek támogatására, de azt nem mi fogjuk eldönteni, hogy egy ember őszinte bocsánatkérését látjuk, vagy csak a régi karrierjére vágyó sztár visszavágyódását a régi dicsfénybe. Mindenesetre a Megjött apuci 2 londoni premierjén a sajtó részéről érdekes kérdést kapott: Mit gondol a Weinstein-botrány utáni Hollywoodról?
A dolgok felrázódtak egy kicsit, és olyan dolgok kerültek napvilágra, amik eddig árnyékban voltak, és ez mindenképp jó dolog. Ez olykor fájdalmas, de erre szükség van a változáshoz. A szívem az áldozatokkal van. Örülök, hogy hallatták a hangjukat. Szomorú, hogy lélekben újra át kell élniük ezt az egészet, hogy meggyógyíthassák magukat. Mi pedig nem kerülhetjük el a szembenézést a problémával. De ez nem csak hollywoodi probléma.
