Egyszerű az indoka, hogy miért leszek egyedül karácsonykor: elváltam, a gyerekeink pedig egyik évben nálam, másik évben az apjuknál töltik a karácsonyt. Hogy ne ráncigáljuk őket összevissza, és nyugodtan ünnepelhessenek, úgy egyeztünk meg, hogy ilyenkor 24-26-ig egy helyen vannak. Tavaly velem voltak karácsonykor, úgyhogy idén apánál lesznek, én pedig úgy döntöttem, egyedül töltöm inkább ezt a három napot.
Beszervezhettem volna magamnak programokat, de tudatosan nem tettem.
Meghívtak anyámék, hogy töltsem velük otthon a szentestét és a 25-ét, és a barátnőim is örömmel látnának a családi ünnepi asztal mellett. Valamiért mind halálra rémültek attól, hogy egyedül leszek, mintha az, ha karácsonykor egyedül vagy, egyenlő lenne azzal, hogy a kádban vagdosod az ereidet. Pedig nekem kicsit sem ijesztő és egyáltalán nem gondolok úgy rá, mint magányra vagy szomorú eseményre. Inkább szabadságnak érzem, nem pedig katasztrófának.
Ha belegondolsz, milyen az életem egyedülálló anyaként, akkor megérted, hogy miért ajándék nekem ez a három szabadnap. Van egy hároméves és egy ötéves kisfiam, mellettük dolgozom teljes állásban természetesen és hétvégén van egy másodállásom is, amit bár otthonról végezhetek, attól még ugyanolyan kimerítő. Tulajdonképpen sosincs szabadnapom, nincs olyan, hogy egy nap ne kellene csinálni semmit, mert ha épp nem a munka miatt, akkor a gyerekek körül kell ugrálnom.
Minden napom reggeltől estig a kötelességről szól.
Hajnali kelés, rohanás az oviba, onnan a munkahelyemre, vissza délután az oviba, aztán már csinálom is a vacsorát, jön a fürdetés, mire mindketten elalszanak már este fél tíz van, akkor már én is csak bedőlök az ágyba, mint egy zsák krumpli. Énidő? Ugyan már. Edzés? Nagyon régen nem is tudom, mi fán terem. Filmnézés? Hobbi? Teljesen le vagyok maradva. Barátok? Leginkább írásban kommunikálunk, mert hosszú telefonbeszélgetésekre sincs igazán időm. Azt sem tudom megmondani, fodrászhoz mikor jutottam el utoljára, pedig időszámításunk előtt az volt az egyik legfontosabb számomra, hogy a frizurám mindig rendben legyen. Most is rendben van, persze, de csak azért, mert magamnak megcsinálom.
Olyan dolgok pedig eszembe sem jutnak már, hogy esetleg jó lenne szerelmesnek lenni újra, párkapcsolatban élni, hiszen esélyem sincs rá. Még ha meg is ismerkednék valakivel, akkor sem lenne időm arra, hogy randizgassunk, egyből meg nem költözhetünk össze, ugyebár. Igaz, hogy kéthetente hétvégén a gyerekek az apjuknál vannak, de egyrészt melyik kapcsolat bírja ki, hogy kéthetente két napon van csak lehetőség randira, másrészt pedig olyankor, amikor nincsenek a gyerekek itthon, próbálom behozni magam a házimunkában és a másodállásban.
Fotó: Thinkstock
Nem baj ez, nem panaszkodásképp írom, én akartam válni, vállaltam, hogy ilyen lesz az élet utána és imádom a gyerekeimet, semmiféle megbánás nincs bennem.
Sőt szerencsés módon a munkám a hobbim is egyben, de azért néha jólesne, ha kikapcsolhatnék. Most karácsonykor megtehetem. Most karácsonykor lesz három olyan napom, amikor semmit sem vagyok hajlandó csinálni. De tényleg semmit. Maximálisan ki fogom élvezni, hogy nincs dolgom, nincs gyerekem, addigra a munkáimat is megcsinálom, úgyhogy tényleg csak és kizárólag az enyém lesz az a három nap. Addig alszom, míg bele nem fájdul a fejem, nem főzök, hanem rendelem a kaját, egész nap bámulni fogom a kedvenc sorozataimat, amikről mindig lemaradok, megeszem az összes szaloncukrot és bejglit, mert azt úgyis kapok anyukámtól, ha akarom, ha nem.
Egész álló nap pizsamában fogok lófrálni és felváltva fogok feküdni a kanapén és elterülni a fotelben. Ha olyan kedvem van, akkor elmerülök egy kád vízben anélkül, hogy két perc múlva kiugrasztana valamelyik gyerekem, hogy épp pisilnie kell vagy mert összevesznek valamin, és szét kell választani őket. Ha úgy esik jól, egész nap mást sem csinálok, csak ázom a kádban, bár lehet, hogy ez nem tenne annyira jót az egészségemnek. Ha pedig olyanom van, akkor az utcákat járom egyedül és üvöltetem a fülembe a kedvenc zenéimet.
Abszolút haszontalanul, stresszmentesen és dologmentesen tervezem eltölteni a karácsonyt.
Terveim szerint még a mosogatnivalót is minimálisra csökkentem, beszereztem műanyag tányérokat, poharakat magamnak, hogy még azzal se kelljen törődnöm. Nagyon alaposan előkészültem a tökéletes, totális semmittevésre és kikapcsolódásra.
Tudom, hogy ez szokatlan és mindenféle hagyománnyal szembemegy, sőt amikor elmondom másoknak, akkor általában szánakozó tekintettel mérnek végig, de nem érdekel. Nekem ez nem magány és nem szörnyű. Eszem ágában sincs rosszul érezni magam tőle, hogy egyedül leszek karácsonykor, sokkal inkább várom, mint valami jól megérdemelt éves jutalmat. Talán erről kellene szóljon mindenkinek ez az ünnep, nem a túlhajszoltságról, takarításról, halálig főzésről, hanem arról, hogy úgy ünnepli, ahogy jólesik neki. Nekem például úgy esik jól, hogy nem ünneplem meg, majd csak 26-a után.
